Amikor az orvos nem vesz komolyan – Így lehet rá hatni

Az emberek többsége nem szeret doktorhoz járni, ám különösen frusztráló lehet a helyzet, ha az orvos nem veszi komolyan a tüneteinket.

Sajnos gyakori, hogy bizonyos esetekben szorongásnak tulajdonítanak olyan betegségeket, amelyeknek kevés köze van a mentális egészséghez. Ilyen például az endometriózis, a H. pylori baktérium okozta gyomorfertőzés, az álmatlanság és a hízósejt-aktivációs szindróma.

Akadt olyan páciens is, akit teljeskörű neurológiai kivizsgálásra küldtek, miközben hosszú Covid miatt szenvedett.

Mit tehetünk, ha az orvos nem veszi komolyan a tüneteket?

Annál, akinek egészségügyi gondja van, ám az orvos nem veszi komolyan a tüneteit, mindehhez még a düh és a frusztráció is kapcsolódik a történtek után.

Steph Fowler chicagói terapeuta az utóbbi években azzal foglalkozik, hogy a krónikus és félreértett betegségekkel küzdő betegeket támogatja. Segít nekik abban, hogy kiálljanak magukért, amikor olyan orvosokkal találkoznak, akik a tüneteiket egyszerűen szorongásnak minősítik. Mint mondta, riasztó látni, hogy ez milyen gyakori.

Olvasd el ezt is: Íme a rák 7 előjele, amiket az emberek zöme sajnos nem vesz komolyan

De mi a teendő, ha az orvos nem veszi komolyan a tüneteinket – sőt, inkább szorongásként kezeli azokat?

Vigyünk magunkkal valakit

Fowler szerint hasznos, ha valakit magunkkal viszünk a rendelésre – főleg, a hajlamosak vagyunk idegessé válni, vagy ha sok tünetre kell emlékezni.

Egy barát segíthet abban, hogy jobban emlékezzünk dolgokra, s külső megerősítést is adhat. Beleszólhat abba, amit lát, ami történik.

Egyes kutatások azt sugallják, hogy az orvosok néha másként kezelik a nőbetegeket, mint a férfiakat; Fowler anekdoták alapján úgy találta, hogy ha egy nő férfit is visz magéval a doktorhoz, elképzelhető, hogy jobban meghallgatják. Ezt ő maga és ismerősei is tapasztalták.

Kövessük nyomon a tüneteinket

Fowler szerint minél több információt tudunk adni a doktornak, annál jobb, így az orvos komolyan veszi a tüneteinket. Számos alkalmazás – például a Bearable és Visible – lehetővé teszi az egészségügyi panaszok, például a hangulat és a migrén digitális nyomon követését.

Használhatunk persze egyszerűen tollat ​​és papírt is, felírhatjuk, mit tapasztalunk, pontos dátumot és időt is feljegyezve, valamint az esetleges kiváltó tényezőket – például azt, hogy mit ettünk korábban -, és mennyi ideig tartott mindez.

Szükséges az energia- és kapacitásfelhasználás, akkor is, ha betegek és gyengék vagyunk, mert valóban segíthet az ügyben és az orvos is láthatja a tendenciákat az idő múlásával – tanácsolta Fowler.

Írjuk le tüneteinket világosan

Ha a cél, hogy az orvos komolyan vegye tüneteinket, fontos az erős kommunikáció. Mielőtt beszélünk a doktorral, szánjunk időt arra, hogy megtervezzük a legjobb módszert a tünetek pontos leírására – javasolta dr. Robert Gee, a hallgatói ügyek dékánhelyettese, a Ross Egyetem Orvostudományi Karának viselkedéstudományi professzora.

A „néha szorongok” helyett például célszerűbb azt mondani, „még ha légszomjam van is, nyugodt maradok” . Fontos említeni, hol érzünk fájdalmat, milyen gyógyszereket szedünk, milyen kapcsolódó tünetek vannak, illetve, súlyosbítja-e azokat bármi, esetleg enyhíti-e azt, amit tapasztalunk.

Képzeljük el, hogy az 1-től 10-ig terjedő skálán milyen súlyosra értékeljük a tüneteket.

Érdemes más szolgáltatókat is bevonni

Ha vannak szakemberek, akikhez egyébként járunk – mint a pszichiáter vagy a szociális munkás -, érdemes őket is bevonni, hogy az orvos komolyan vegye tüneteinket. Ez abból a szempontból is számít, hogy a testi tüneteket ne tévessze össze a mentális egészségügyi panaszokkal.

Meg is kérhetjük a doktort, hogy kommunikáljon a másikkal, aki már foglalkozik velünk.

Nem vesz komolyan az orvos? – Tegyünk fel konkrét kérdéseket

Segíthetünk az orvosnak azt érezni, hogy csapatnak tekintjük kettőnket, ha konkrét kérdéseket teszünk fel, például „csinálhatnánk néhány extra tesztet, hogy kizárjunk dolgokat? Valóban segítene megnyugtatni a lelkemet.”

Amennyiben továbbra is úgy beszél a doktor tüneteinkről, mintha csak a fejünkben léteznének, kérdezzük meg, „ha ez nem szorongás, mi más lehet? És hogyan zárja ki ezt?”

Ha kezelőorvos továbbra sem veszi komolyan a tüneteket és nem hajlandó teszteket lefolytatni, kérdezzük meg, hogy milyen tünetekre – vagy a tünetek időtartamára – esetén lenne erre szükség.

Kérjük meg az orvost, hogy dokumentálja, hogy úgy döntött, nem folytat további vizsgálatot.

Ilyen esetben ugyanis elgondolkodhatnak azon, hogy mégis kellene több teszt.

Ha nem vesz komolyan az orvos, hassunk az emberi oldalára

Steph Fowler szerint hasznos lehet, ha megkérdezzük az orvost: „ha a szerettei küzdenének ilyen tünetekkel, mi lenne a következő lépése?”

A kérdés ugyanis gyakran sarkallja arra az orvosokat, hogy őszinte türelemmel és odafigyeléssel mérlegeljék a helyzetet és valójában ne csak a „fél 2-es beteget” lássák bennünk.

Olvasd el ezt is: Homepátia – placebo vagy tényleg reális gyógyír?

(Via)