„Néha elég ijesztő volt” – Robot karmestert vetett be a Drezdai Szimfonikus Zenekar

Meghökkentőnek tűnhet, de robot karmester vezényelt a Drezdai Szimfonikus Zenekarban.

A zenekar újravizsgálja az ember és a gép kapcsolatát – az eredmények pedig meglepőek. Vajon ez a klasszikus zene jövője?

A pódiumon három robotkar áll, a kézszerű készülékekben egy-egy izzó bot van. A robot karmesternek a közelmúltban azt a feladatot adták: vezesse a világhírű Drezdai Szimfonikus Zenekart egy koncerten Drezdában.

A dolog Markus Rindt művészeti vezető ötlete volt, mellyel egyedi módon ünneplik meg a zenekar fennállásának 25. évfordulóját.

„Nagyon érdekel a technológia, szeretek kísérletezni és látni, hogyan fejlődhetnek az ilyen projektek”

– vallotta be a művészeti vezető.

A robot karmester utasításait összesen 16 fúvós és négy ütőhangszeres követte a Drezdai Synfoniker részéről. A projekt izgalmas volt, de egyben nagyon stresszes is – mondta egy zenész.

„Amikor bizonyos mozdulatokat végez, amikor a kar megáll és egy bizonyos módon mozog, az nálam csúszást okoz” – jegyezte meg egy másikuk.

Hogyan vezényelhet egy robot karmester?

A „Franka Emika” becenévre hallgató MAiRA Pro S robot elképesztő módon irányítja a részleteket – ami a mögötte álló emberi zseninek köszönhető.

Markus Rindt két évet töltött Frank Petersszel, a Drezdai Műszaki Egyetem CeTI robotikai kutatócsoportjának vezetőjével (a CeTi a Center for Tactile Internet with Human-in-the-Loop rövidítése).

Minden robotkar hat ízülettel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy pontosan úgy működjön, mint egy emberi kar. Rindt is segített a robotnak tökéletesíteni a mozgását.

„A robotot működési módba állítottuk, hogy a legkisebb érintésre is reagáljon. Ezután Markus fogta a robotkart és vezette, akárcsak egy karmestertanoncnál. A mozgásokat minden robotnál külön tároltuk. Valamennyi megtanulta tartani az ütemet és jelezni a dinamika változásait”

– mondta el Frank Peters.

Olvasd el ezt is: Szürreális – Emberre támadtak robotok a Tesla-gyárban

A Drezdai Szimfonikus Zenekar innovációt szeretne

Rindt és Drezdai Szimfonikus Zenekara egyébként ismert is innovatív és politikailag provokatív akcióikról.

A koronavírus világjárvány idején például 16 alphornt helyeztek el a felhőkarcolókon és Drezda egész kerületét „felrobbantották” felülről jövő hanggal, árulta el Rindt.

A zenekar a Mexikó és az USA között felépített határfal elleni tiltakozásul is játszott egy projektben, amelyben mindkét ország zenészei részt vettek. A fal témája erősen vitatott volt – Donald Trump akkori elnök abban reménykedett, hogy segít megállítani a latin-amerikai népvándorlást.

De megemlítendő az is, amikor Rindt izraeli és palesztin zenészeket hozott össze egy ciszjordániai körútra 2013-ban, a „Szimfóniával Palesztináért” szervezettel. A Drezdai Szimfonikus Zenekar pedig török ​​és örmény zenészekkel közösen emlékezett az örmény népirtás során elhunytakról.

A Robot Symphony projekttel és a robot karmesterrel Rindt azt az ősrégi kérdést tárja fel, miként tud az ember és a gép kölcsönhatásba lépni egymással. Mennyire szolgálják a robotok az embert és mikor válnak számukra veszélyessé a robotok azzal, hogy beavatkoznak a művészi folyamatokba?

