Film

Belepillantottunk a magyar sci-fi jövőjébe a Friss Hús filmfesztiválon, és vegyes érzelmekkel távoztunk

  • Szerző:nuus
  • 2020.09.22 | 10:18

A Friss Hús külön szekcióban vonultatott fel öt magyar tudományos-fantasztikus rövidfilmet, amik nem voltak híján se fantáziának, se szarvashibáknak.

A Friss Hús rövidfilmfesztivál kínálatában idén külön blokkot szánt a legfrissebb, legminőségibb magyar sci-fi rövidfilmeknek. Nyilván nem kell külön részletezni, hogy a műfaj filmes ága az irodalmival ellentétben (lásd a Gabo kiadó egyre népszerűbb antológiáit) mennyire gyerekcipőben jár nálunk. Holott már bőven túl vagyunk a a Pirx kalandjai és az Űrgammák által félmjelzett, borzasztóan kínos időszakon, a műfajba tartozó filmek (részben karakterisztikusan magas költségvetésű miatt) nem igazán prominensek a hazai filmkínálatban – az utóbbi évekből csak Pálfi György Lem-feldolgozása, Az Úr hangja ugrik be.

Az az állítás pedig, hogy sci-fit csak sok pénzből lehet csinálni, egyáltalán nem igaz – külföldön a műfaj mumblecore-ba oltott, kispénzes változatai is nagyon jól tudnak működni, ám itthon ezek az egy-két jó ötletre épülő, konzervatív megvalósítású sztorik se dívnak. A műfajba a Friss Hús szervezői láthatólag szintén nem vetettek túl sok bizalmat, hiszen a fesztivál ezzel foglalkozó blokkjának a Magyar sci-fi?! címet adták. A titulus végére biggyesztett kérdőjel-felkiáltójel kombó a legegyértelműbb, legszomorúbb jele annak a tipikusan magyaros kisebbségi komplexusnak, ami még mindig körülveszi a műfajt itthon.

Szóval megnéztük a fesztiválon bemutatott öt kisfilmet, hogy megtudjuk, rászolgál-e a jelenlegi szcéna arra a kérdőjelre.

Katapult (r.: Szövényi-Lux Balázs)

A Katapult egy mágikus realizmus műfajába sorolható alkotás, amelyben egy rendszerváltás előtti magyar kisfiú próbál eljutni Amerikában élő szerelméhez egy házilag ácsolt, mágikus katapult által.

A film nyomokban tartalmaz a korszak vígjátékaira jellemző manírokat és karakterizációkat, ám egyben egy-egy szívmelengető, humoros portré is tud lenni a gyerekkori szerelemről. A történelmi és a személyes vetületek kellemesen működnek egymás mellett, ám a film néha túltolja a romantikus hangvételt, és egyes pontokon nyálassá válik. Ennek ellenére öröm volt nézni, és nem csak azért, mert azt is észre véltem venni, hogy történik egy elég ügyes főhajtás William Gibson Hugo Gernsback felé történő főhajtása felé.

Értékelés: 7.5/10

Tesók (r.: Nagy Marci)

A Tesók egy néhol suta, de szerethető posztapokaliptikus animációs film, ami a világégés utáni sci-fi műfaján csavar egy jót: a történetben egy fiatal srác és óriási, radioaktív malaca próbálnak túlélni, és megőrizni egymás iránti bizalmukat.

A sztori nem megy el olyan távlatokig, amit az animáció és a benne rejlő lehetőségek nyújtanának, ám egy pillanatra sem válik unalmassá, vagy közhelyessé. A két túlélő szavak nélküli, csupán gesztusokból felépülő barátsága pedig akár egy ennél hosszabb alkotást is el tudna vinni a hátán.

Értékelés: 7/10

Nem jön fel a nap (r.: Botos Dániel)

Nem fárasztok senkit azzal, hogy a Nem jön fel a nap történetét le próbáljam írni. Elég annyit tudni, hogy a mindössze húsz percben is kínosan hosszúnak tűnő alkotás egy olyan ember rémálmából szabadulhatott ki, aki életében csak David Lynch-filmeket nézett, plusz Alex Proyas Dark City-jét legalább ötszázszor.

Az alkotás költői akar lenni, valamint talán még szólni is akar valamiről, de az ízlésesen filmezett, egymásra pakolt metaforák és borongós hangulatok egyáltalán nem invitálják a nézőt arra, hogy egy kicsit is elgondolkodjon rajta. Egyszerűbb abban maradni, hogy a Nem jön fel a nap arról szól, hogy milyen szomorú dolog szomorúnak lenni.

Vagy valami.

Értékelés: 5/10

147 rovás (r.: Madarász Isti)

Madarász Isti talán a legrutinosabb a blokk rendezői közül, és ez szépen ki is tűnik a 147 rovás című sci-fiben, ami egyszerre visszafogott, extrém, és titokzatos. A szavak nélkül elmesélt történet egy rongyos, de szinte természetellenesen jól lövő vadász történetét meséli el. Nem tudjuk, hogy az őskorban, a távoli jövőben, vagy egy párhuzamosan létező valóságban járunk, a film vége pedig több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Azonban Madarász okosan vezeti keresztül a néző figyelmét az odafigyelést igénylő történeten, és a kriptikus végkifejletet is tudatosan, átgondolva építi fel. Így a csavar nem tűnik blöffnek, az alkotás pedig hosszú ideig ott marad a néző agyában.

Értékelés: 9/10

Orsi és Tenshinhan (r.: Szilágyi Fanni, Szilágyi Gábor)

A fesztivál prospektusában még szerepel az Orsi és Tenshinhan című alkotás, ám a Friss Hús weboldalán már nem szerepel az alkotás a blokk részeként. Nem tudom, hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy egy alig kritizálható, kínos rövidfilmről van itt szó, ami megfelelő felépítés nélkül vegyít hangulatokat, történetszálakat és egysíkú karaktereket.

Adott egy szuperképességekkel rendelkező kisfiú, és tinédzser nővére, aki kénytelen elvinni magával a srácot egy buliba. Az alaphelyzetet még így-vagy-úgy kompetensen sikerül lefektetnie az alkotóknak, azonban minden, ami ezután jön, egy értelmezhetetlen, zavaros katyvasz. És ha amúgy sem lenne elég idegesítő az egész, még egy Ákos-szám feldolgozását is muszáj meghallgatnunk alatta.

Értélkelés: 3/10

 

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Könyv
Megnyílt a Frankfurti Könyvvásár
  • szerző:nuus
  • 2020. 10. 14.