Lélek

A Facebook-társadalom 5 legnagyobb hibája

  • Szerző:nuus
  • 2019.01.04 | 17:18

Nem hiszünk abban, hogy régen az emberek mások voltak: száz, ötszáz, ezer évvel ezelőtt is hasonló belső motivációk mozgatták az népeket, mint ma, csak a lehetőségek tértek el a mostaniaktól. Álszent dolog volna azt mondani, hogy a történelem során bármikor is erkölcsösebb, jobb emberek éltek, mint napjainkban, egy dolog azonban biztos: az információs társadalom egészen új kereteket adott az emberi gyengeségek megélésének…

1. Sokszor nem megéljük, hanem megörökíteni próbáljuk a pillanatokat.

„Várj még, ne nyúlj hozzá! Először le kell fotóznom!” – halljuk ezerszer, sőt: rosszabb esetben a mi szánkat is elhagyják hasonló szavak. A mai ember a kelleténél többet foglalkozik a látszattal, és kevesebbet a valódi örömökkel.

Egy jó barátom például lemaradt a kisfia születéséről, mert épp a folyosón felvett jeleneteket nézte vissza, az egyik kollégám pedig a telefonja kijelzőjén keresztül, egy alkalmazás segítségével látta Párizst. De vajon valóban látta?

A legtöbb öröm a pillanat megélésében rejlik, a hordozható eszközök segítségével megörökített, világhálón megosztott élmények csak gyenge másolatai a valóságnak. És vajon miért mondanánk le a kedvükért az eredeti tapasztalatról?

via GIPHY

2. Hajlamosak vagyunk veszélyes és/vagy ostoba dolgokat csinálni, viccből.

Kicsit az első problémához kapcsolódik, mégis több ennél: az interneten élt élet eredménye, hogy akár veszélyes és ostoba dolgokat is bevállalunk, hogy egyrészt bizonyítsunk, másrészt pedig a figyelem középpontjába kerüljünk.

Óriási trendje van az extrém helyen készített szelfiknek, több tucat halálos áldozata van már annak, hogy hidakról, felhőkarcolókról, ingatag erkélyekről, sziklák tetejéről, liftaknákból zuhantak a mélybe a vakmerő, önmagukat fotózó ifjak.

A mémek őrületes sebességgel terjednek, legyen szó jeges vödrös kihívásról vagy plankingről, és az emberek csak ritkán gondolnak bele abba, hogy vajon mi a következménye az egyes döntéseiknek, amelyeket örökre megőriz a világháló.

via GIPHY

3. Gyakran élünk vissza az online anonimitással.

Rengeteg frusztrált ember tölti ki a mérgét másokon: részben hírességeket szidnak, részben pedig hétköznapi embereket gyaláznak a billentyűzet rejteke mögül. Ki ne kapott volna már névtelen sértést, vagy éppen nyilvános oltást egy vadidegentől, aki élőszóban nyilván nem mert volna hasonló stílusban megnyilatkozni.

Rendszeresen hallunk tinédzserekről, akiket az évfolyamtársaik hajszoltak öngyilkosságba különféle online felületeken. Elég megnézni egy átlagos hírportál kommentfelületét, és szinte görcsbe rándul a gyomrunk: a feldolgozatlan, kimondatlan frusztráció idegenre vetül, és végtelen gyűlölethullámban csúcsosodik.

A világ egészen másmilyen hely volna, ha mindenki csak azt írná le az interneten, amit szemtől szembe is vállal azok előtt, akikről beszél.

via GIPHY

4. Fontos számunkra, hogy megmutassuk, milyen remek emberek vagyunk.

A modern ember él azzal a lehetőséggel, hogy mindenki láthatja, ha jófej: tudunk arról, ha a barátaink jótékonykodnak, önkéntes munkát végeznek, adakoznak, és természetesen mi is örömmel osztjuk meg a hasonló élményeinket a többiekkel.

Alapvetően nincs gond ezzel, hiszen adni jó, és nyilván másokat is inspirálhatunk a hasonló jó példákkal, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a világ nem csak rólunk szól, és nélkülünk is forog tovább. Segíteni akkor érdemes, ha akkor is megtennénk, ha erről senki sem tud.

via GIPHY

5. Túl sok intim részletet osztunk meg az életünkkel kapcsolatban.

Mivel megszoktuk, hogy négy-öt online platform segítségével állandó összeköttetésben állunk mikrokörnyezetünkkel, és rajtuk keresztül a nagyvilággal, hajlamosak vagyunk olyan információt is megosztani a többiekkel, amelyek talán nem tartoznak rájuk.

Csak egy gombnyomásba kerül, hogy megosszuk legbelsőbb félelmeinket, érzéseinket, gondolatainkat, álmainkat a világgal, ahogyan azt is, ha épp büszkék vagyunk a teljesítményünkre. Ki ne találkozott volna már olyan információval a Facebookon, ami a kelleténél egy kicsit több volt? A szomszéd aranyere nem közügy.

A túl széles körrel megosztott intim információhalom nem csak sebezhetővé teszi az embert, de egyúttal azt is ellehetetleníti, hogy egészséges egyensúlyt találjunk a hétköznapi beszélgetéstémák és az abszolút magánügyek között.

via GIPHY


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló