Itt a kerti metszés ideje: mit és hogyan vágjunk vissza tavasszal?

A kerti metszés a növénygondozás egyik alapvető művelete, amely nélkülözhetetlen mind a gyümölcstermesztésben, mind a díszkertek ápolásában. Elsősorban a fás szárú növényeket – fákat és cserjéket – érinti, és hozzájárul egészséges fejlődésükhöz, hosszabb élettartamukhoz és bőséges termésükhöz.

A kerti metszés célja

A metszésnek két fő célja van: a növény formájának alakítása és termékenységének fokozása. Míg a díszkertekben elsősorban esztétikai szempontból végzik, a gyümölcsösökben a terméshozam és a növény egészségének megőrzése érdekében elengedhetetlen.

Miért fontos a gyümölcsfák megfelelő metszése?

A kerti gyümölcsfák 20-40 évig hoznak termést, és a megfelelő metszéssel fiatalon tarthatók, így gyümölcstermő képességük hosszabb ideig megmarad. Egy helyesen metszett fa terméshozama akár 25-30%-kal is növekedhet. Például egy metszés nélkül évente 50 kg gyümölcsöt termő almafa a megfelelő metszés után akár 70 kg-ot is hozhat. A rendszeres metszés révén akár 40 évig is termőképes maradhat, miközben a gyümölcsök nagyobbak, érettebbek és színesebbek lesznek. Egyetlen fa esetében is számíthatunk évi 20 kg-mal több, szebb termésre és akár 20 évvel hosszabb termőidőszakra. Ha pedig több gyümölcsfát ültetünk a kertünkben, a hozam még látványosabb lehet.

A termőre metszés alapelvei

Az ősszel vagy tavasszal ültetett fiatal gyümölcsfák alakító metszést igényelnek. Egy jól fejlett fa központi tengelye köré négy-öt oldalvezérágat kell nevelni. A fő vezérágat hosszabbra, az oldalvezérágakat rövidebbre kell metszeni, hogy kúpalakú korona alakuljon ki.

Az idősebb, termő gyümölcsfák koronájának metszésekor ügyelni kell arra, hogy minden részüket érje napfény és permetlé. Egy jól metszett fa koronája szellős, de nem kopasz. Ehhez el kell távolítani a befelé növő, egymást keresztező és túl sűrűn álló ágakat. Ha egy ág csúcsán több vessző verseng, a legerősebbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el, míg a megmaradt vesszőt a felére kurtítsuk.

A metszés minden fánál egyedi beavatkozást igényel, amelyet a fa sajátosságaihoz és a kertész lehetőségeihez kell igazítani. A metszési technikák gyakorlatban történő bemutatása segíthet a helyes döntések meghozatalában.

A bogyós gyümölcsű bokrok metszése

A ribiszke, köszméte és josta bokrok felkopaszodott ágait ritkítani kell, hogy az új hajtásoknak elegendő hely jusson. A szeder letermett indáit tőből el kell távolítani, a hónaljvesszőket pedig arasznyira vissza kell vágni. A málna elszáradt vesszőit is tőből ki kell metszeni, mert a visszamaradó csonkokon gombák telepedhetnek meg.

A szőlő metszése

A szőlő metszésekor figyelembe kell venni a fajta sajátosságait, mert egyes szőlőfajták rövid-, mások hosszú csapon vagy szálvesszőn teremnek. Minden termőcsap mellett hagyni kell egy kétrügyes ugarvesszőt, amely a következő évi termővesszőt biztosítja. A túlzott termésterhelés rontja a minőséget és rövidíti a tőke élettartamát, ezért a termés mennyiségét szabályozni kell.

Az őszibarack metszése

Az őszibarack esetében a metszéssel szabályozzuk a termések számát. A cél nem a túl sok gyümölcs, hanem a megfelelő méretű, ízletes és jól beérett termés elérése.

A rózsák metszése

A nagyvirágú tearózsákat a szőlőtőkékhez hasonlóan kell metszeni: a gyenge vesszőket rövidre, az erőseket hosszabbra kell hagyni. A floribunda és parkrózsák esetében az elöregedett ágakat kell ritkítani, míg a futórózsáknál a felkopaszodott vagy fölösleges ágakat kell eltávolítani.

Nem kívánt hajtások eltávolítása

A gyümölcsfák tövénél gyakran megjelenő sarjakat rendszeresen el kell távolítani, mert ezek rengeteg tápanyagot vonnak el a fától, és betegségek melegágyai lehetnek. A vízhajtások ritkítása és visszametszése szintén szükséges a fa egészséges fejlődéséhez.

Utókezelés

A kerti metszés után visszamaradt sebeket sebvédő anyaggal kell kezelni, hogy megakadályozzuk a kórokozók bejutását és elősegítsük a fa regenerálódását.

(Via)