460 tonna műanyagot termelünk éves szinten – Mindennél nagyobb a baj!

A világ éves műanyagtermelése az 1950-es évek óta több mint kétszázszorosára nőtt, elérve a 460 millió tonnát. A műanyagszennyezés globális problémájának megoldására a nemzetek ezen a héten Busanban, Dél-Koreában gyűltek össze, hogy véglegesítsenek egy jogilag kötelező erejű egyezményt. A cél a műanyagszennyezés visszaszorítása – mihamarabb.

Olyan megállapodást terveznek megalkotni, amely a műanyag teljes életciklusát szabályozza, a gyártástól kezdve a hulladékkezelésen át a környezetbe kerülésig. Azonban még számos vitás kérdés megoldása várat magára, beleértve azt is, hogy korlátozzák-e a műanyagtermelés mennyiségét.

Miért van szükség egy globális műanyag egyezményre?

Az ENSZ Intergovernmentális Tárgyaló Bizottsága (INC) 2022-ben kezdte meg az egyezmény kidolgozását, válaszul a műanyagtermelés drámai növekedésére és az újrahasznosítás elmaradására. 2015-ig a valaha előállított műanyagok mindössze kilenc százalékát hasznosították újra, miközben évente körülbelül 19 millió tonna műanyag kerül a természetbe, súlyos károkat okozva a vadvilágnak.

Ráadásul, ha ez a szám tovább növekszik, 2040-re a kétszeresére vagy akár háromszorosára is emelkedhet. Ez a növekedés a fennmaradó szén-dioxid-költségvetés negyedét emésztheti fel, amely a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához szükséges. A műanyagszennyezés visszaszorítása mára egy hatalmas problémává vált, amelynek megoldása a közös érdekünk.

Az eddigi négy INC-találkozó során megvitatták, hogy milyen intézkedések kerüljenek az egyezménybe. Ezek között szerepel:

• a műanyagtermelés fokozatos csökkentése,
• a hulladékkezelés javítása,
• szigorúbb tervezési követelmények műanyagtermékek esetében,
• valamint a globális átállás finanszírozása a műanyaghasználatról fenntartható alternatívákra.

A találkozókat azonban nézeteltérések tarkították, ami egyre hosszabb tervezethez vezetett. A legfontosabb vitapontok között van, hogy mely káros vegyi anyagokat tiltsák be, hogyan finanszírozzák az egyes intézkedéseket, és csökkentsék-e a globális műanyagtermelés volumenét. Van azonban némi konszenzus is: szükség van a hulladékkezelés fejlesztésére, az újrahasznosítás ösztönzésére és az újrahasználható műanyagok terjedésének támogatására.

A műanyagszennyezés visszaszorítása nem ugyanazt jelenti mindenkinek

A műanyagtermelés csökkentésének legnagyobb ellenzői azok az országok, amelyek jelentős fosszilis tüzelőanyag-iparral rendelkeznek, például Szaúd-Arábia, Oroszország és Irán. Ők elsősorban a hulladékkezelést tartják a műanyagszennyezési ügy kulcsának.

Ezzel szemben 40 ország, köztük az Európai Unió, Svájc és Fidzsi-szigetek, aláírta a „Bridge to Busan” nyilatkozatot, amely a fenntartható szintű termelést szorgalmazza. Az Egyesült Államok, amely a globális műanyagtermelés 17%-áért felel, nem írta alá a nyilatkozatot, de támogatja a termelés csökkentésének szükségességét.

Környezetvédelmi csoportok és őslakos vezetők egy átfogó megközelítést követelnek a műanyagszennyezés visszaszorítása céljából. Graham Forbes, a Greenpeace busani delegációjának vezetője szerint az egyezménynek ésszerű szabályokat kell tartalmaznia a műanyagtermelés csökkentésére, a mérgező vegyi anyagok kiiktatására, és az emberek védelmére az ellenőrizetlen műanyaghasználattól.

Frankie Orona, a texasi Native Nations társaság ügyvezető igazgatója szerint a válság gyökereit kell kezelni, nem csak a hulladékot menedzselni. „Most kell cselekednünk, hogy olyan örökséget hagyjunk, amelyre büszkék lehetünk: egy nem mérgező, fenntartható jövőt minden gyermek és unokánk számára” – hangsúlyozta.

Mi várható a busani találkozón?

Bár az INC reméli, hogy sikerül véglegesíteni az egyezményt, a nézeteltérések miatt valószínű, hogy újabb találkozóra kerül sor 2025-ben. A tárgyalások tétje nem kisebb, mint a műanyagszennyezés globális megfékezése, amely meghatározó lesz a környezet és a következő generációk jövője szempontjából.

Tetszett? Akkor olvasd el ezt is!

(via)