„Amikor tekertem, újra nagy lett a világ” – A Londonból Svédországba biciklizés hőse lett egy angliai nő

A repülés alternatíváit keresve döntött úgy egy angol nő, Matilda Welin, hogy hosszú távú biciklizésre indul Londonból Svédországba. Útja során rengeteg dolgot tanult – írta meg a bbc.com.

Mielőtt megjelentek a fosszilis tüzelőanyaggal hajtott közlekedési eszközök, az utazók meglehetősen lassan haladtak egyik országból a másikba. Eljutni valahová igazi kaland volt.

Ma a világ kicsivé vált, hiszen repülővel rövid idő alatt akár a világ másik részén köthetünk ki

Matilda Welin Londonban él, de svéd gyökerei vannak, Svédországba gyakran jár családi eseményekre.

A klímaváltozás ellen küzdő Matilda nem szívesen repült, mivel tisztában van azzal, hogy a repülés az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású dolog – több mint egy évtizede kísérletezett azzal, hogy az Egyesült Királyság és Svédország között komp- és vonatközlekedéssel ingázott. A repülő ugyanakkor szinte mindig a legolcsóbb lehetőségnek tűnt.

Aztán feltette magának a kérdést: mi a helyzet a biciklizéssel?

A kerékpározás az egyik legzöldebb és legolcsóbb módja a rövid távolságok megtételének.

Olvasd el ezt is: A Budapest Bike Maffia magasabb fokozatra kapcsol a hajléktalanok megsegítéséért

Matilda Welin döntését tett követte: 2024 júniusában 1500 kilométer biciklizéssel jutott el Londonból Svédországba, 17 nap alatt.

Biciklitúrája a kanapén kezdődött: esténként átnézte a kültéri tervezőalkalmazásokat, kerékpáros alkalmazásokat, Facebook csoportokat és a Google Street View-t. Számításba vette, hogy a biciklizés során milyen látnivalókat és városokat szeretne megnézni. Melyek a legbiztonságosabb utak és – mivel kissé túlsúlyos – melyek azok, ahol kisebbek az emelkedők?

Körülbelül 100 km-re foglalt szállást az út mentén, amelyek a tervek változása esetén lemondhatóak voltak – továbbá két pihenő- és felzárkózási napot tervezett.

Második lépésben Matilda a biciklizéshez a felszerelését tekintette át: a kerékpárja már megvolt, rendelkezett párnázott rövidnadrággal, sportmelltartóval és felsővel, amit az edzőteremben viselt.

Kis táskájába elhelyezte az esőkabátját, esőnadrágját (pihenőnapi viseletként duplán), egy extra felsőt az alváshoz, egy polár pulóvert és egy pár kesztyűt.

Emellett vitt magával piperecikkeket, elsősegélynyújtó készletet, kerékpárjavító eszközöket és a hitelkártyáját, telefonját és az útlevelét.

A Londonból Svédországba biciklizés előtt sok Pilates-t végzett, hogy megelőzze a vállak és a karok fáradását, majd letekert egy háromnapos próbakört is.

A tennivalók listáján az utolsó dolog volt számára a legfélelmetesebb: meg kellett tanulnia, hogyan kell megjavítani a defektet. Befizetett egy három órás kerékpár-karbantartó tanfolyamra.

Londonból Svédországba biciklizés 17 nap alatt

Az indulása napján Matilda Welin arra kelt fel, hogy mégsincs kedve menni. Aztán mégis kikelt az ágyból.

Egyik szokásos útvonalán indult el a belvárosban, de ezúttal más érzése volt, hiszen nem csak egy barátját indult meglátogatni, vacsorázni vagy munkahelyi rendezvényre tekert – hanem Svédországba.

Miután elhaladt a számára ismertebb tájak mellett, a következő 16 napban az élete kellemes ritmusba rendeződött. Hét országon biciklizett keresztül, áthaladva a La Manche csatornán, folyókon és szorosokon hajóval és vonattal.

Szokatlan barnulási vonalai lettek, ahol a kerékpáros kesztyű eltakarta a kezét és egy egész hetet töltött azzal, hogy megpróbálta – de nem sikerült – leküzdeni az Észak-Németországban őt üldöző esőfelhőket.

