Halál a Bibliáért: így gyakorolják hitüket Észak-Koreában a keresztények

Miért ellenség a vallás?

Amikor Kim Ir-Szen hatalomra került, a szocialista paradicsom álomképét szinte egy az egyben a kereszténység már meglévő paneljeire húzta rá: a tízparancsolatban Isten nevét a Kedves Vezérre írta át, a népnek pedig azt ígérte, hogy evilágbeli szenvedéseiért cserébe a túlvilágon majd boldog lehet. A Kedves Vezér képe szent: a gyerekeket már egészen kiskoruktól kezdve imádatra és rajongásra kondicionálják, még Yeonmi Park disszidens is arról számolt be, hogy a mai napig valódi, forró szeretettel reagál a teste, ha a Kimek portréit látja – miközben az agya már kapcsol, hogy hoppá, ezek diktátorok, akik kiirtották a fél családját, de ez már a másodlagos, tudatos reakció. Észak-Koreában a vezérek olyannyira Isten helyén állnak, hogy a vezetés nem engedi a konkurenciát.

Persze annak érdekében, hogy a vallásszabadság illúziója az imázsfilmekben meglegyen, van pár keresztény templom és buddhista imahely, ahol bizonyos időközönként színészek bevonásával prezentálják a szabad ország, szabad hit show-műsorát. Próbálna meg azonban valaki szabadon gyülekezni Isten vagy Buddha nevében! Egészen biztosan az elhurcoltatás és a kivégzés jutna osztályrészéül, mint ahogyan az az elmúlt évtizedekben történt. Az emberek többsége el is fordult hát a vallástól, és a hitrendszerek helyébe a babonák léptek. Észak-Koreában szinte mindenki a végletekig babonás, és hisz minden boszorkányságban, misztikában: ez történik akkor, ha a vallást betiltják, de az emberek belső spirituális szükséglete tovább él.

És kik a kivételek?

Léteznek persze underground templomok, vallási közösségek. Mivel Bibliát nem birtokolhatnak, a Biblia egyes fejezeteit fejből tanulják meg a hívők. Annak idején az idősek az utolsó elérhető Bibliákból bemagolták az egymás között precízen felosztott részeket, és aztán a titkos összejövetelek alkalmával egymást váltva mondják fel a közösség előtt a releváns részleteket. Jaj a közösségnek akkor, ha egy idős ember úgy hal meg, hogy nem adja át titkos tudását egy fiatalnak! Ha ez megtörténik, akkor a Bibliának az a része, abban a gyülekezetben örökre elveszik.

Az underground templomok sokszor szó szerint a föld alatt vannak, és olyan kézzel készített szobrokat és freskókat tartalmaznak, amelyek egy esetleges házkutatás alkalmával könnyedén álcázhatóak másnak. Nincs a világon olyan ország, ahol keményebben üldöznék a keresztényeket – és az összes többi hitet – mint a Koreai Demokratikus Népi Köztársaságban – dacára annak, hogy maga Kim Dzsongun a vallásszabadság csúcsára helyezi a szocialista paradicsomot.