Lélek

Jó döntéseket hoznál? Csak egyetlen szón változtass!

  • Szerző:nuus
  • 2017.12.28 | 06:46

Susan David pszichológus magyarázza el, mi minden múlik egy szócskán. Ez a picinek tűnő különbség nagyon is számít, csak akarnod kell.

Susan David szerint óriási különbség van a két alábbi mondat közt:

El kell mennem edzeni heti háromszor. Vagy: el akarok menni edzeni heti háromszor.

Az amerikai pszichológus egyik páciense egy londoni férfi volt, akit Tednek hívtak. Jó barátok lettek a jelentős súlyfelesleggel küzdő üzletemberrel, aki a munkája miatt rengeteget utazott, ezért végképp nem jutott el edzeni. Egy hosszú repülőút után egy hotelben találta magát, éhesen, fáradtan, és nagyon hiányzott neki a családja is. Sörbe és sajtburgerbe fojtotta bánatát, és persze a bárszekrényt is lefölözte. A felesége és az orvosa már jó ideje nyaggatta, hogy le „kell” adnia a súlyából, de ez a “kell” valahogy eddig nem jött át neki.

via GIPHY

Későn nősült, és egy román árvaházi kisfiút fogadtak örökbe. Alex szívszorító körülmények közül érkezett, sokáig rosszul viselte, ha megérintették, vagy ha egyáltalán hozzá szóltak, később pedig tanulási nehézségei is akadtak. Viszont minden gond ellenére, tehetséges művész is volt: már tízévesen egy lélegzetelállító rajzot készített magáról. Az Árva című képen magányosan, elhagyatottan szerepelt. Tedet nem lepte meg a rajz témája, tudta, hogy nehéz sorsa volt a gyereknek korábban. Amit viszont észrevett, hogy az alak inkább egy fiatal felnőttet ábrázolt.

via GIPHY

Rákérdezett, mire a fiú sírva fakadt: már most tudja, hogy újra árva lesz. Az apja meg fog halni, mert nem törődik az egészségével. Tednél itt ütött be a „kell” helyett az „akarom”. Motiváltnak kezdte érezni magát. Látni akarta, ahogyan felnő Alex, és végre kézbe akarta venni saját testének sorsát. Apró lépésekkel kezdődött a változás: salátát rendelt zsírban sült ételek helyett, a minibárra már rá sem nézett, és gyalog járta a várost, taxi helyett. Megtörtént a csoda – fogyni kezdett, és a kulcs az akarata volt.

Amikor felemelt ujjal utasítanak, nem pedig együttérzően vesznek rá, hogy megtegyünk valamit, akkor folytonos állóháború alakul ki a jó szándék és a kikényszerített végrehajtás közt.

Csak elvonszoljuk magunkat a konditerembe, de ez így nem válik rutinná. Ha egy vádlóan rád meredő mutatóujjal találod szemben magad, akkor máris civakodni fogtok.

via GIPHY

2500 évvel ezelőtt Platón ragadta meg a konfliktust egy hasonlattal: olyan ez, mint amikor egy szekeret két, nagyon különböző ló húz. Egyikük a mi belső szándékainkat, szenvedélyünket jelképezi, a másik pedig a racionálisabb, erkölcsösebb oldalunk. Az antik görög filozófus is belátta, mennyire más irányba tart a két állat: amit akarunk, és amit tennünk kellene. A kocsit pedig nekünk kell hajtani, hogy eljussunk oda, ahová szeretnénk.

Könyvében David elárulja, hogy a modern tudomány visszaigazolja ezt a régi tézist: a funkcionális agyi képalkotás megmutatja, hogy fejünkben a lobbanékony, jutalomkereső rendszer (a szenvedélyes oldal) összeütközésbe kerül az ésszerűséget és hosszútávú előnyöket szem előtt tartó résszel (intellektus). E két „lovat” próbálja uralni az elménk.

via GIPHY

Hozzunk egy példát: étteremben ülsz, de okosabban kellene étkezned. Meglátod a tálcán a csoki mousse-t. Felpörög az accumbens nucleus nevű agyterületed, mely a gyönyörökért felel. Akarod azt az édességet. Hirtelen emlékezteted magad, hogy neked ezt most nem volna szabad. Ahogy gyűjtöd a erőt, hogy ellenállj a desszertnek, a gyrus frontalis inferiorod lép működésbe, melynek az önkontroll a feladata. Mindkét területed dolgozik, még nem dőlt el a harc, melyikük kerekedik végül felül.

Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, az aljas hajlamok mindig a fejből indulnak ki. Az agyi képalkotás szerint ha egy ilyen kérdés kerül eléd, az ízlelés folyamata 195 milliszekundummal előzi be az egészségi szempontok felmerülését. Pontosan ez derült ki egy kutatás során, amikor a válaszadók 74 százaléka megígérte, hogy egy jövőbeni randin inkább gyümölcsöt választ majd, mint csokit. De mikor eléjük tették mindkettőt, pont fordítva történt: 70 százalékuk nyúlt a csokiért.

via GIPHY

Mielőtt még reménytelennek tartanánk a helyzetet, egy trükköt azért itt is be lehet dobni. Akárcsak Ted esetében, a kulcs itt is az, hogy mit „akarunk”, szemben a mit „kell” tennivel. Ha az „akarom” szóval trükközzük ki a motivációnkat, akkor nem kell aggódnunk, melyik agyterület lép akcióba: onnantól már mindkét rész harmonikusan fog működni.

Az „akarom” a miértről szól: arról, ami érdekel minket, és amit értékelünk. Amire törekszünk, mert tudjuk, hogy jó lesz nekünk. Az identitásunk is erősödik általa, mert szabadon döntöttünk felőle.

Ezzel szemben a „kell”-ek világa azokból az elvárásokból áll, melyeket gyakran zsörtölődő szeretteink pakolnak ránk. Vagy mi teszünk magunkra terheket, mert félünk a megszégyenüléstől:

Nem mehetek így az esküvőre, szörnyen nézek ki.

Választhatsz kímélő étrendet azért is, mert félsz, szégyelled magad vagy mert ideges vagy. Ezek a „kell” érzései. De azért is dönthetsz a diéta mellett, mert belátod, hogy ez az, ami igazán jó neked, mert valóban egészségesebbé és boldogabbá fog tenni. A pozitív változás ezzel jár.

via GIPHY

Tanulmányok igazolják, hogy ha két ember ugyanannyit akar fogyni, mennyire másként tekintenek az éttermi csokicsodára, ha a motivációikat nézzük. Aki nem „akarja”, az nem is fogja már akkora kísértésként megélni a helyzetet:

Jól néz ki, nem mondom. De annyira nem hoz lázba. Vannak ennél kímélőbb opciók is az étlapon.

Kevesebb akadályt is tapasztal meg célja útjában így, mint az, akinek „nem szabad”. Ez utóbbi személy korlátozva, és megfosztottan érzi magát.

Az élet apró pillanatok füzére, melyek összeadódva komoly változásokat hozhatnak. Ha tudatosan az „akarom”-ot gyakoroljuk, a „muszáj” helyett, hamar meglátjuk a különbséget. Gyakran esünk a kötelességeink csapdáiba:

Végig kell ülnöm egy dögunalmas értekezletet. Nekem kell a gyerekeimre vigyáznom.

Elfelejtkezünk arról, hogy jelen körülményeinket nagyrészt mi határoztuk meg, korábbi döntéseink által.

Szeretném ezt az állást. Gyereket akarok.

via GIPHY

Persze a pozitív hozzáállás nem jelent automatikus igent mindenre, és a reális aggodalmak sem fognak örökre eltűnni. Ha az életed egy szakaszában pont nem tisztult le, mi az, amit „akarsz”, akkor az annak a jele, hogy valamit változtatni kellene a rendszereden. Lehet, hogy egy új állás után érdemes nézned, vagy egy kapcsolatot nem a megfelelő személlyel alakítottál ki. A görcsös akarásnak nyögés a vége – itt nem is erről van szó, hogy valamit a fogadat összeszorítva is vigyél véghez. Az a “kell” volna. Inkább a döntési helyzetek mérlegelésénél volna fontos a szerepe, hogy

Egyre inkább egy olyan életet élj, amit „szeretnél”.

összegzi a Harvard Medical School pszichológusa, aki üzleti tanácsadóként és coachként is dolgozik, írja az Ideas.Ted.com

 


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Film
BAFTA: Tarolt az Oppenheimer
  • szerző:nuus/MTI
  • 2024. 02. 19.