Nagyon ijesztő dolog derült ki az űrutazások hatásáról

A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) szerint asztronautákon végzett vérvizsgálataik könnyű, de tartós károsodásra és az agy gyorsabb öregedésére utalnak. Űrutazás során a súlytalanság állapota megzavarhatja a vér kiáramlását az agyból. A jelenség idővel az agy-gerincvelői folyadék nyomásának növekedéséhez vezethet – írták a tudósok a Jama Neurology című tudományos lapban.

Ismert, hogy a hosszabb űrutazás nemcsak

a csontok és izmok sorvadását okozzák, hanem az agyra is hatással vannak. Ez a jelenség az űrutazáshoz köthető neurookuláris szindróma (SANS) – mondta Jens Jordan, a Német Űrkutató Központ orvosi intézetének igazgatója. Eddig azonban nem volt világos, hogy ez a hatás károsítja-e az agyat. Az LMU kutatói, Peter zu Eulenburg és Alexander Choukér svéd és orosz kollégáikkal öt olyan orosz űrhajós vérét vizsgálták, akik öt és fél hónapot töltöttek a nemzetközi űrállomáson (ISS).

A tudósok az űrhajósok vérét az utazás előtt és közvetlenül utána,

majd egy héttel, valamint három héttel később is elemezték. A vizsgálatok szerint az űrből való visszatérés után megemelkedett az agy öregedését és sérülését jelző több protein szintje. Különösen igaz ez a visszatérés utáni első hétre. Nem derül ki a tanulmányból, hogy az agyi változások megbetegítették-e az érintetteket. „Egy biomarker a vérben még semmit nem mond a klinikai panaszokról” – mondta Jordan.

Ahhoz, hogy a hosszú ideig tartó misszióknak

az asztronautákat érintő kockázatait a minimális szinten lehessen tartani, átfogó módon kell tanulmányozni, hogyan lehet megakadályozni az agyat érintő nyomásnövekedést – véli Peter zu Eulenburg. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az európai űrkutatási hivatal (ESA) is tanulmányozza a kérdést. Többek között azt vizsgálják, segíthet-e az asztronautáknak egy mesterséges gravitációt előidéző centrifuga, valamint azt,

hogyan hat a folyadékok áramlására a test alsó részét érő vákuum.

„Ez az űrutazások egyik orvostudományi kihívása” – mondta Jordan. Hosszú távú tanulmányokra és résztvevők nagyobb csoportjára van szükség ahhoz, hogy az űrutazás és a neurológiai károk közötti kapcsolatot jobban megérthessük – írták a tanulmányban.