Lélek
Hogyan nevelj gyereket, előítéletek nélkül
Egy apró beszélgetés is életre szóló lehet.
Hogyan tudják a modern szülők felnevelni a következő nemzedéket anélkül, hogy a gyerekeik továbbvinnék a nemi-, illetve rasszista sztereotípiákat? Amint a kisgyerek elkezd iskolába járni, ezek az előítéletek fogják befolyásolni az életét, melyeket a legtöbb szülő szeretne elkerülni. Elsősként a lányok már kevésbé érzik okosnak magukat, mint a fiúk, és nem választanak olyan kihívásokat, amikről ezt gondolják. Sőt, a hároméves fehérbőrű amerikai gyerekek hallgatólagosan beleegyeznek abba, hogy az afroamerikai arcok dühösebbek, mint a fehérek – erről ír egy kutatás alapján a WE Forum.
Ezek a meggyőződések nemcsak hogy hihetőek a gyerek számára, de még a viselkedését is befolyásolni képesek. A hatéves lányok kevésbé vonódnak be olyan tevékenységekbe, amelyekről úgy gondolják, hogy csak „nagyon okos” gyerekek végezhetik azokat, és ez azt eredményezi, hogy hosszabb távon megnövekszik a szakadék a nemek között, például a tudomány és a matematika területén.
Miért alakulnak ki ezek a sztereotípiák a kicsiknél? Szakemberek szerint már a nyelv alig észrevehető tulajdonságai is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyerek is hajlamos legyen ezeken a szociális beidegződések lencséjén keresztül látni a világot.
Általánosságban
A legtöbb szülő igyekszik elkerülni e fals meggyőződések kifejlődését azzal, hogy hanyagolja az ehhez hasonló mondatokat: „a fiúk jobbak matekból” vagy „a lányok nem lehetnek vezetők”. Ehelyett inkább ilyeneket mondanak:
egy lány azzá válhat, amivé szeretne.
De a friss kutatás éppen arra világít rá, hogy egy fejlődésben levő elmére még ezek a pozitív állítások is lehetnek káros következménnyel. A kisebb gyerekeknek nem az számít ugyanis, hogy mit mondunk, inkább az, hogy hogyan szólunk. Az általánosítások – legyenek akár pozitívak, vagy semlegesek – azt jelzik, hogy tudjuk, milyen ember az illető, mindezt csak a neme, a származása vagy a vallása alapján. „A latinók Bronxban élnek” vagy a „muszlimok másfajta ételeket esznek” is ebből a szempontból ugyanilyen általánosító, mint az „egy lány azzá válhat, amivé szeretne”. Szóval minden kijelentésünk után csoportba sorolják, akikről beszélünk.
Csoportokba sorolnak
A Child Developmentben megjelent tanulmány mutat rá arra, hogy ha a gyerek általánosító megállapításokat hall, akkor már kétévesen stabilnak fogad el csoportjegyeket, és egyének közti fontos különbségeket is.
A vizsgálat során a gyerekeknek egy új, kitalált kategóriába – „a zárpik” – kellett besorolniuk bizonyos embereket. Ha például csak olyasmit hallottak róluk, hogy „ezek a zárpik suttogva beszélnek”, akkor az illetőket továbbra is egyénként kezelték, bár ugyanazzal a címkével illették a ráadásul hasonló ruhát is viselő személyeket. Viszont amikor ugyanazt az információt általánosítva hallották – „Minden zárpi suttogva beszél” – úgy kezdtek el a zárpikra gondolni, mint akik mindenki mástól különböznek. Az ilyen általánosítások miatt a gyerekek meg lesznek győződve arról, hogy egy ilyen csoport tagjának lenni meghatározza azt, hogyan fog az illető viselkedni.
Egy másik friss tanulmány is készült, melyből pedig az derült ki, hogy ha ilyen általánosításokat hallanak – még ha egyik se negatív – akkor is arra jutnak az ötévesek, hogy kevesebb erőforrást osszanak meg azokkal, akik a csoportjukon kívülről érkeznek. Jelen esetben színes matricákról volt szó.
Csoporttól az egyénig
Az általánosítások akkor is bajt okozhatnak, ha nem fogják fel a tartalmukat teljesen a gyerekek. Ha egy kisgyerek meghallja, hogy
minden muszlim terrorista
még lehet, hogy azzal sincs tisztában, hogy mi az a muszlim, vagy a terrorista. Valamit viszont megjegyez: a muszlimok, bárkik is azok, megkülönböztethetőek. Már akkor is fel tud tételezni egy személyről valamit, hogy ha csak annyit tud, hogy az illető muszlim, vagy sem. A nyelv helyes használatával kiküszöbölhetőek ezek a gondok: „A lány szülei spanyolok és Bronxban élnek” vagy „Ezek a lányok jók matekból.” „Belőled bármi lehet, ami csak szeretnél lenni.”
A nyelvet kifejezően beszélve megtaníthatjuk a gyerekeinknek, hogy gondolják újra saját berögzült meggyőződéseiket, és vegyék észre másokéit is. Ha egy hároméves azt mondja, hogy „a gitározás fiús dolog”, akkor fel lehet hívni a figyelmét a sok nőre, akik mesterei ennek a hangszernek.
Egyszerűen meg is lehet beszélni az esetet: „Kiről beszélsz? Kit láttál gitározni?” A gyerekek mindig valami fix élményre gondolnak ilyenkor. „Tegnap este az étteremben játszott az a bácsi. És nagypapa is szokott pengetni.” Ez a párbeszéd segíti a gyereket, hogy inkább egyénekben gondolkodjon, ne pedig csoportban.
Ez a megközelítés működik a jóval érzékenyebb témák esetében is: „A nagyfiúk gonoszok” vagy „a muzulmánok fura ruhákat hordanak”- A szülők kérdezzenek rá, pontosan kire is gondol ilyenkor a gyerek, és puhatolják ki, mi az az eset, ami alapján ezt kikövetkeztette a csemete. Gyakran azért beszélnek így a gyerekek, hogy kipróbálják, ésszerű-e kategóriákban gondolkodniuk. Ha felidézzük a konkrét esetet, akkor rávezetjük őket, hogy nem mindig érdemes.
Minden szó számít
Ez az icipici változtatás a nyelvben ennyire fontos? Szülők, tanárok és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek nem tudnak mindent felügyelni, ami a gyerek fülébe jut. Ha egy fiatal ki van téve nyíltan rasszista, szexista vagy idegengyűlölő eszméknek, az az értékrendjét is merőben befolyásolni fogja. A gyerek világlátását nagyban fejleszti az, ha a felmenőivel gyakran beszélget. Szülőként vagy pedagógusként óvatos nyelvhasználattal lehet őket segíteni abban, hogy hogyan nézzenek magukra vagy másokra, és majd a saját útjukat járhassák. A nyelv arra is alkalmas, hogy időnként mi is leporoljuk megcsontosodott nézeteinket.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
