Film
Mindenki ismerni fogja a Lady Bird történetét, mert már mindenkivel megesett, vagy meg fog
Semmi új nincs benne, mégis frissként hat. Végtelenül szellemes, bátran őszinte, nagyon egyszerű. A legmélyén szomorúság ül, mégis úgy jössz ki róla, hogy fülig ér a szád, mindent és mindenkit szeretsz. Ha nyer Oscart, ha nem, a Lady Bird akkor is az év (egyik) legjobb filmje. Mától a mozikban.
Mielőtt bárki azzal lökné félre a Lady Bird című új amerikai független filmet, hogy “én nem nézek tinifilmeket”, azokat gyorsan önmérsékletre inteném. Bár a filmben valóban sok tinédzser szerepel, de nagyjából annyi köze van a tinifilmek rózsaszín, és nem kimondottan őszinte világához, mint mondjuk Berki “herevasalt” Krisztiánnak József Attila költészetéhez: semmi. Mert egy tinifilm ritkán őszinte, a Lady Bird viszont kíméletlenül az. És Greta Gerwig első önálló rendezésének (korábban csak egy társrendezése volt) ez a legfőbb erénye, na és a tökéletesen megválasztott színészek az egyes szerepekre.
Greta Gerwig színésznő, aki mostantól rendezőnő is, természetesen Sacramento városából származik, mint főhőse, Christine “Lady Bird” McPherson is, aki így az ő alteregójának számít. 17 éves és semmit nem utál jobban és szevedélyesebben, mint az USA nyugati partját, ahol él, elsősorban is a szülővárosát, és közben ugyanilyen intenzitással vágyik a keleti oldalra, egyenesen New Yorkba. Csak hát semmiben sem jeleskedik, nem jó tanuló, nem szép lány, a családja pedig a sínek rossz oldalán, a tisztességes, de lyukaszsebű prolik között tengődik. Zsarnokinak tűnő anyja több műszakot visz a kórházban, megértő, de gyenge jellemű apja munkanélküli, örökbefogadott (indián származású) bátyja és annak felesége pedig benne maradtak a lázadásban, amit észre sem vettek. Az apja kivételével senki nem akarja, hogy Lady Bird New Yorkba menjen: féltik, irigylik, zavarban vannak és félnek a lehetőségtől. Egyedül a lány a kitartó és a makacs; márpedig ő akkor is New Yorkban fog tanulni és élni.
Ismerve Greta Gerwig munkásságát (New Yorkban él és alkot, ami eddig elsősorban a színészetet jelentette), előre tudjuk, hogy hősének, (akiről mint mondtuk is, hogy ő maga) ez végül sikerül, a film pedig nagy részben arról szól, hogy hogyan. A Lady Bird a felnőtté válás filmje, az un. coming of age mozik (pl. Állj mellém, Sráckor, Megáll az idő, Moszkva tér) népes és jobbnál jobb filmekkel teli csoportját bővíti. Amikor a hős kilép a gyerekkorból, megismeri a felnőttek őszintétlenséggel és alakoskodással teli világát, majd levonja a konzekvenciát, és kénytelen-kelletlen felnőtté válik maga is, alkalmazkodik. Ez pedig rengeteg konfliktussal, anyázással, kiabálással és nevetéssel, árulással és megbocsájtással, meg persze sok-sok keserű, fájdalmas és felemelő tapasztalással jár. Amiknek a végére érve sokan feladják az álmaikat és a terveiket, már ekkor, felúton tinédzser- és felnőttkor között, de Christine “Lady Bird” McPherson pont nem ilyen. Őt éppenhogy megerősítik a történések, és némi élettapasztalást, csipetnyi bölcsességet magába szívva utazik el New Yorkba, ráadásul a film elején még szapult és pokolba kívánt szülővárosát, családját és legjobb barátnőjét is megtanulja értékelni, szeretni és tisztelni. Mivel mindenki jött valahonnan, és mivel mindenkinek meg kellett hoznia így vagy úgy ezeket a döntéseket, ezért a Lady Bird mindenhol, minden korban és mindenki számára tökéletesen átélhető filmalkotás.
Gerwig filmje nem a sztorijával tűnik ki a sorból, az elmesélhető mindössze egyetlen összetett mondatban. De a film azonnal magával ragadó hangulata, a pazar párbeszédek, amiktől hol kínban érezzük magunkat, hol pedig felszabadultan nevetünk, a kitartóan és következetesen képviselt őszinteség meg az életszerű, a szemünk láttára lélegző karakterek, akiket egytől-egyig kiváló színészek keltenek életre, na és a remek zenék, mindezeknek lehetetlenség ellenállni. De a Lady Bird legfőbb ereje mégis a részletekben rejlik. Nézésekben, mozdulatokban, gesztusokban, kitaposott cipőkben, ruhákban és bútorokban. És a film tobzódik az apró poénokban, odavetett félmondatokban, replikákban és megjegyzésekben (Keith Richards az örök viccforrás, egyszerűen vele képtelenség rossz poént elsütni), amik miatt gyakorlatilag végigkuncogjuk a másfél órás játékidőt, de tényleg kuncogjuk, mert ha hangosan nevetünk, lemaradunk a viccre következő másik viccről. Úgy tűnik, mielőtt Greta Gerwig otthagyta Sacramento városát, a memóriája előtte mindent beszkennelt, és amikor leült forgatókönyvet írni, mindent csak le kellett hívni, majd rendszerezni és megszerkeszteni. A végeredmény pedig egy nem túl eredeti, de ellenállhatatlanul friss és szerethető filmalkotás, ami simán megérdemelné akár az Oscar-díjat is, amiért versenybe is hívták.
Hiába nevetjük végig a Lady Bird-öt, a mélyén egy nagyon szomorú film, amiről mégis úgy jössz ki, hogy mosolyogva könnyezel (vagy könnyezve mosolyogsz), fülig ér a szád a boldogságtól, és imádod az életedet és mindenkit, akit csak ismersz. A kebledre ölelnéd az egész világot. És ez azért van, mert Great Gerwig szereti a saját hőseit, még azt is, aki megbántotta, kihasználta, kinevette Lady Bird-öt. De ők is mind kellettek hozzá, hogy azzá váljon, aki ezt a filmet aztán ilyen józan ésszel elkészítette.
Végezetül pedig még annyit, hogy egy nagyon jó filmet is el tud rontani a rossz szereplőválogatás, ha viszont jó, akkor az egy gyengébb forgatókönyvet is felemel. A Lady Bird-ben viszont minden szereplő telitalálat, elsősorban is a címszereplőt alakító, konok és dacos ábrázatú Saoirse Ronan, meg a szülei, a kissé teszetosza, tengő-lengő, nem evilágra született, de a lányáért bármire képes édesapát megformáló, kortárs drámaíróként is jelentős karakterszínész, Tracy Letts, meg az anyát játszó Laurie Metcalf, akiről csak annyit most, hogy ha a film csak egyetlen díjat nyer a hétvégi Oscaron, akkor az az övé legyen. A forgatókönyv ereje részben abban rejlik, hogy figurájáról nem tudod eldönteni, zsarnok vagy sem, és Metcalf játéka pedig tökéletesen, minden apró rezdülésével meg is valósítja a leírtakat. Persze azért a végére mégis világos lesz a szerepe.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
