Sorozatok

Mutánsok, kommandósok, hazugok, űrhajósok és az ifjú Sheldon Cooper az őszi pilotszezonban

  • Szerző:bobdetroit
  • 2017.10.07 | 16:13

Elkezdődött az őszi szezon, és rengeteg új sorozat is. Végignéztük mindet, kiemeltük közülük a legígéretesebbeket, és pár olyat is bevizsgáltunk, aminek előzetesen nagy volt a hype-ja, így az elvásárok is.

Ezúttal le is pontoztuk a sorozatpilotokat, méghozzá dara szempontból, az alábbiak szerint:

5 pont - Azonnal ide az összes részt!

4 pont - Még 1-2 részt most letolnék ebből.

3 pont - Napi 1 rész vacsi közben pont elég belőle, de heti bontásban is jöhet.

2 pont - Bizonytalan vagyok, kell még 1-2 rész, hogy tudjam, mi van.

1 pont - Már 1 rész is túlzás volt ebből a szarból.

o pont - Tévébűnözés!

The Gifted

Családi szuperhősös sorozat készült már egyszer, a 2010-11-es szezonban a No Ordinary Family, de elég béna volt, hiába alakította a családfőt a marcona Michael Chiklis, anyut pedig szuperszexi Julie Benz. A Marvel új dobása, a The Gifted is családi, csak sokkal zordabb és izgalmasabb. Apa (Stephen Moyer) és anya (Amy Acker) tisztes, törvénytisztelő és azt szolgáló polgárok, ám a gyerekeikről egy nap kiderül, hogy veszélyes képsségekkel rendelkező mutánsok. A család menekülni kényszerül, és miközben a hatóságok a nyomukban vannak, ők a mutánsok illegalitásban működő csoportjához csatlakoznak. A pilot még eléggé visszafogott volt, ugyanakkor érezhető a sorozatban a potenciál, hogy akár az új Heroes is lehet még belőle, ha jól göngyölítik a szálakat.

Daraalkalmasság: 3/5.

Young Sheldon

Ez a sitcom az Agymenők sikerén próbál felkapaszkodni a magasba, annak a spinoffja, miközben nem egészen olyan, mint minden idők legmenőbb geek-sorozata, kicsit a humora is másféle. Ez persze egyáltalán nem baj. Sheldon Cooper gyermekkorát ismerjük meg belőle, ott csatlakozunk be a sztoriba, amikor a kis zseni 9 évesen (!) középiskolás lett - és még ott is leszájkaratézta a tanárokat. A pilot abszolút a főszereplőre koncentrál, aki néha kicsit Reszkessetek betörők Kevines, de nincs vele ennek ellenére semmi gond (a kis Sheldont Iain Armitage alakítja, akit ifjú kora ellenére a Big Little Liesból ismerhetünk már), csak így a többiek, például a szülők egyelőre még elég harmatosak, vázlatszerűek. Ugyanez a helyzet a humorral is: egy részük idegesítő blődli, annyira erőltetett, hogy az szinte fáj, másik részük viszont hangos röhögésre ingerlő, jól eltalált, okos poén. Mintha nem tudták volna az alkotók, hogy merre is billenjen inkább a mérleg. Alapvetően szimpatikus a sorozat, de a pilot alapján nehéz eldönteni, meddig tart ki mellette az ember. Az viszont külön jó pont, hogy a sorozatnak van narrátora, aki nem más, mint a Sheldont az Agymenőkben alakító Jim Parsons.

Daraalkalmasság: 2/5.

Star Trek: Discovery

Kezdjük azzal, hogy az új Star Trek annyira, de annyira pazar látványvilággal bír, amire nemhogy csak néhány sorozat, de gyakran még mozifilm is alig képes. Persze egy űrhajós tematikájú sorozat, pláne, ha még ott szerepel egy elvárásokkal terhelt brandnév is (Star Trek) a címében, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gagyi legyen. És hát az új Star Trek nagyon nem az. Oké, a régiek mai szemmel már enyhén szólva is megmosolyogatók, de a maguk korában mind nagyon menőnek számított. De maradjunk az újnál. Bryan Fuller, a különleges látványvilágú, abszurdan mesés sztorik mestere (Dead Like Me, Halottnak a csók, Hannibal, Amerikai istenek) és Alex Kurtzman, a rutinos tévés (Alias, Fringe, Hawaii Five-O, Sleepy Hollow, Limitless, Salvation) közösen vágtak bele az új Star Trekbe, ám előbbi menet közben kiszállt az Amerikai istenek miatt, a sztoriját és az elképzeléseit viszont szerencsére megtartották. Az új Trek annyiban más, mint a korábbiak, hogy nem az egy rész egy kaland koncepció mentén halad, hanem átívelő történettel operál. (Ismerek olyan Trek-rajongót, aki azt mondja: nagyon tetszik neki, de ez nem Star Trek, hanem "csak" egy sci-fi.)A sorozat első része egy ráérősen építkező epizód, magukkal ragadnak az űrhajók és a végtelen űr látványa, a főszereplő konok arca és személyisége is tetszik, csak épp a sztori, a kaland nem érint mélyen - legalábbis egyelőre. Ahogy véget ér, néznéd is tovább, de nem elsősorban azért, hogy megtudd, mi lesz a klingonokkal, hanem az űrhajók, az űrcsata grandiózussága, no meg a végtelen űr miatt. A Discovery első része egy óvatos rész, nem kapkodja el a mesélést, és ha ez így marad, a lelkesedésünk is fékezett habzású marad.

