Hanyagoljuk picit az Y-generációt, máris itt a következő nemzedék, az iGen

Jean Twenge kicsit megkavarta az ABC-t, ugyanis nála az Y-okat az i-Generáció követi. A pszichológus az iPhone-ból kiindulva építi fel az új nemzedék imidzsét: szerinte ez a korosztály individualista és istentelen (irreligiosity) is. Az 1995 után születettek tartoznak ide, akik a téglatelefonok idején cseperedtek fel, és Instagram-oldaluk már iskolás korukban volt, még gimibe menés előtt. Arra nem is emlékeznek, milyen volt az élet az internet előtt.

Incredible learnings on generational shifts & the rise of the first #5gGeneration w/ @jean_twenge at @PRCouncil Critical Issues Forum #5GPR pic.twitter.com/VIvzTs5DcA

— 360PRplus (@360PRplus) September 15, 2017

Ezekről a bedrótozott gyerekekről a NPR azt is elárulja, hogy nem igazán lázonganak, meglehetősen toleránsak, ám nem túl vidámak. A felnőtté válástól nagyon messzire vannak, amíg csak lehet, kinyúlik a gyerekkoruk. Sőt: Twenge szerint a rengeteg képernyő használat szinte alkalmatlanná is teszik őket a társas érintkezésre, ezért eleve magányra és depresszióra vannak ítélve, a politika állásfoglalásuk pedig nem más, mint a közügyek ignorálása.

Smartphones Could Be Leading to a Mental-Health Crisis. @derekberes on @jean_twenge https://t.co/chokZ95acZ pic.twitter.com/LyiZQel3wM

— Big Think (@bigthink) September 13, 2017

A San Diegoi professzorasszony alaposan kivesézte az Y-generációt is korábban a Generation Me című könyvében, akik véleménye szerint magabiztosak és rámenősek, viszont nagyon fukarok is. Az ilyen túlzó és sarkos megállapítások szintén jellemzik új, figyelemfelkeltő művét, melyből úgy tűnik, hogy a megelőző generáció még mindig jobb eresztés, mint a bolygónk jövendő urai. Persze a doktornő máris felajánlja konzultációs szolgálatait, hogyan tehetné ezt a (cél)csoportot is sikeresebbé és boldogabbá.

A könyv arra fut ki, hogy segíteni kell ezeken a srácokon; de már az előfeltevések, melyeket a fejezetek sorra igazolnak, sem biztos, hogy megállják a helyüket. Interjúk, anekdoták és rengeteg netes sztori keveredik a műben, melyet Twenge felületesen fércel össze.

Who is iGen? Tune in 9/13 at 10:30am ET to hear @jean_twenge break down the super-connected generation https://t.co/6fLqrb6eR6 pic.twitter.com/JgyQY2fa3Q

— The Kathryn Zox Show (@kathrynzoxshow) September 12, 2017

Például a pszichológus ragaszkodik ahhoz, hogy az internet eljövetele óta a fiatalok egyre inkább önmaguk körül forognak. Ezt egy Google-ös Ngram keresés eredményével igyekszik alátámasztani, amely nyomtatott könyveket vesz alapul. A „Szeretem önmagamat” (I love me) kifejezés használata szerinte mostanában kiugróan magas. Ez már csak azért is furcsa, mert a legtöbben a „Szeretem magam” (I love myself) verziót használják inkább. Valószínűleg Twenge is ezzel kezdte a kutatást, de így semmilyen hirtelen, pozitív elmozdulást nem dobott a gép, mely az ő elméletét igazolná.

Egy apró nyelvtani eltérésnek máris kulturális jelentőséget tulajdonított, és ez csak egy a sok furcsaság közül. Gyakran ok-okozati összefüggést lát látszólag korreláló eseményekbe is.

via GIPHY

23 tinit interjúvolt meg, akik 12-19 évesek voltak. Alanyait megpróbálta saját sztereotípiái szerint alákérdezni, ahelyett, hogy a személyiségüket tárta volna fel. Így születtek ilyen mondatok:

A kacsaképű szelfiket lövő iGenek higgadtak és nyugodtak a felszínen, de belül eszeveszetten lubickolnak.

Hatásvadász egy megállapítás ez is, akárcsak az, hogy

a legtöbben tudják azt, hogy az emodzsik érzelmek kifejeződései az arcon, egy-egy élethelyzetben.

Valószínűleg maguknak is frappánsabb nevet adnának a legifjabb generáció tagjai, akik kacsaképpel osztják meg pucér fotóikat (noodz), és még jó darabig témát adnak az okos akadémikusoknak, hogy konferenciákon próbálják megfejteni őket.