Lélek
Az intelligens emberek igenis szeretnek elvonulni
Gyakran döntenek úgy, hogy kevesebb közösségi életet élnek.
Álmodtál már arról, hogy remete leszel? Valahol a világ végén, egy kőfülkében húzod meg magad, távol a város zajától? Vagy, hogy egy könyvbe bújsz be, ahelyett hogy eszeveszetten partiznál? Csigaházba húzódnál, ha váratlan vendég csenget be?
Ha magadra ismertél, akkor van egy jó hírünk: nem vagy antiszociális, sőt: még akár zseni is lehetsz. Az I<3Intelligence emeli ki az NCBI tanulmányának lényeges pontjait, mely cikkből kiderül, hogy
a kimagaslóan intelligens személyek inkább kevés emberrel tartják a kapcsolatot,
és a közösségi kommunikáció sem mindig lételemük. Akkor elégedettek, ha ezt a stratégiát tudják teljes mértékben követni.
A tanulmány szerzői, Satoshi Kanazawa és Norman Li, akiknek a kutatási területe a boldogság volt, arra jutottak, hogy „az erdei remete” attitűd a magas IQ-júak jellemzője. A fejlődéslélektan szakemberei alapos munkát végeztek, melyből az is kiviláglik, hogy boldogabbak a népek egy nem túl sűrűn lakott területen. Sőt, az is a boldogságot szolgálja, ha a szociális interakcióink túlnyomó részét közeli szeretteinkkel éljük át, mint ha vadidegenek, alkalmi barátok és ismerősök társasát keressük.
Nem meglepő ezek után, ha a résztvevők még nagyobb szintű elégedettségről számoltak be, ha gyakoribbak voltak a társas interakciók is – egy csoport kivételével. A legmagasabb IQ-val rendelkezőknél nemcsak, hogy csökkent, de néhol fordítottan is működött ez a hatás. Azaz:
Minél intelligensebb vagy, annál kevésbé igényelsz élénk társasági életet.
Carol Graham, aki a boldogságot közgazdaságtudományi szempontból vizsgálta, a Washington Postban publikálta eredményeit. Nagy meglepetéssel ő sem szolgált, ugyanis arra jutott, hogy minél intelligensebb valaki, annál kevesebb időt szeretne vesztegetni közösségi életre: inkább hosszabb távú projektekre koncentrálna.
Tehát ha egy nerd haverod azt mondja, hogy esze ágában sincs veletek lógni, mert valamin éppen dolgozik, akkor az valószínűleg így is van.
A szakemberek az eredmények összegzéséhez még egy fogalmat húztak be: ez a szavanna-teória. Ez az elmélet arról szól, hogy minket is az elégít meg, ami egykor az őseinket boldoggá tette. A szavanna gyéren lakott, és itt az emberek közti kommunikáció az életben maradás miatt rendkívüli jelentőséggel bírt.
Összességében levonhatjuk a tanulságot – és ebben az előbb említett elmélet is segít – hogy a kiugróan magas intelligenciával bíró személyek egyszerűen meghaladhatták azt az igényt, hogy túl gyakran kelljen kapcsolatba lépniük másokkal. Ehelyett elkezdtek előnyben részesíteni olyan, intellektusra vagy gazdaságosságra épülő tevékenységeket, amelyek a jelen modern világban az előrejutásukat jobban segítik.
Már nincs szükségük olyan szoros kapcsolatokra, mint amilyenek az elődeink idejében megszokottak voltak.
Szóval ha legközelebb úgy döntesz, hogy bulizás helyett otthon maradsz, akkor ne feszélyezve érezd magad, hanem inkább okosnak, sőt: egy evolúciós úttörőnek.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