A Londonból Svédországba biciklizés során Matilda olcsó szállodákban, egy holland kastélyban és emberek otthonában szállt meg.

Belgium déli részén például bérelt egy szobát a helyi, Pasquale nevű férfitól, aki kutyájával, macskájával és csirkéivel élt. Mindketten fordítóalkalmazást használtak, hogy a francia, a holland, a svéd és az angol nyelvet működőképes beszélgetéssé alakítsák.

Dél-Dániában egy idős asszony szobáját bérelte ki egy romantikus vidéki házban. Amikor zuhogó esőre ébredt, az asszony meghívta, maradjon még pár órát és készített neki lekváros szendvicset, amit egy gyapjútakaró alatt evett meg, nyitott ablak mellett, amely beengedte a víz hangját és illatát.

Matilda minden reggel megállt reggelizni az útvonal mentén lévő kis kávézókban és minden este kézzel kimosta az egyik kerékpáros ruháját a mosogatóban.

Persze voltak azért kellemetlen élményei – Matilda Welin Londonból Svédországba biciklizése során találkozott olyanokkal is, akik megfélemlítették közlekedés közben, a motorosok zaklatták, sok férfi pedig kiabált vele az elhaladó autókban. Mint mondta, a legjobb védekezés ezek ellen, ha az ember ismeri a helyi kerékpáros törvényeket, hogy ellenálljon a tisztességtelen agressziónak és akadály nélkül csatlakozhasson a forgalomhoz.

Matilda a második és az utolsó napján érzett komoly fáradtságot, amikor megfordult a fejében, hogy ott marad, ahol épp van és a párja majd érte megy.

Amikor biztonságosan megérkezett Svédországba, Matilda Welin értékelte a tapasztalatait.

Mint mondta, utazása során a távolsági közlekedésről alkotott nézetét minden másnál jobban befolyásolta egy dolog.

„Miközben pedáloztam, úgy éreztem, megtapasztalom az utazás valódi távolságát, amelyet olyan lazán és oly gyakran teszek meg repülővel. A világ körülöttem lassan megváltozott”

– vallotta.

Így folytatta: az angolból francia, a franciából holland lett. A hollandot német, dán és svéd váltotta fel. Utazása első napjaiban idős emberek a kávézók előtt megálltak és ámulattal néztek rá. De ahogy begurult az észak-németországi Brémába a szakadó esőben, már nem volt különleges: itt mindenki poncsóban vagy teljes vízálló felszerelésben biciklizett.

Észak-Franciaország és Dél-Belgium nagy terei átadták helyüket a jól megtervezett német, majd dán városoknak. A táj a csatornákkal tarkított sík atlanti síkságról a hegyvidéki Bergisches Landra, majd a dán erdőkre változott.

„Soha korábban nem tudtam, milyen hatalmas mennyiségű energiára van szükség a két és fél órás repülőutamhoz”

– mondta Matilda.

Hamarabb érkezett meg a dél-svédországi Trelleborg városába – Malmőtől délre -, mint amire számított.

Feltette magának a kérdést: vajon jót tett az utazása a bolygónak is? Pénzt megtakarított? Nos, a helyzet az, hogy nem igazán.

„Megspóroltam a repülőutat, de miután néhány órára találkoztam anyukámmal, a biciklimmel együtt egyenesen vissza kellett repülnöm Londonba, hogy visszajussak az irodába. Így végül mégiscsak repülőgépet használtam és nem igazán volt időm a családommal lógni. Az úton töltött teljes kiadásom körülbelül 1400 font (654 ezer forint) volt – sokkal több, mint ami egy nagyjából 100 fontot (46 ezer forint) kóstáló repülőjegy, vagy egy körülbelül 350 fontos (163 ezer forint) vonatjegy ára”

– ismerte be Matilda Welin.

Ugyanakkor a Londonból Svédországba biciklizése megváltoztatta a nézetét arról, hogy az általunk használt közlekedés mennyire zsugorítja a világot. „Amikor bicikliztem, újra nagy volt a világ” – vallotta Matilda Welin.

Olvasd el ezt is: Gyaloglásra és kerékpározásra szorítaná a magyarokat egy főfideszes

(Via)