Érdekes
7 kérdés az izraeli-palesztin konfliktusról, ha Palesztina mellett állsz
Az izraeli-palesztin konfliktust övező közbeszéd a végletekig érzelmes. Érthető, hiszen látjuk a civil áldozatokat mindkét oldalon. De vajon hol az igazság? Spoiler: nem tudjuk. A történelmi tényekről viszont érdemes beszélni. Ez a hét kérdés ennek tematizálásában segít.
Először is: miért pont a palesztinok érdekelnek?
A Közel-Keleten egy sor kisebbségi csoportot ér súlyos atrocitás évtizedek óta: ott vannak a kurdok, koptok és keresztények, akiknek kálváriájáról kevés szó esik. Mi zajlik Szíriában, Jemenben és Szudánban? Humanitárius krízis. Felmerül a kérdés, hogy miért akkor válik csupán fájdalmassá egy kisebbség szenvedése, ha az Izrael számlájára írható, a muszlim arabok által elkövetett háborús bűnök és népirtások miért nem váltanak ki hasonló élénk visszhangot? Nagy az esélye annak, hogy azért, mert az Izrael-ellenes hangok a muszlim arab országokból érkeznek (akik más szemében a szálkát, a magukéban a gerendát sem), ami tökéletes összhangban áll a nyugati antiszemitizmussal. Ha a válaszod az, hogy “Izraeltől” többet várnál, akkor megint csak rasszista vagy, hiszen ezzel az arab muszlim országokat becsülöd alá.
Ellopott föld vagy történelmi igények?
Az állítólagos földlopás gyakori vád Izrael elleni. 1948 előtt arabok és zsidók is éltek brit mandátum területén, nagyjából hasonló arányban, a második világháború és a holokauszt után nyilván egyre több zsidó áramlott a Közel-Keletre. Az ENSZ ezért nagyjából egyenlő méretű zsidó és arab államot jelölt ki a britek távozása után. Mondj akár egyetlen izraeli telepet is, amely 1947 novembere előtt arab földön jött létre! Nem találsz ilyet, mivel a zsidó falvak csak akkor kezdtek el szaporodni, amikor az arabok nemet mondtak az ENSZ által meghatározott kétállami megoldásra 1948-ban, és háborút indítottak a zsidók ellen. A háború során aztán az arabok veszítettek területet, de hát ez történik akkor, amikor az ember háborút indít: akár veszíthet is, annak minden következményével együtt.
Miért nem jött létre független palesztin állam 1948 és 1967 között?
Tehát 1948-ban háborút indítottak az arabok a földért, nem akartak a zsidókkal osztozkodni. A háborút elvesztették. Ebben az az időszakban Gáza Egyiptomhoz tartozott, Judea-Szamaritánia pedig – a mai Ciszjordánia – Jordániához. Felmerül a kérdés, hogy az arabok – akik ebben az időben kezdték magukat palesztinoknak hívni – miért nem alapítottak önálló, független állapot ebben az időszakban? Tizenkilenc évük lett volna erre. 1967-ben aztán az arabok újra háborút indítottak Izrael ellen – ez volt az ún. hatnapos háború -, és ismét veszítettek. Ezúttal elbukták Gázát és Ciszjordániát. Érdekes módon a palesztin állam kérdése csak ekkor merült fel – vajon miért nem volt rá igény akkor, amikor ezek a területek Egyiptomhoz és Jordániához tartoztak? Mindezt úgy, hogy Marokkó, Líbia és Algéria is az 1950-es években vált a gyarmati státuszból szabad, önálló állammá. A válasz egyszerű: a palesztinokat nem az önálló, szabad állam érdekelte soha, hanem Izrael eltörlése. Bizonyíték erre, hogy a PLO (Palesztin Felszabadítási Szervezet)1964-ben – 3 évvel a “megszállás” előtt jött létre, egyetlen nyíltan deklarált céllal: Izrael eltörlése. A függetlenedés Jordániától és Egyiptomtól fel se merült, pedig akkoriban még oda tartoztak.
Egyiptommal mi a helyzet?
A konfliktus gyakran figyelmen kívül hagyja a szomszédos arab országokat, különösen Egyiptomot, amelynek része volt 1967 előtt Gáza. Tételezzük fel, hogy Izrael valóban egy elnyomó, gyarmatosító ország – mi a helyzet Egyiptommal? Miért nem nyitják meg a határaikat a szerencsétlen menekültek előtt? Egyiptom ötvenszer nagyobb, mint Izrael, mégsem segítik a gázaiakat, vagy engedik be a menekülteket.
A népirtás vádja nem paradox egy kicsit?
A palesztin népesség 1948 óta növekszik. Nem is akárhogy, óriási ütemben. Ha így áll a helyzet, vajon hogyan beszélhetünk népirtásról? Abban az esetben csökkennie kellene a népességnek. Ez a helyzet ugyanakkor az arab országokban élő zsidókkal, akik 100 évvel ezelőtt még százezres számokban voltak mérhetőek, mára azonban alig maradt belőlük: egy részüket kiirtották, egy részük Izraelbe menekült.
Vizsgáld meg közelebbről a palesztinok és a fekete szolidaritás kérdését.
A palesztinok szeretik magukat a terület egyetlen őslakosaiként ábrázolni, akiket a fehér európai gyarmatosító hatalom letarolt, és azóta is elnyomásban tart. A feketék, különösen Amerikában és Dél-Afrikában emiatt gyakran szolidarítanak velük. Csakhogy az arabok közben úgy hívják a feketéket: abd, vagyis rabszolgák. Az arab gazdagok egészen a 20. század közepéig tartottak fekete rabszolgákat, és csak a francia és brit európai gyarmatosítók nyomásra szűnt meg ez a gyakorlat. (Legalábbis hivatalosan, merhogy a szaúdiak máig alkalmaznak szegény ázsiai háztartási alkalmazottakat, éhbérért.) Ezzel szemben a zsidók már 1500 évvel az iszlám alapítása előtt a Közel-keleten éltek, és hasonló létszámban voltak, mint az arabok.
Milyen állam lenne a független Palesztin Állam?
A kérdés jogos. Vajon egy demokratikus állam volna, amelyben a keresztények, zsidók, buddhisták, hinduk vagy akár a liberális muszlimok békében gyakorolhatnák vallásukat? A nők vajon ugyanolyan jogokat élveznének, mint a férfiak? A melegeknek és egyéb kisebbségeknek vajon akadna félnivalójuk? Milyen volna a gazdaság, a kultúra, ha színházak és koncertek sem lehetnek a szigorú iszlamista szabályok miatt? Ha a független, szabad Palesztin Állam mellett állsz, képzeld el azt, hogy milyen is volna valójában ez az állam, és gondold át, hogy azokkal az értékekkel te képes vagy-e azonosulni. Ha igen, akkor a helyed Iránban van, nem Európában vagy Amerikában.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az izraeli kormányok az elmúlt 75 évben mindent helyesen csináltak, és soha nem követtek el semmi olyasmit, ami morális kérdéseket vetne fel. De mielőtt azokba belemenni, adj választ a fenti hét kérdésre, tényekkel alátámasztva.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
