Az emlősök nem tudnak olyan mértékben fejlődni, hogy lépést tartsanak a kipusztulás mértékével

Az elmúlt 450 millió év során összesen 5 alkalommal történt olyan drasztikus változás, ami azt eredményezte, hogy az akkori növény- és állatvilág nagy része kipusztult. A Természet viszont lassan dolgozik, és míg a kihalás gyorsan lezajlott, az újraindulás sokkal hosszabb időt vett igénybe. Most ismét egy kihalási időszakot élünk át, de ez a hatodik annyiban különbözik az előző 5-től, hogy ezt nem egy természeti katasztrófa, hanem az ember okozza, bár az is igaz, hogy az ember is felfogható „természeti katasztrófának”. És ahhoz, hogy a Természet visszaállítsa a mainak megfelelő biológiai sokszínűséget, 5-7 millió évre van szüksége, vagyis nemcsak a kipusztuló állatokkal, de az utánunk következő sok-sok generációval is kitolunk.

Nem minden emlősfaj kipusztulása okoz mélyreható változást, és ez régen is így volt. Minél kevesebb egy állatfaj rokona, annál valószínűbb, hogy az evolúciós fa egyik ága teljesen eltűnik. Az őskorban élt óriásrovarokkal vagy a kardfogú tigrissel például ez volt a helyzet, vagy később az Ausztráliában élt erszényesoroszlánnal, így a Természet nem is pótolta a hiányukat. Ezzel szemben például a vaddisznóból többféle faj is létezik, így ha az egyik kipusztul, nem tűnik el egy teljes ág, és a hiány is könnyebben pótolható. De az is több, mint 5 millió évet fog igénybe venni, még akkor is, ha most az emberiség összekapja magát, és abbahagyja az állatok kipusztulását elősegítő tevékenységeit. Bizonyos fajok (pl. a fekete orrszarvú vagy az ázsiai elefánt) eltűnése sajnos így sem biztos, hogy megállítható. Viszont a kipusztulás lehetőségének valószínűsége csökkenthető, de az is csak kis százalékban. Ennek ellenére a tudósok azon dolgoznak, hogy a biológiai sokszínűség megmaradjon, mert az sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint ha a Természet építi újra önmagát.