Daraalkalmasság: 3/5.

Liar

A brit testvérpár, Harry és Jack Williams már maguk mögött tudhatnak pár sikeres és/vagy figyelemreméltó sorozatot, miniszériát (Fried, Tripped, One of Us, The Missing). A szép lassan csinosodó gyümölcsük azonban úgy tűnik, idén érik be. Nem elég, hogy egyszerre két sorozatuk is indult (ugyanazon a napon, szeptember 11-én), de mind a kettő tökéletes munka. A Rellik, ami a BBC One-on fut, egy sorozatgyilkos után folytatott, visszafelé elmesélt nyomozás története. Az ITV és a SundanceTV koprodukciójában készült Liar viszont az utóbbi évek legfeszültebb, legtalányosabb, legfelzaklatóbb sorozata, pedig a történet roppant egyszerű. Adva van két, egymást felületesen ismerő, középkorú ember. Egy középiskolai tanárnő és egy sebész-orvos. Túl vannak már egy csomó mindenen, csalódásokon, nem várnak már semmit, gyengék és sebzettek, ha az érzelmi életükről van szó. Mégis tetszenek egymásnak, így hát összehoznak egy felnőttes randit vacsorával, vörösborral, diszkrét mosolyokkal, bájos zavartsággal és egyre őszintébb beszélgetéssel. A nő felhívja magához a férfit. Aztán reggel lesz. A férfi boldog, és sms-t ír a nőnek. A nő viszont nem emlékszik semmire, csak arra, hogy a férfi megerőszakolta. Itt kezdődik a sorozat. Az egyik vádol, a másik tagad. A nagy trükk az, hogy sosem tudod eldönteni, ki hazudik kettőjük közül, hogy hol az igazság. Minél többet tudsz meg róluk, annál kevésbé. És közben az alkotók úgy játszanak velünk, az előítéleteinkkel, a a berögzültségeinkkel, a határainkkal, ahogy csak akarnak. Minket játszanak ki magunk ellen, ez pedig folyamatos feszültséggel jár. De ettől működik tökéletesen és pontosan a Liar, te pedig csak azt várod, mikor csap már le végre az igazság. De közben azt is tudod, hogy nem lesz benne köszönet.

Daraalkalmasság: 5/5.

Philip K. Dick's Electric Dreams

Az amerikai sci-fi író, a műfaj periféráját szinte egymaga elfoglaló Philip K. Dicknek rengeteg írása (novellák és regények) és hatalmas kultusza van, úgyhogy még logikusnak is mondható, hogy sorozat készült a novelláiból. A gyártó a brit Channel 4, a két alkotó viszont amerikai, egyikük Ronald D. Moore, aki korábban a Carnivalén, a Battlestar Galacticán, több Star Trek sorozaton is dolgozott, jelenleg pedig az Outlander készítésében vesz részt. Az évad 10 novellát dolgoz fel, minden részben más (ismert brit és amerikai) színészekkel és rendezővel. Az első, The Hood Maker című részben Richard Madden (Trónok harca) a főszereplő, és nincs is vele semmi gond. Gond a sztorival van, ami ugyan nem rossz (de nem kimagasló), de nem is a legerősebb és legjellemzőbb Dick-novella, ráadásul a készítők még melodramatikusra is vették a történet elmesélését, ami nem volt feltétlenül egy jó döntés. Szórakoztat, érdekel, de amint véget ér, alig marad bármi nyoma is az emberben belőle. A bevallottan a Black Mirror nyomdokain haladó, de attól a nyitórész alapján még nagyon távol álló Electric Dreams olyan, mintha az évad leggyengébb epizódjával kedzezd volna. Nem emiatt fogjuk továbbnézni, hanem amiatt az ember miatt, akinek a neve a sorozat címében is szerepel.

Daraalkalmasság: 3/5.

