A csata, amiben együtt harcoltak az amerikaiak és a németek a második világháborúban

A csata a háború utolsó napjaiban, 1945. május 5-én zajlott le, amikor francia rabok, osztrák ellenállók, a Wehrmacht és egy amerikai tankos osztag szövetkezett az ausztriai Itter kastély védelmére.  Még 1943-ban döntött úgy a német hadvezetés, hogy a kis kastélyt olyan börtönné alakítja, ahol a különösen értékes rabokat fogják őrizni. Így kerültek ide francia miniszterek, tábornokok, politikusok, de még híres sportolók is.

1945. május 4-én, amikor már biztos volt Németország összeomlása, a börtön parancsnoka és a börtönőrök sietve elhagyták posztjukat. A helyüket átvették a rabok, de nyilván nem sétálhattak csak úgy ki a kőbörtönük ajtaján a szabadságba, a Heinrich Himmler parancsnoksága alatt álló SS ugyanis elhatározta, hogy nemcsak visszafoglalják a kastélyt, de ki is végzik a foglyokat.

Ekkor történt, hogy a foglyok egy közeli amerikai egység segítségét kérték. John “Jack” Lee hadnagy helyi partizánokkal és bizony, több Wehrmacht katonával is kiegészülve bevonult a várba, hogy megvédje azt a náciktól.

Két olyan hőse volt a csatának, akiket mintha egy filmből húztak volna elő!

Írja Stephen Harding Az utolsó csata című könyvében. Az egyik az amerikai Jack Lee volt, a vérbeli harcos. Intelligens, agresszív, proaktív, aki mindig bagót rágott, keményen piált, de az embereit helyezte előtérbe sokszor a parancsnokaival szemben is. S a történet pozitív végéhez pedig arra is szükség volt, hogy az adott körülményekhez tudja igazítani a kapott parancsot, képes legyen szabadon értelmezni az utasításokat az adott helyzetben.

A másik hős a mintakatona Wehrmacht tiszt, Josef “Sepp” Gangl, aki életét adta az amerikaiak oldalán harcolva a csatában. A különös történet érdekes módon sokáig homályban maradt, és Harding könyvéig angol nyelven nem is nagyon jelent meg.

Jack Lee gondolkodás nélkül harcba nemcsak vezényelte az egységét, hogy megvédjék a franciák életét az újra és újra rohamozó 100-150 SS katonától, hanem határozott fellépésével át is vette a kastély parancsnokságát a németektől. A hatórás összecsapásban az SS keményen megszorította a bőven emberhátrányban harcoló védőket, akik ráadásul a lőszerből is kezdtek kifogyni. Végül is a csatát az döntötte el, hogy sikerült értesíteni a szövetséges haderőt, az utolsó pillanatban érkező erősítés pedig elijesztette a támadókat.

Körülbelül 100 SS katonát sikerült foglyul ejteni. A védők egyetlen halottja Gangl őrmester volt, akit egy mesterlövész talált el. A közeli város, Wörgl egy utcát nevezett el a tiszteletére, míg Lee megkapta a második legmagasabb katonai kitüntetést. A producerek egyébként már lecsaptak a könyv megfilmesítési jogaira!

Fotó: Pixabay/ janeb13 CC0