Erkölcsi béklyóiktól akarták szabadítani az embereket – 100 éves a szürrealizmus

Egy évszázaddal ezelőtt jelent meg, tehát pontosan 100 éve a „szürrealista kiáltvány”.

Olyan művészek, mint Andre Breton és Salvador Dali egy jobb jövő megteremtését tűzték ki célul. De miként változtatta meg örökségük az emberek világlátását?

Sokaknak ismerősek a képek: sivatagi tájon lombtalan fa látható, olvadó karórával, amely az idő múló természetét jelzi. Egy döglött lóra emlékeztető lény teste a földön fekszik, ami egyszerre komor és bizarr légkört teremt.

Salvador Dali (1904-1989) ikonikus 1931-ben készült, „Az emlékezet tartóssága” című festményén szimbolikában gazdag álomképet teremtett. A spanyol festő leghíresebb alkotása továbbra is a szürrealista művészeti mozgalom ikonja, még mindig az egyik legünnepeltebb – egy évszázaddal a keletkezése után.

A szürrealizmus, a szürrealista mozgalom Párizsban indult az 1920-as években, miután 1918-ban lezárult az első világháború. Ezt az időszakot „Les Annees Folles” néven emlegették, vagyis a „Zúgó húszas évekként”. A város rendkívül élénk volt.

Az 1924-es olimpia Párizsba vonzotta a sportolókat, a kreatív szcéna fellendült, ahogy a művészek, írók, zenészek és értelmiségiek Párizst Európa kulturális fővárosává tették.

Társadalmi váltás és új perspektíva

Aztán jöttek a szürrealizmus követői, akik nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen csak élvezzék az élet könnyelműségeit – meg akarták változtatni a társadalmat, amely, úgy vélték: felelős az első világháború szörnyűségeiért.

A korábbi Dada-mozgalomból született szürrealizmus politikai és művészeti ellenmozgalom volt, amely egy másfajta jövőt kívánt elképzelni. Lehettek festők, filmesek, írók vagy zenészek, ennek az új művészeti mozgalomnak a követői elutasították a polgári korszellemet.

A szürrealisták túl kívántak lépni a logikán és a racionalitáson, hogy egyesítsék az elme tudattalan és tudatos birodalmát. Filozófiájuk nagyrészt a pszichoanalízis megalapítójának, Sigmund Freud-nak a munkájából merített.

Mint ilyen, kulcsfontosságúnak tekintették az álmokat, a mámoros állapotokat, az elfojtott vágyakat és a tudatalatti egyéb kulcsait abban, hogy a társadalmat megszabadítsák az erkölcsi béklyóitól.

A szürrealizmus megalapítója nagyrészt Andre Breton francia író és kritikus volt, aki 1924-ben jelentette meg a „szürrealista kiáltványt”.

„Hiszek ennek a két állapotnak, az álomnak és a valóságnak a jövőbeni megoldásában, amelyek látszólag nagyon ellentmondásosak, egyfajta abszolút valósággá, szürrealitássá válnak…”

– írta Andre Breton.

A szürrealista mozgalom a világ minden tájáról inspirálta a művészeket. Ott volt például Rene Magritte belga szürrealista művész „A képek árulása” című műve. A festmény egy pipát ábrázol, amely alá a „Ceci n’est pas une pipe” („Ez nem pipa”) makacs szöveget írtak.

Ami elsőre talányosnak tűnik, az valójában pontos – elvégre nem egy pipát nézünk, hanem egy pipa képét.

A szürrealizmus tehát új perspektívát kínált.

Az 1929-es „Andalúziai kutya” című fekete-fehér filmben Luis Bunuel spanyol rendező és barátja, Salvador Dali egy szürrealista alkotást vittek a képernyőre. A cselekmény az ő álmaikon alapult.

A prológusban egy férfi borotvát élez, majd telihold mellett elhalad egy felhő. Közvetlenül utána egy férfi a borotvával átvágja egy nő szemét. A filmben semmi sem racionális vagy logikus – a címnek pedig semmi köze sincs a tartalomhoz.