Me, myself & I

A meglepetéssorozat. A Me, Myself & I egy cseppet sem tipikus sitcom, amiben se alákevert nevetés, se megszokott sitcom-humor és szituk sincsenek. Az egész inkább olyan, mint egy függetlenfilmes dramedy a könnyebbik fajtából, amin nem röhögöd halálra magad, de az egészet végigmosolygod, néha pedig még fel is kacagsz. Egy Alex Riley nevű férfi életéről szól a sorozat, ami három idősíkot váltogat: megismerjük a kora tinédzserkori, a középkorú negyvenes és a hatvanon túli Alexet. A különböző korszakok történései egymással feleselnek, egymásra tromfolnak, egymást cáfolják vagy erősítik. A 3 főszereplő azonnal szimpatikus, és emiatt is rögtön érdekelni kezd Alex sorsa. De magával ragad a sorozat életigenlő hangulata, talányos történetmesélése és a kikacsintó öniróniája is. Alex Riley, és ez a lényeg, első látásra a barátunk lesz.

Daraalkalmasság: 4/5.

Marvel's Inhumans

Egy újabb sorozat, amiben mutánsok szerepelnek (vagy embertelenek, különleges képességekkel rendelkező emberek, nevezzük őket akárhogyan is). Őket a hétköznapi halandók (mi, emberek) nem kedvelik, agresszíven lépnek fel ellenük, ezért a mutánsok, akik közben simán le tudnák söpörni az egész emberiséget a Föld színéről, illegalitásba vonulnak a Marsra, mert ők meg szeretnének békében élni (velünk, emberekkel). Kicsit olyanok ők, mint az emberek által megtagadott, kitaszított Istenek. Csakhogy köztük is vannak jók meg rosszak, és hogy sorozat is legyen, utóbbiak ragadják magukhoz a kezdeményezést. Árulás, ármány és a mindenkit érintő háború réme sejlik fel a pilotban, amiben a színészek ugyan jók (elsősorban is a Trónok harcából exportált Iwan Rheon), a mesélés azonban akadozik, mert túl nagy és felesleges hangsúlyt fektetnek az agyalásra meg a magánéleti dolgokra, az akciójelenetekről pedig a klasszikus Csillagkapu jutott eszünkbe, csak ami ott még bájos volt, az itt már kevés. Az Inhumans tehát egyelőre egy be nem váltott remény, de bízunk benne, hogy a következő részekben majd talpraáll. Nem hiába volt gyanús, hogy az első két részt még IMAX-ben is leadták.

Daraalkalmasság: 2/5.

The Brave

Nem, nem és nem! Egyszerűen döbbenet, hogy a sorozatkészítés aranykorában még készülnek ilyen valamik, mint a The Brave is. Semmi nincs benne, ami miatt manapság szeretni lehet egy sorozatot. Annyira zavaróan sablonos az egész, mintha egy gagyi szoftver írta volna a sztorit, amit még a szereplők sem dobnak fel, mert azok pedig papírmasé figurák. Eltűnik egy jó amerikai, miközben segít a szegénységtől, éhségtől, háborútól és terrortól sújtott harmadikvilágbelieken, elrabolják. Azonnal jön a kommandó, amit ugyan egy tökös, fehér amerikai legény vezet, a csapat többi tagját azonban már píszí-kompatibilisen kasztingolták: van köztük egy laza feka, egy gyúrós török meg egy muszlim, sőt még egy lány is akad, aki pici, fiús és mesterlövész. Ezt a röhejesen hazafias sorozatot mintha csak az amerikai hadsereg keményvonalasai rendelték volna meg, akik végig ott ültek az írószobában kezükben csőre töltött fegyverrel.

Daraalkalmasság: 0/5.

The Good Doctor

Doctor House visszatért, csak kicsit megváltozott. David Shore 2012-ben engedte el az excentrikus, gyűlölni való orvos történetét, azóta pedig csak apróbb sikereket könyvelhetett el magának, így visszatért a kaptafához, az "orvos, aki gyógyít, miközben nagyon más mint a többi"-sémához. Új hőse, Shaun Murphy amellett, hogy zseniális orvos, maga is beteg, az autizmus egy ritka fajtája jellemzi őt, savant-szindrómás. Ez azt jelenti, hogy az ebben a fejlődési rendellenességben szenvedők egy vagy több területen olyan szakértelemmel, képességgel bírnak, ami ellentétes az egyén általános képességeivel. Vagyis Shaun Murphy, aki a pilotban egy új kórházba kerül éppen, egy kivételesen jó orvos. Nagyon sok múlik azon, hogy ezt a különleges állapotot, életet, milyen színész jeleníti meg, de a korábban az ifjú Norman Batest alakító (Bates Motel) Freddie Highmore tökéletes választás volt a szerepre. Érzékeny, jól bánik az apró rezdülésekkel és a látványos kitörésekkel, látszik, hogy átéli a jó doktor szerepét, teljesen átlényegül. A pilot egyébként tipikus kórházas-gyógyítós sztoriját (beleértve a repülőtéri életmentést is) ő viszi el a hátán, elsősorban miatta nézhető a The Good Doctor.