„Tisztelem a veszélyt, amely a zenére, a zeneszerzőkre és a hangszerelőkre leselkedik. Ezért jelenleg nem csinálnék mesterséges intelligenciával foglalkozó projektet, de lenyűgözött a robot használata, hogy bővítsük zenei látókörünket”

– mondta el Markus Rindt.

A projekt nem az emberek gépekkel való helyettesítéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy különleges zenét komponáljanak egy robot számára, amelyet egy karmester nehéznek vagy akár lehetetlennek találna megvalósítani.

A robot karmester precizitása új távlatokat nyit

A zenekar megbízásából Wieland Reissmann komponálta a „#Kreuzknoten” című darabot. Két robotot használ, amelyek mindegyike egy-egy zenekari csoportot vezényel. Az egyik lassan indul és felgyorsul, a másik gyorsan indul és lelassul. A darab közepén rövid időre találkoznak, hogy ugyanabban a tempóban játsszanak.

A projektre megrendelt új szerzemény, a „Semiconductor’s Masterpiece” Andreas Gundlach-tól, mindhárom robot karját használja – különböző tempókkal és ritmusokkal játszik, amelyek egymással ütköznek.

„Két vagy három karmester pontosan nem tudja kezelni ezt a váltakozó aszinkron sorozatot: a robotok különböző tempókat és időjeleket játszanak le, de aztán egy, precízen kívánt pillanatban újra szinkronban játszanak” – magyarázta Frank Peters.

Természetesen, ettől még a karmesterek pótolhatatlanok maradnak.

A Drezdai Szimfonikus Zenekar sem nélkülözhette a hús-vér karmestert a jubileumi koncerten. A műsor felét Magnus Loddgard norvég karmester vezényelte.

A robotoknak komponált zene nagyon összetett – jegyezte meg Loddgard.

„Dolgoznod kell azon, hogy eligazodj a próbák alatt – hogy tudd, melyik karra kell tekintened zenészként” – mondta. Hiszen a robotnak nincs szeme, hogy lássa, mi történik a zenekarban és nem tud beszélni vagy megmagyarázni a dolgokat – tette hozzá a karmester.

A koncert egyes darabjait nem a robot vezényelte, ezeknél új technológiákat alkalmaztak. Markus Lehmann-Horn „f..A..lling. l..I..nes” (Falling in Lines) című koncertnyitánya mesterséges intellektussal működő eszközök segítségével készült.

A darab az interneten könnyen megtalálható zenei repertoárból merít és a mesterséges intelligencia segítségével új utak mentén fűzik össze a sorozatokat. Eközben Konstantia Gourzi görög zeneszerző „Voyager 2” című műve az űrutazás technológiai vívmányait tárta fel.

A klasszikus zene jövője?

Magnus Loddgard karmester egyébként szintén nyitott a technológia tekintetében. Számára a mindent tökéletesen vezető robot érdekes, de gyorsan monotonná válhat.

A művészet élőlény – magyarázta a karmester, hozzátéve: az emberek nem akarják, hogy egy robot megtanítsa nekik, hogyan kell játszani.

Markus Rindt művészeti igazgató szerint a robotzene nem váltja fel a klasszikus zenét, rámutatva arra, hogy az elektronikus zene sem vezetett például a klasszikus végéhez. Kíváncsian várja azonban, hogy más zeneszerzők miként alkothatnak majd a jövőben robotoknak megfelelő zenét.

No de mit szólt a közönség a nem mindennapi előadáshoz?

„Lenyűgöző volt, de természetesen nem hasonlítható össze egy emberi karmesterrel, akinek az arca érzelmeket mutat”

– mondta egyik néző.

„Néha elég ijesztő volt. Főleg, amikor a robotok meghajoltak a végén”

– jegyezte meg egy másik ember a közönség soraiból.

Olvasd el ezt is: Sokat fejlődött Atlas, a robot – már most egyenetlen terepen is simán elsétál

(Via)