Tudomány
De mik azok a rejtélyes szobrok a Húsvét-szigeteken?
Hogyan és mikor kerültek oda? És miért? Nem azért, amiért gondolnád.
A Chiléhez tartozó, hatezer lakosú Húsvét-sziget emberarcokat ábrázoló hatalmas kőszobrai felfedezésük óta izgatják az embereket. A moai-k legalább annyira rejtélyesek, mint a Stonehenge, annyi titkot rejtenek, mint a piramisok, s annyi misztikum lengi őket körbe, hogy egy egész bolygó fantáziáját megmozgatják. Ahogy sok más értékes dolog a bolygónkon, a moai-k léte csak a fehér ember előtt nem volt ismert, de azért fogalmazzunk így: a szigettel együtt fedezték fel őket, 1722-ben. A keresztelőt Jakob Roggeveen holland tartotta meg, viszonylagos szerénységről téve bizonyságot. Uralkodója és állásadója helyett ugyanis lévén húsvét vasárnapja, Húsvét-szigetnek nevezte el a szárazföldet. A protestáns jegyző-orvos-felfedező-tengerész volt tehát az első európai, aki belenézhetett a szobrok jéghideg kőszemeibe.
Ahogy az lenni szokott az olyan dolgokkal, amit az európai gondolkodás nem tudott a biztonságos-racionális keretei közé szorítani, ráadásul érezte, hogy valami felfoghatatlanról van itt szó, az ámulattal vegyes bámulat beindította az őrültebbnél őrültebb eredetmagyarázatokat. Sok a megválaszolatlan kérdés ma is a szobrokkal és készítőikkel kapcsolatban, de a legtöbb titokra már fény derült. Ezek közül összeszedtük a legizgalmasabbakat.
A szobrokat mind egy szálig ledöntötték a 19. századra!
A moai-k a legújabb kutatások szerint törzsfőnökökről, istenített ősök, hősök képmásai, sőt a szobroknak varázserőt is tulajdonítottak. Az első európai felfedezők és kutatók szinte mindegyiket állva találták, többnyire a part mentén, háttal a tengernek, a sziget belseje felé tekintve. (A híres, tenger felé néző szobrok nem a rendeltetési helyükön vannak.) A sziget lakosai azonban ekkortájt kezdték módszeresen arccal előre a földbe dönteni a kőarcokat, nem egyszer lerombolva az arcvonásaikat, különös gonddal a szemeikre, elpusztítandó a kőalakok varázserejét. Néhány évtized alatt a 18. század végére alig maradt álló helyzetben szobor, száz év múlva pedig egyáltalán nem. Szerencsére az örökségvédelem és a szigetet eltartó turizmus miatt a felállításuk jól felfogott nemzeti érdek lett.
Fahiány pusztította el a virágzó civilizációt
Nem sokkal a holland Roggeveen érkezése előtt elfogyott a fa a szigeten. Az egyre gazdagabb civilizáció fafogyasztása megnőtt, viszont ültetni nem ültettek, a természet pedig képtelen volt tartani az iramot a kivágásokkal. Így nem tudtak több hajót építeni, csökkent a halászat eredményessége, behalt a kereskedelem, ráadásul még a szobraikat sem tudták mozgatni tradicionális szánjaikkal. A törékeny társadalmi rend összeomlott, a közösségek harcosai gyakorlatilag folyamatos hadiállapotot tartottak fent. A sziget addig békés és gazdag társadalma atomjaira hullott.
Paradicsomból a pokolba
A kutatók szerint az itt élők saját gazdagságuk csapdájába estek. A sziget erőforrásai szokatlan luxust biztosítottak, nem kellett az életben maradásért küzdeni, tehát a szigetlakók ráértek szobrokat farigcsálni és szállítani a szigeten felesleges energiáik lekötésére. A kőfaragókat szinte vallásos tisztelet övezte, a társadalom nagyon megbecsülte őket. Amikor egy-egy kőarc elkészült, egész törzsek fogtak össze, hogy a helyükre szállítsák őket. Amikor azonban a krach beütött, fa nélkül s főként a tengeri távolságok ismeretében a menekülési útvonalak is elzáródtak, s évszázados öldöklés és pusztítás vette kezdetét.
Közel ezer szobor ma is látogathó
Szám szerint 887! Majdnem a felük a Rano Raraku vulkán közelében található, a 13. és a 15. század közötti években készült, puha tufából. Többségük befejezetlen, félbehagyott alkotás. A szobrok aránytalanul nagy feje mellett maximum a kezek látszanak, egy kivételtől eltekintve a lábak sohasem. A tufa mellett félszáz szobor lávából, bazaltból vagy trachitból készült. Ha átlagot vonunk, egy kőfej 4 méteres, és 12,5 tonna súlyú. (A legnagyobb 20 méteres és 270 tonna, de ez végül nem került a helyére.
Bárki lehet kőfaragó!
Thor Heyerdahl kutató nevéhez számos elmélet és kísérlet fűződik. Egyik híres az volt, hogy hat teljesen random férfinek adott egy-egy csákányt, készítsenek el egy ötméteres szobrot minden előképzettség nélkül. Meglepetésére három nap alatt egy egész csinos kis szobrot faragtak ki!
és szoborszállító
A feljebb említett, fákkal kapcsolatos elmélet megszületése előtt fejtörést okozott, hogyan mozgatták a szobrokat a kopár szigeten. (A legtöbb konteó is ekkor született az UFÓ hívők legnagyobb örömére.) Thor Heyerdahl aztán erre is választ adott, elkészítette az ősi faszánt, köteleket és 180 férfivel, gyerekkel és nővel különösebb gond nélkül elvontattak egy tíz tonnás szobrot. Mára már 40 kilométernyi feltárt speciális úthálózat mutatja, hogy még utakat is építettek a szobrok mozgatásához.
+ 1
Legújabb kutatások szerint a szobrok nagy részének fejdíszei is voltak. A szépen megmunkált, egy-egy tonnás kőkalapokat néhány ember már a helyére tudta helyezni a megfelelő gerendák segítségével.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
