Celeb
10 film, amit mindenképpen látnod kell a ma 80 éves Dustin Hoffmantól
A Hollywoodot megreformáló nagy öregek (rendezők és színészek) közül Dustin Hoffman karrierje talán a legváltozatosabb. Isten éltesse a kis nagy embert!
Dustin Hoffman sosem volt botrányhős. Se botrányos nőügyek, se egy jó kis verekedés a fotósokkal, se drog- és alkoholproblémák. Igazából ő mindig is egy jófiú volt, aki alázattal viseltetett a szakmája iránt, és egyszerre játszott színpadon, tévében és mozivásznon. Szinte mindenki a mozifilmekből ismeri a nevét.
Az alábbi összeállításban Hoffman 10 legemblematikusabb szerepét gyűjtöttük össze, de úgy, hogy ügyeltünk arra is, hogy a bevezetőben említett változatosság is megmutatkozzon. Biztos lennének átfedések, ha más is összeállítana egy ilyen listát, de előre szólunk, hiányozni fog a miénkről pár film, ami másnak pedig biztos alapvetés lenne, mint a Lenny, a Pillangó vagy a John és Mary, illetve Hoffman legutóbbi filmje, a Meyerowitz Stories, ami azért nem szerepel a listán, mert még nem láttuk. De hanyagoltuk a színész tévés munkáit is, hiába zseniális a Volker Schlöndorff rendezte Az ügynök halála, vagy a Michael Mann-féle, néhány lóbaleset miatt idejekorán félbehagyott Luck, vagy a Mediciekről szóló angol-brit Masters of Florence a múlt évből. Dustin Hoffman mégiscsak egy klasszikus moziszínész.
Diploma előtt (The Graduate, 1967)
A kor generációs lázadás filmje, könnyed, mégis drámai mélységű hangulattal, Simon & Garfunkel ellenállhatatlan zenéjével, és minden idők első milf-jével, a szexi Mrs Robinsonnal. Hibátlan. Dustin Hoffmannak, akiből ez a film csinált egy csapásra sztárt, ezúttal szerencséje volt. Pályája ugyanis nehezen indult. Csak többszöri jelentkezés után vették fel Lee Strassberg híres színészképzőjébe, és ott is bukdácsolt: szobatársával és egyik legjobb barátjával, Gene Hackmannel (akivel mindössze egyetlen közös filmjük van) együtt a legtehetségtelenebb növendékek közé sorolták. Ehhez képest rögtön második filmjével – az elsőben egy apró mellékszerepe volt csupán – befutott, és számos díjra is jelölték alakítását.
Éjféli cowboy (Midnight Cowboy, 1969)
Kőkemény melodráma két kallódó alakról, akik csak jól szeretnének élni, miközben az élet nem támogatja azt. Nagyon mások, elsőre nem is kedvelik egymást, aztán végül mégis barátot farag a sors a két kívülállóból. Szívfacsaró, kiábrándult film az Éjféli cowboy, lehangoló és kilátástalan tragédia. A film őszintén és bátran nyúlt a férfiprostitúció és a homoszexualitás témájához is, ezért a legmagasabb korosztályú besorolást kapta, így a mai napig ez az egyetlen olyan Oscart-nyertes film, ami X-es. Ja, és Hoffman filmbeli partnere Angelina Jolie édesapja, az akkor pályakezdő Jon Voight volt.
Midnight Cowboy (2/11) Movie CLIP – I’m Walkin’ Here (1969) HD
Midnight Cowboy movie clips: http://j.mp/1bf0SJd BUY THE MOVIE: http://j.mp/16YqbHy Don’t miss the HOTTEST NEW TRAILERS: http://bit.ly/1u2y6pr CLIP DESCRIPTION: Ratso (Dustin Hoffman) explains the value of proper management to Joe (Jon Voight) and agrees to introduce Joe to Daniel, the middleman.
Kis nagy ember (Little Big Man, 1970)
Bár Dustin Hoffman nem egy westernhős alkat (alacsony, a feje nagy a testéhez képest), mégis megtalálta karrierje során egy jófajta western, bár nem épp hagyományosnak mondható. De nagyon nem. Először is vígjáték. Másfelől a sztori sem a szokásos western-klisé, nincs benne bosszú, pisztolypárbaj és kaland kaland hátán. Egy indiánok között nevelkedett fehéremberről szól, aki nem tud eléggé rézbőrű lenni, de sápadtarcú sem. Vagyis Hoffmant megint megtalálta egy ide-oda csetlő-botló figura, aki azonban ezúttal nem bukik el, hanem inkább túlél, nevet és megnevettet.
Szalmakutyák (Straw Dogs, 1971)
Ha úgy vesszük, a Szalmakutyák is western, amit egyébként a műfaj egyik legnagyobb mestere, Sam Peckinpah rendezett. Bár a film a 70-es évek elején és Angliában játszódik, a sztori, a film tónusa, a fordulatai, a karakterei mind a westernt idézik. A nagyvárosi amerikai matematikusprofesszor angol feleségéval annak szülőfalujába költözik, ám ezt a helyi keménylegények nem nézik jó szemmel. A kezdeti, ártatlan(nak tűnő) emberkedés fokozatosan csúszik át terrorba, majd vérmocskos vérengzésbe. Vitán felül, ez Dustin Hoffman legsokkolóbb, legdurvább filmje. Pár éve készült belőle egy szánalmas remake, amit még most sem értünk, hogy de miért.
