Gasztró
Különös dolgok, amiket nem tudtál kedvenc borodról
„A jó művész másol, a zseniális művész pedig lop” – vélekedik Pablo Picasso. Nos, borfronton egyértelműen ez a helyzet: az alábbi borok történelmet csináltak, rengeteg népszerű, új borfajtát hívtak életre puszta létükkel. Ha szívesen borozol, jó, ha ismered ezeket a történeteket.
A rosé születése
A rosé a közhiedelemmel ellentétben nem a fehér- és a vörösbor frigyéből jött létre, hanem a kezdetektől vörös szőlőből készül, méghozzá úgy, hogy a mustot nem hagyjuk olyan sokáig állni a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében. Na, de honnan is ered ez a különleges borfajta? Az eredeti bordeaux-i vörösbor, mely az 1300-as évek elején jelent meg, egészen világos színű volt, nem sötétvörös: a bordó, mint szín is innen kapta a nevét. Ezt az italt Claire-ette-nek nevezték a franciák, a „claret” jelentése tiszta: adja magát, hogy a bor egészen világospiros, szinte teljesen áttetsző volt. Idővel aztán a bordeaux-i vörösborok valamivel sötétebbek és súlyosabbak lettek, így a név rosé-ra, azaz rózsásra, rózsaszínűre módosult. Eddigre azonban már a rosé az egész világon elterjedt.
Az aszú születése
Az egyik legenda szerint Sepsi Laczkó Máté református lelkész nevéhez kötődik a Tokaj-hegyaljáról származó borfajta, aki Lórántffy Zsuzsanna udvari papja volt egy időben. Állítólag az úrnő készíttetett magának különleges boritalt 1631 húsvétján, s ez lehetett az első aszú őse, amely később csak tovább finomodott. Nem tudjuk, van-e valóságalapja a legendának – bár Kazinczy Ferenc szerint mindenképpen, – Sepsi Laczkó Máté azonban mindenképpen kulcsfigurának számít: 1623-ban az ő szőlőjében, Erdőbényén tűnt fel elsőként a furmint, amely remekül aszúsodik, s így mint népszerű, újdonságnak számító fajta nagyban hozzájárult a tömeges aszútermeléshez. Noha az aszú közben világszerte számos borrégióban meghonosodott, máig a furmint a fő fajtája borvidékünknek.
A pinot noir születése
A Magyarországon egyik legnépszerűbb borszőlő a nevét a francia „fenyő” és „fekete” szavakból kapta, mivel sötét színű fürtjei a fenyőfa tobozára emlékeztetik az embert. Franciaországból indult hódító útjára az 1700-as évek derekán, de az egész világon elterjedt, különösen a hűvösebb éghajlatú régiókban. Az összes jelentős burgundi vörösbor ebből a fajtából készül, így ma a pinot szóról szőlőfajták egy egész családja jut az eszünkbe: a pinot blanc, a pinot meunier, a chardonnay és a pinot gris, amit itthon szürkebarátnak nevezünk. Nálunk leginkább az egri és a villányi borvidék preferálja az 1750-es évekbe exkluzívnak és a többi bornál hatszor drágábbnak számító borfajtát.
Az amarone születése
Amikor a Bertani-fivérek 1857-ben először megnyitották pincészetük kapuit, az olasz nemzetállam még történelme első fejezeteinél járt csupán. Ekkoriban az észak-olaszországi Valpolicella-borrégió vörös nedűi közül a leghíresebb és legfinomabb egy Recioto nevű bor volt, amely az egyik első száraz vörösbor lehetett Itáliában. Az emberek a száraz vöröset ekkortájt még nem ismerték errefelé, a Bertani-testvérek azonban Franciaországban végezték tanulmányaikat, így megihlette őket az ottani – szárazborban gazdag – borkultúra, így hódító útjára indult az Amarone della Valpolicella. Érdekesség, hogy a Bertani-pincészet ma ugyanazt a címkét használja palackján, mint 1930-ban, és maga az amarone is számos európai szárazbor múzsájául szolgált a későbbiekben.
Nyitókép: pixabay.com cco
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