A csepegtető festéstől a repülő ágyakig

Max Ernst (1891-1976) német festő, aki szintén szürrealista, más megközelítést képviselt. Látványos fantasy tájakat festett és rajzolt, képzeletbeli alakokkal benépesítve azokat.

Különféle technikákat dolgozott ki erre, például a frottázst, amelynek során ceruzát, grafitot vagy egyebet dörzsölnek egy papírlapra, amelyet texturált tárgy vagy felület tetejére helyeznek.

Később Jackson Pollock, az absztrakt expresszionizmus úttörője az Egyesült Államokban kifejlesztette a cseppfestési technikáját. A cél az volt, hogy vízszintes felületre fröccsentsen és fessen és felülről szemlélje a művet.

A szürrealisták sok művében ütköznek az ellentétek – akár anyaghasználat, akár kontextus révén.

Meret Oppenheim (1913-1985) berlini művész prémes teáscsészéje az egyik híres példa erre.

A szürrealista műalkotások csavart perspektívák vagy fantasztikus lények használatával gyakran a megszokott kontextusuktól elszakadva ábrázolják a dolgokat, új módon jelenítik meg őket, más képet nyújtva a minket körülvevő világról.

Néhány kép kimondottan nyugtalanító. Ilyen például Frida Kahlo érzelmes önarcképe 1932-ben, a „Henry Ford Hospital”. A kép a mexikói festőt (1907-1954) vetélés után, repülő ágyban ábrázolja.

A szürrealisták körébe tartozik Joan Miro (1893-1983) katalán művész is, valamint Yves Tanguy (1900-1955), akinek képi világa a gyerekkorában gyökerezik.

Nem hagyható ki az amerikai fotós, filmrendező és festő sem, Man Ray (1890-1976). 1924-ben Párizsban készült híres aktfotója, amely egy nőt a hegedű testéhez hasonlít. A Le Violon d’Ingres-t két éve 12,4 millió dollárért (11,4 millió euróért) adták el a Christie’s New York-i aukciósházban – ez a valaha legdrágábban eladott fotó.

Andre Breton pedig az elsők között volt, aki az „ecriture automatique”-nak szentelte magát, vagyis az automatikus, az intuitív írásnak vagy művészetkészítésnek, amellyel az ember a tudatalatti képeit, érzéseit és szavait veti papírra.

Breton úgy jellemezte az írási folyamatot, mint „a gondolat diktálását az értelem által gyakorolt ​​minden kontroll nélkül és minden erkölcsi vagy esztétikai szemponton kívül”.

A cél az volt, hogy minél jobban bevonjuk a tudatalattit a művészetkészítés folyamatába és elhagyjuk a logikai oldalt.

A szürrealizmus születésnapjára mindenütt kiállítások láthatók

Jubileumi kiállítások nyílnak világszerte a szürrealizmus 100. születésnapja alkalmából.

A szürrealisták fellázadtak a társadalom merev normái ellen. Festettek, írtak és filmeztek a logika és a pragmatizmus ellen – és az egyenlőségért.

A művészetet társadalmi forradalom szítására kívánták használni. De mindenekelőtt segítettek forradalmasítani felfogásunkat, amely jelenleg is új fordulópont előtt áll – mivel a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás lehetővé teszi a valóság és a virtualitás szinte zökkenőmentes összefonódását.

Aki ma szeretne többet megtudni a szürrealista mozgalomról, annak érdemes ellátogatnia Párizsba: a híres Pompidou Központ ugyanis 2025 januárjáig egy nagy sikerkiállítással nyit, amely „turnézik” is majd Európában.

A szürrealisták jubileumi évét azonban a Hamburger Kunsthalle, a müncheni Lenbachhaus és a világ számos más múzeuma is megünnepli.

Olvasd el ezt is: Közönségsiker volt az Ezüstgerely-kiállítás

(Via)