Az elnök emberei (All the President’s Men, 1976)
Amikor még valódi súlya volt a politikus filmeknek, meg a politikai újságírásnak is, akkor készült ez a valós eseményeket feldolgozó mozi, amiben a kor két kiválósága, Hoffman és Robert Redford játszották a főszerepeket, a két oknyomozó újságírót, Carl Bernsteint és Bob Woodwardot, az embereket, akik megbuktatták Richard Nixont. A Watergate botrányról szóló film zajos sikert aratott, és máig az első számú újságírós politikai thrillerként tartják számon.
Maraton életre-halálra (Marathon Man, 1976)
A Szalmakutyák mellett ez a másik erőszakosabb-véresebb filmje Dustin Hoffmannak, bár egy mai néző lehet, hogy megmosolyogna minket ezért a mondatért, látva a filmet. Bár az is tény ugyanakkor, hogy a film még mai szemmel nézve is izgalmas. A thriller a Hoffman alakította fiatal orvos és maratonfutó, meg az álnéven új életet élő, egykori náci tömeggyilkos (Laurence Olivier) macska-egér játékáról szól, aminek egyik egyszavas mondata (“Biztonságos?”) sokat idézett filmes szállóigévé vált.
Kramer kontra Kramer (Kramer vs. Kramer, 1979)
A sírós filmek egyik legjobbja, komoly társadalombírálattal felvértezett, karcos családi melodráma, amiben a feleség (Meryl Streep) egyik napról a másikra elhagyja a férjét (Hoffman) és hatéves kisfiukat, hogy önmaga lehessen. Az addig csak a karrierjére figyelő férfinak meg kell tanulnia egyedül nevelnie a fiát, és amikorra végre sikerül, megjelenik a volt feleség, és magának követeli a gyereket. Na és innentől durvulnak el igazán a dolgok, és kezdődik az aljasságokkal teli tárgyalótermi nyomasztás. A film hollywoodi, úgyhogy megnyugtatóan zárul, de még így is mély nyomokat hagy a nézők lelkében.
Aranyoskám (Tootsie, 1982)
Mint láthattuk eddig is, Dustin Hoffman bármilyen filmben is vállalt szerepet, az mindig képviselt valamiféle nívót, drámaiságot, kreativitást, izgalmat. Ez akkor sem volt másképp, ha habkönnyű vígjátékokban lépett fel, mint amilyen az Aranyoskám is (bár tegyük hozzá, ennek a filmnek is volt némi társadalomkritikus üzenete). Hoffman egy állástalan színészt játszik, aki női ruhába öltözve beugrik egy válogatásra, és megkap egy szappanoperában egy nagyobb női szerepet, amivel egyre népszerűbbé válik. A hurok azonban szorulni kezd körülötte, ráadásul egy kolléganőjébe is szerelmes lesz, akinek az apja pedig őbelé, és már jól össze is zavarodtunk.
Esőember (Rain Man, 1988)
A film, ami után az autizmus nyílt témává vált a társadalomban, és ami divatba hozta a mentálisan sérült/furcsa/nem hétköznapi főszereplőket, és amiben Tom Cruise csak másodhegedűs, ám szó se róla, nagy alázattal játszik alá Dustin Hoffmannak. Ha lehet azt mondani minden mellékzönge nélkül egy filmre, hogy emberi, akkor az Esőember a tökéletes példa rá (de akár a Kramer kontra Kramer is ez a kategória), és ebben elég nagy szerepe van az autista címszereplőt alakító Dustin Hoffmannak.
Amikor a farok csóválja… (Wag the Dog, 1997)
A Lewinsky-affér kapcsán született, politikai szatírába oltott fekete komédián nagyon jól lehet szórakozni többek között a remek forgatókönyv és a még remekebb szereposztás (Hoffman mellett Robert De Niro, Woody Harrelson, Anne Heche, Kirsten Dunst és Denis Leary is játszik benne) miatt. Hiába éreztük esetleg túlzónak a film egyes fordulatait anno, 20 évvel későbbi fejünkkel már belátjuk, akár meg is történhetett volna ez így, ahogy megmutatták nekünk. De manapság biztosan. A szexbotrányba keveredő elnökről úgy igyekszik elfordítani a nyilvánosság reflektorját a CIA, hogy megbíz egy filmproducert (Hoffman), hogy rendezzen meg egy álháborút, vegye filmre, a többi pedig a hivatal dolga. A terv beválik, sőt jobban sül el, mint azt várták. Az elnök renoméja nem hogy helyreáll, de népszerűsége újra az egekben. Csakhogy a producer megrészegül a sikertől, és ez baj.
Mi itt ugyan csak 10 filmet emeltünk ki a több mint hatvanból, amit Dustin Hoffman forgatott, de érdemes a többi közül is szemezgetni, mert van még ott háromszor ennyi jó film, és a többi sem gáz, mert ha valamit a színjátszás csínján-bínján túl még el lehet tőle lesni, akkor az, hogy jó ízléssel és érzékkel választ magának filmeket. Isten tartsa meg ezt a jó szokását még sokáig, ha lehetséges.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