Daraalkalmasság: 3/5.

SEAL Team

Akár a The Brave-nek úgy ennek a kommandós akciósorozatnak sem fogunk felállva tapsolni, de miért is tennénk, amikor már a címe is annyira faékegyszerűségű. Nagy kérdés volt, hogy a Dr. Csont után David Boreanaz mivel fog előállni, amivel könnyedén ébren tarthatja a népszerűségét, de nem ezzel kellett volna. Akciónak vérszegény (eleve csak a rész közepén vágnak bele), a vaskosan megtolt szappanos magánéletezés meg egyfelől sablonos, másfelől meg nem akar kerek egésszé összeállni a kommandós léttel. Leginkább nem értjük az egészet, hogy akkor itt most mi is volt a cél. De hogy valami jót is mondjunk: a The Brave-vel ellentétben a SEAL Teamban legalább a figurák életszerűek, valóságosnak tűnnek. Viszont ez meg még így is nagyon kevés a jóhoz. Feleslegesnek érezzük.

Daraalkalmasság: 1/5.

Alias Grace

Margaret Atwood-regényből készült ez a sorozat is, akárcsak a Szolgálólány meséje, ami hatalmas sikert aratott. Utóbbit a Hulu gyártotta, az Alias Grace pedig a Netflixhez tartozik (nem ők a gyártók). A készítő a kanadai színész-rendező-producer-politkai aktivista Sarah Polley, a főszerepet a David Cronenberg filmekből (meg a 11.22.63. című sorozatból) ismerős Sarah Gadon alakítja, de a neves kanadai direktor is feltűnik a sorozatban, életnagyságban, nem beszélve Anna Paquinról, aki fontosabb szerepet játszik. A Szolgálólány meséje nagyon magasra tette a lécet, így a fő kérdés az, hogy a gyilkosságért elítélt Grace Marks 1840-es években játszódó, igaz története alapján készült új sorozat képes-e ugyanazt a kínzó és fájdalmas varázslatot elérni. Az Alias Grace egy elátkozott történet, úgy is hömpölyög előre, egyre több felhővel, és beletörődve a sorsába, abba, hogy ennek az egésznek úgysem lesz semmi jó a végén. Míg a Szolgálólány egy párhuzamos, disztópikus jelenben játszódott, addig az Alias Grace történelmi, azt mutatja, ami volt. Egy ismerős, barbár(abb) korba visz vissza. Érthetőbbek (de nem feltétlenül megérthetőek) az igazságtalanságok, a félelmek és az előítéletek. Nem korbácsol fel annyira, mint a Szolgálólány, aminek szörnyű világa előttünk bontakozott ki, nem leszel tőle dühös, de nem is akar ilyen lenni. Csendesebben provokatív. Az Alias Grace egy titkokkal, lappangó indulatokkal, vágyakkal teli bűntörténet, egy női sors részletes és alapos felfestése.  Mi pedig néznénk is már most minden egyes apró ecsetvonását a történetnek.

Daraalkalmasság: 5/5.

Ten Days in the Valley

Kyra Sedgwick 7 éven át volt a The Closer című zsarus sorozat főszereplője, majd 10 részt végigbohóckodott a Brooklyn Nine-Nine-ban vendégszereplőként, most viszont újra ő van a csúcson ebben a borús hangulatú, lassú krimiben. Egy tévésorozat showrunnerjét alakítja, aki önző, flegma, meg annyira munkamániás, hogy mindent annak rendel alá, és nem veti meg az italt, sőt a kokaint sem. Egy ilyen önmagával, melóval, piával és droggal töltött éjszaka után, hajnalban veszi észre, hogy eltűnt a lánya. Hamar kiderül, hogy elrabolták. A sorozat a nyomozásról szól majd. Csakhogy a gond az a pilottal, hogy túl sokat időzik a főszereplő és annak nyavalygásai körül. Túl sok a magánéletezés, miközben nem családi drámát nézünk, hanem krimit. Az viszont annyira kiszámíthatóan vánszorog előre, hogy amikor megtud az egyik szereplő valamit, ami meglepetés - mi azt már tudjuk legalább 10 perce. Ettől még persze a folytatásban sok minden változhat, de egyelőre arra áll a széna, hogy a sok lelkizés agyonnyomja az izgalmat. A remek színészi játék és az igényes filmezés viszont mindenképpen az előnyére írható.

Daraalkalmasság: 3/5.

Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Neked ajánljuk
Üzlet
Már van magyar robotügyvéd!
  • szerző:nuus
  • 2017. 10. 19.

Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Sorozatok
Ha a Trónok harca anime lenne
  • szerző:nuus
  • 2017. 10. 16.
A következő cikkek betöltése folyamatban...