Lélek
Na ne, ha a felső tízezerbe születsz, simán lehetsz kamukirály?
Ha ilyen körökben mozogsz, tökmindegy, mire vagy valóban képes?
Az NBC-t fut a Városfejlesztési osztály című vígjáték-sorozat, ahol Paul Rudd egy tehetős üzletembert alakít. A Bobby Newport nevű karakter városvezetőnek készül, mert valami „könnyű munkára” vágyik.
Mikor egy fórumon megkérdezik, mégis hogyan képzeli rendbe hozni a települést, akkor arra azt veti oda foghegyről, hogy
Halvány fogalmam sincs.
Erre a hallgatóság megőrül. Vicces jelenet, de az sem véletlen, hogy tudunk kapcsolódni hozzá. Előbb-utóbb belefutunk ilyen Newport-félékbe. Az elithez tartozók sajátossága, hogy úgy érzik – és éreztetik – hogy ők mindenhez értenek. A neveltetésük miatt alakulhatott ki ez?
A The Journal of Personality and Social Psychology című folyóirat május 20-án közé tett egy tanulmányt, melyben pontosan ezt fejtegetik. A kutatók egy jelenséget körvonalaznak, melyet a túlzott önteltség kifejezéssel írhatunk leginkább le. Olyan tesztekkel ugratták ki ezt a hozzáállást, melyek során a résztvevőknek vélt és valós képességeikről is kellett számot adniuk.
A magasabb körökből érkező alanyok sokkal inkább el voltak ragadtatva a saját ügyességüktől, még akkor is, ha a tesztek teljesen átlagos eredményt hoztak. Ez az indokolatlan önteltség a külső szemlélők számára viszont hozzáértésként jött le. A család anyagi jóléte és a szülők magas végzettsége is azt segítette elő, hogy még tovább emeljék a csemete privilegizált helyzetét.
Ezt megerősítette Jessica A. Kennedy is, attól függetlenül, hogy a Vanderbilt University professzora nem vett részt ebben a vizsgálatban. A kutatást vezető Peter Belmi szintén így látja:
A legtöbben középosztálybelinek vallják magukat.
A University of Virginia’s Darden School of Business profja sem mindig ért egyet a többi kutatóval, mennyit nyom pontosan a latban a jövedelem, a család egészsége, vagy a szakmai presztízs. Belmi a Fülöp-szigeteken nőtt fel, ahol az a hagyomány, hogy ha nincs mondandód, akkor inkább maradj csendben. A teljesítményt felmutatni nem tudó kamuzást nem tolerálták a köreiben. Reméli, hogy a friss tanulmány nem sarkall arra senkit, hogy képességei dacára beképzeltté váljon. Háborúk, tőzsdei botrányok és egyéb krízisek is ennek a hozzáállásnak a számlájára írhatóak.
Mégis hogyan kerülhető az el, hogy a menedzserek, munkaadók, szavazók és fogyasztók ne dőljenek be a blöffnek, és mihamarabb átlássanak a szitán? A kókler-gyanús gazdagok Kennedy szerint is inkább tényeket kellene, hogy felmutassanak. Ekkor kibújik a szög a zsákból: a hájpolt státusz és a túlcsorduló kevélység hirtelen szűnni kezd.
Büntetnünk kellene az öntelt viselkedést. Jobban, mint jelenleg.
– idézi a professzorasszonyt a The New York Times.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
