A vízi nomádok genetikailag is alkalmazkodtak a tengeri élethez, szerinted a testük melyik része más, mint a tiéd?

A Távol-Keleten, főleg a Fülöp-szigetek környékén élő a bajau nép az első embercsoport, akik genetikailag is alkalmazkodtak a vízi élethez, ezt bizonyította nemrég egy tudományos kutatás. Ezek a palack nélküli búvárkodással foglalkozó emberek, akiket egyszerűen vízi nomádoknak is hívnak, már régóta ismertek arról, hogy egy átlag emberhez képest jóval tovább bírják egy levegővétellel a víz alatt, ennek pedig nem csak az az oka, hogy gyerekkoruk óta sokat úsznak, és edzik a tüdejüket: több száz éves történetük során az emberiség ezen törzsének tagjainak teste a gének szintjén alkalmazkodott a vízi élethez a természetes szelekciónak köszönhetően. De nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

A bajauk nem növesztettek úszóhártyákat, és a tüdejük sem más, mint a tiéd,

a vizsgálatok viszont kimutatták, hogy a lépük akár 50%-kal nagyobb is lehet, mint egy átlagos emberé.

A lép egy érdekes szerv, mert ugye simán lehet élni nélküle, (nem úgy, mint mondjuk más, tüdő vagy szív nélkül), de rendkívül hasznos, ha van, besegít az immunrendszernek és a vérképzésnek is, és úgy tűnik, nagyon fontos a búvárkodáshoz is. Egy korábbi kutatás már rámutatott, hogy a tengeri emlősök lépe arányaiban nagyobb, mint a többi állaté, és úgy tűnik, a bajauk evolúciója is ebbe az irányba haladt. Őket végül a koppenhágai egyetem egyik tudósa, Melissa Llardo vizsgálta meg, ultrahangfelvételeket készített róluk, valamint a velük legközelebbi rokonságban lévő, de a szárazföldön élő és dolgozó népcsoporttal, a saluanokról. Ezek összehasonlítása után derült ki, hogy a tengeri nomádok lépe jóval nagyobb.