Film

Ha Mulan tényleg férfi lenne, ez a film kiherélte volna – KRITIKA

  • Szerző:nuus
  • 2020.09.10 | 06:48

A Mulan megoldja a lelketlen, élőszereplős Disney-adaptációk eddigi legnagyobb problémáját, aztán óriási lelkesedéssel kreál neki egy még rosszabbat.

A Disney-t az utóbbi években elég sok kritika érte amiatt, hogy korábbi animációs filmjeik élőszereplős feldolgozásai bármilyen újító szándék nélkül, sorról sorra, dalról dalra másolják alapanyagukat. Legutóbb például az Oroszlánkirály fotorealisztikus adaptációja kapta meg azt, hogy semmit nem tesz hozzá az eredetihez. A stúdió most a Mulan-nal viszont taktikát váltott: ahelyett, hogy az eredeti 1998-as rajzfilm motívumait változtatás nélkül élősítenék meg, inkább sebészi precizitással kivágnak belőle minden közkedvelt, szerethető motívumot, és illesztenek be a helyükre teljesen értelmezhetetlen, bugyuta, vagy épp csak az időhúzásra szolgáló elemeket, úgy hogy az eredeti verzió csupán pár beállításban és vizuális visszautalásban köszönjön vissza.

Nem vártunk sokat a Mulan-tól, de még így is csalódtunk.

Érthetetlen változtatások

A film alaptörténetét ezen a ponton senkinek sem kell bemutatni: adottak a Kínát megtámadó hunok, Mulan idősödő apja, akinek a katonai szolgálat egyet jelentene a halállal, és a főhősnő, aki az éj leple alatt elemeli az öreg páncélját és kardját, majd magát férfinak tettetve a seregbe áll. A friss verzió annyit csavar a dolgon, hogy a főszereplőt nem egy átlagos, némileg lázadóbb lelkű lánynak mutatja be, aki sok kínnal és munkával vívja ki helyét a seregben. Nem, a karakter Yifei Liu által alakított verziója már kislánykora óta egy virtuóz harcos, aki Qi energiájának köszönhetően körülbelül egy jedi szintjén vív és akrobatikázik (a kínai tradícióban jelenlévő, az ember belső energiáihoz kapcsolódó Qi fogalmát is egyébként teljesen hibásan kezeli a film).

Karakteríve pedig nem arról szól, hogy kemény munkával helyt álljon, hanem hogy sok szomorkodás és kétség után el tudja fogadni, hogy ő bizony egy szuperhős. Az új Mulan kevésbé hasonlít a régire, mint egy átlagos a Marvel-, vagy Star Wars-filmre.

Az új látásmód egyébként más szempontból sem működik: a készítők ezt a verziót bevallottan földhözragadtabbra, realisztikusabbra tervezték, így ugrott Mushu M̶a̶r̶v̶e̶l̶ ̶K̶a̶p̶i̶t̶á̶n̶y̶ Mulan oldaláról, illetve az ősök szellemei, a tücsök, a dalok, de még a közönségkedvenc szereplő és biszexuális ikon Li Shang is. Viszont ezek helyett érthetetlen módon behoz a történet olyan fantasy-elemeket, amikre egészen pontosan nulla ember volt kíváncsi: van itt egy alakváltó, sólyom- és denevérformában is támadó gonosz boszorkány, szintén jedierővel rendelkező hunok, illetve egy olykor-olykor feltűnő főnix is. Ha pedig ez nem lenne elég nagy következetlenség a realisztikusságra törekvés terén, a harcjelenetek felteszik a pontot a Qi-re: a fizikai törvényeire fittyet hányó, teljesen hihetetlen kardpárbajok és kung-fu-leszámolások komolyan megkérdőjelezik az alkotók víziójába vetett hitet.

Az egyetlen változtatás, ami kicsit is működik, az Mulan lelepleződésének más kontextusba helyezése. Ezen a ponton pár percig még mintha az alakváltó hun boszorkány karakterének is lenne némi értelme, ám a kettőjük között megragadható feszültségbe a Niki Caro rendező épphogy csak belekap, aztán mivel egy blockbusternek szánt valamiről van szó, ugrik is vissza a sokadik vértelen csatajelenethez, vagy a gravitációra fittyet hányó párbajhoz.

Közel Kínához, mégis távol

A Mulan blockbuster-ambíciói pedig nem csak a gyerekek számára és nézhetővé tett erőszakon, vagy az áramvonalasított, fókuszcsoportok által meghatározott érzelmi tölteten érhetőek tetten. A kínai színészekkel forgatott, végig Kínában játszódó film szereplői ugyanis mind második nyelvükön, az angolon bonyolítják le félszeg játékukat, mandarin csak néha a háttérben hallható, elmosódva.

Adódik a kérdés, hogy ha nem egy nyugati cég kínosan túlmenedzselt pénzfacsarása, hanem egy kínai alkotócsoport produkciója lenne a film, amiben hagyják szegény színészeket az anyanyelvükön beszélni, és nem tömik bele az amúgy gazdag, élő sztorit egy átlagos Disney-film egyenruhájába, mennyire lenne igazabb és élvezhetőbb az, amit látunk? Tippem szerint a különbség olyan lenne, mint a Kínai Nagy Fal: az űrből is látszódna.

Így viszont be kell érnünk egy langyos, kimiskárolt verziójával a történetnek, aminek az eredeti Mulan-balladához sem, de a korábbi animációs filmhez sincs sok köze. A Mulan frissített verziója azoknak szól, akik csak a büfé részen ettek még kínai étteremben, akiknek a Skywalker felemelkedése is pont annyira tetszett, mint A Birodalom visszavág, illetve akik ezt a kritikát is Vasemberes pólóban, Hulkos alsógatyában olvassák.

Nekik üzenek most: kár belétek.

Értékelés: 4/10

A film szeptember 10-től nézhető meg a magyar mozikban.

Képek: Disney


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló