Lélek
Így alakul az életed, ha nyersz a lottón
A pszichológusok szerint a főnyeremény inkább az, ha örülsz a hétköznapi dolgoknak is.
A Science Alert utánajárt, milyen is az, ha valaki megnyeri a lottót. Amerikában a 700 millió dolláros (200 milliárd forint körüli) Powerball Jackpot nyereményből még a leadózás után is „csak” 293 milliócskánk marad – annyival azért ellébecolunk életünk végéig. Ha több nyertes van, akkor sajnos tovább oszlik az összeg is. A magyar szerencsejáték jelenlegi helyzetéről itt olvashatunk.
Egy szelvény megvétele még nem garancia a bombaüzletre, de ha téged konkrétan már ez a remény is boldoggá tesz, akkor miért is ne vágnál bele? De ha már most sem vagy elégedett az életeddel, akkor ezen valószínűleg a lottónyeremény sem fog változtatni.
Lottó-pszichológiai kutatások szerint azért érzünk kényszert arra, hogy vegyünk egy szelvényt, mert egyszerűen nem vagyunk tudatában annak, mennyire valószínűtlen az, hogy nyerjünk. Így magyarázzuk be magunknak, hogy hátha mégis nekünk fog sikerülni.
Más tanulmány szerint szinte leküzdhetetlen vágyat éreznek azok a személyek a szerencsejátékra, akik anyagilag meg vannak szorulva: számukra ez egy lehetséges kitörési út a nehéz körülményekből.
Olyan elemzés is napvilágot látott viszont, ami egyenesen kimondja, hogy hosszútávon egyáltalán nem boldogít a lottónyeremény. Sőt: van, hogy a folyamatos tobzódás összetör és boldogtalanná is tesz.
A legtöbb nyertes hozzáállása ugyanolyan marad, mint mielőtt a nagy szerencse érte volna.
Egy klasszikus, ’78-ban készült tanulmány 22 nyertest hasonlított össze szintén 22 kontrollcsoport-taggal (akik nem nyertek), és 29 olyan személlyel, akik valamilyen balesetben bénultak le.
Ötös skálán a lottónyertesek általában elégedettebbek voltak (4), mint a deréktól lefelé- és a teljesen lebénultak (2,96). A kontroll csoport átlaga 3,82 volt, ami a nyertesekhez viszonyítva, nem is olyan óriási különbség.
Ahol viszont a lottónyertesek eltérő eredményt mutattak, azok a hétköznapi örömök. Ők már nem találtak élvezetet abban, ha például egy jót reggelizhettek, és egy baráti beszélgetést sem értékeltek már annyira.
A kutatókat meglepte, mennyire nincs komoly különbség a nyertesek és a „nyeretlenek” közt, illetve hogy a mozgáskorlátozottak indexe a 2,5 fölött volt, azaz a skála középpontján túl. A lottónyeremény tehát nem tesz olyan felhőtlenül boldoggá, ahogyan azt sokan gondolják, viszont egy súlyos baleset sem veszi el teljesen az ember örömét.
Melissa Dahl így fogalmazta meg a jelenséget, a Science of Us hasábjain:
A nyerés izgalma előbb-utóbb elenyészik. Még a legpozitívabb dolgok is beépülnek egy új szintű tapasztalatba, amelyhez aztán mérjük a további, bekövetkező eseményeket. Mikor a lottónyertes már hozzászokik az új élvezetekhez, melyeket az újonnan jött jólét biztosít számára, akkor ezek az ingerek már nem lesznek olyan intenzívek, és alig járulnak hozzá az általános elégedettségi szintjéhez.
A ’78-as teszt kis mintán zajlott, de egy 2008-as holland mérés is hasonló eredményt hozott. A vizsgálatot végzők azt találták, hogy a jobban keresők valóban elégedettebbek (egy bizonyos küszöb felett), viszont
a lottónyeremény nem hoz boldogságot.
Meg kell ismerkednünk a Hedonikus Adaptáció fogalmával.
Mindenkinek megvan egy fix boldogság-szintje, amelyből egy szomorú vagy egy örömteli esemény hatása kibillentheti. De ha már hozzászoktunk az új helyzethez, akkor minden ismét beáll a megszokott értékre. Robert Puff szerint
A legtöbbünknek van ilyen termosztát-szerű boldogság-mérője. Valakinek folyamatosan alacsonyra van állítva, másnak egy köztes szintre. Ha váratlan esemény jön, akkor a mutató kileng, de előbb-utóbb visszaáll a helyére.
Szerencsére van, amivel jó irányba befolyásolhatjuk az elégedettségünket: erős kapcsolatokkal, testedzéssel, illetve ha időt és pénzt szánunk pozitív, vidám élményekre.
Valakinek lehet, hogy pont ebben tud segíteni, ha megcsípi a főnyereményt. De maga a nyerés, úgy tűnik, hogy kevés lesz a hosszan tartó boldogsághoz. A pszichológusok szerint már csak azért is jó dolog megvenni a szelvényt, hogy arról álmodozzunk, mire költenénk azt a sok pénzt; már pusztán ezért a mentális állapotért megéri.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
