Kultúra
Művészies, hippis, bulis és családbarát így egyben. Mi az?
A Művészetek Völgye idén is várja műértő közönségét!
Minden a régi a Művészetek Völgyében. A szó legpozitívabb értelmében hozta a formáját az idei fesztivál első hétvégéje. A hőség ellenére tudnak lazulni, inspirálódni, akár művelődni is a résztvevők a Kapolcs, Taliándörögd, Vigándpetend tengelyre épülő, immár 32 éves hagyománnyal bíró, 10 napos Művészetek Völgye rendezvénysorozaton.
Szigetesedés? Jajj, ne!
Laza beszélgetésekből sok minden felszínre kerül, miért is szeretik az emberek a Völgyet. (Főként egy-két ital után.) A természetes környezet, a Balaton relatív közelsége – ahova csak úgy ki lehet ugrani csobbanni egyet napközben -, a változatos, valódi „összművészeti” program, a közösségi szellem, a tömeg elkerülhetősége. Való igaz, hogy rendkívül sajátos ez a fesztivál, ahol a legtöbb műsor viszonylag szétszórva, lakóházak udvaraiban található.
Ez még nemzetközi szinten is figyelemre méltó,
bár ennek ellenére sem mondhatni, hogy elözönlötték volna a külföldiek az egészet. Van persze, aki épp ennek örül, és hallani ehhez hasonló beszólásokat is, bár nem teljesen derül ki, mitől kellemetlenebb egy idegen országból érkező, de művészetet kedvelő vendég, hacsak nem az árak óhatatlan inflálódására gondolunk. Mindenesetre, a fesztivál idáig még megőrizte eredeti jellegét, ‘szigetesedés’ nem tapasztalható. Azaz, egy kicsit mégis.
Viszlát kápé! Kivéve, ahol mégsem.
Újdonság, hogy mostantól csak bankkártyával vagy készpénzzel feltölthető Festipay kártyával lehet fizetni a Völgyben, legalábbis a hivatalos tranzakciók esetében. Ebbe persze nem tartoznak bele a kisboltok és a közkedvelt Kékabrosz elnevezésű vendéglátó egységek, vagyis magánkonyhák. Ezek átlagos háztartások, ahova bárki bemehet táplálkozni, némi pénzbeli ellentételezés fejében: azt, amit épp aznapra főztek. Valójában
a fesztivál egyik varázsa ez a házias megoldás,
ahol továbbra sem jellemző, hogy kártyát fogadnának el, ellenben simán lecsippenthetünk néhány levelet a háztáji bazsalikombokorból, ha szeretnénk kissé megbolondítani a tojásos lecsót.
Programok?
Hát igen, a rock-, blues-, alternatív-, komoly- és népzenétől kezdve, minimális elektronikus zenével fűszerezve, a színházi és cirkuszi produkciókig és táncházakig, a felolvasói estektől a különféle beszélgetéseken keresztül a kiállításokig mindent megtalálunk. És akkor még a gyermek- vagy a jógafoglalkozásokról nem is beszéltünk, illetve az elmaradhatatlan,
hajnalokig is eltartó tábortűz melletti zenélésekről
sem. Sokat segít, hogy a színpadok és fontosabb helyszínek elrendezése a legnagyobb részben megegyezik a korábbi években megszokottakkal, a legtöbb visszajáró vendég tehát egyből feltalálja magát. Van, aki hosszú évek óta ehhez igazítja a nyári szabadságát, sőt, már előző évben lefoglalják a már belőtt szálláshelyet, és már csak azért sem hagynának ki egy évet, mert akkor valaki más fészkelheti be oda magát.
Maradjon inkább minden a régiben! Mintha ez lenne a mottó.
Szerző: Bihari B. Gábor
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
