Lélek

Hanyagoljuk picit az Y-generációt, máris itt a következő nemzedék, az iGen

  • Szerző:nuus
  • 2017.09.18 | 16:49

Jean Twenge amerikai pszichológus csupa i-betűs szóra fűzi fel elméletét.

Jean Twenge kicsit megkavarta az ABC-t, ugyanis nála az Y-okat az i-Generáció követi. A pszichológus az iPhone-ból kiindulva építi fel az új nemzedék imidzsét: szerinte ez a korosztály individualista és istentelen (irreligiosity) is. Az 1995 után születettek tartoznak ide, akik a téglatelefonok idején cseperedtek fel, és Instagram-oldaluk már iskolás korukban volt, még gimibe menés előtt. Arra nem is emlékeznek, milyen volt az élet az internet előtt.

 

Ezekről a bedrótozott gyerekekről a NPR azt is elárulja, hogy nem igazán lázonganak, meglehetősen toleránsak, ám nem túl vidámak. A felnőtté válástól nagyon messzire vannak, amíg csak lehet, kinyúlik a gyerekkoruk. Sőt: Twenge szerint a rengeteg képernyő használat szinte alkalmatlanná is teszik őket a társas érintkezésre, ezért eleve magányra és depresszióra vannak ítélve, a politika állásfoglalásuk pedig nem más, mint a közügyek ignorálása.

A San Diegoi professzorasszony alaposan kivesézte az Y-generációt is korábban a Generation Me című könyvében, akik véleménye szerint magabiztosak és rámenősek, viszont nagyon fukarok is. Az ilyen túlzó és sarkos megállapítások szintén jellemzik új, figyelemfelkeltő művét, melyből úgy tűnik, hogy a megelőző generáció még mindig jobb eresztés, mint a bolygónk jövendő urai. Persze a doktornő máris felajánlja konzultációs szolgálatait, hogyan tehetné ezt a (cél)csoportot is sikeresebbé és boldogabbá.

A könyv arra fut ki, hogy segíteni kell ezeken a srácokon; de már az előfeltevések, melyeket a fejezetek sorra igazolnak, sem biztos, hogy megállják a helyüket. Interjúk, anekdoták és rengeteg netes sztori keveredik a műben, melyet Twenge felületesen fércel össze.

Például a pszichológus ragaszkodik ahhoz, hogy az internet eljövetele óta a fiatalok egyre inkább önmaguk körül forognak. Ezt egy Google-ös Ngram keresés eredményével igyekszik alátámasztani, amely nyomtatott könyveket vesz alapul. A „Szeretem önmagamat” (I love me) kifejezés használata szerinte mostanában kiugróan magas. Ez már csak azért is furcsa, mert a legtöbben a „Szeretem magam” (I love myself) verziót használják inkább. Valószínűleg Twenge is ezzel kezdte a kutatást, de így semmilyen hirtelen, pozitív elmozdulást nem dobott a gép, mely az ő elméletét igazolná.

Egy apró nyelvtani eltérésnek máris kulturális jelentőséget tulajdonított, és ez csak egy a sok furcsaság közül. Gyakran ok-okozati összefüggést lát látszólag korreláló eseményekbe is.

via GIPHY

23 tinit interjúvolt meg, akik 12-19 évesek voltak. Alanyait megpróbálta saját sztereotípiái szerint alákérdezni, ahelyett, hogy a személyiségüket tárta volna fel. Így születtek ilyen mondatok:

A kacsaképű szelfiket lövő iGenek higgadtak és nyugodtak a felszínen, de belül eszeveszetten lubickolnak.

Hatásvadász egy megállapítás ez is, akárcsak az, hogy

a legtöbben tudják azt, hogy az emodzsik érzelmek kifejeződései az arcon, egy-egy élethelyzetben.

Valószínűleg maguknak is frappánsabb nevet adnának a legifjabb generáció tagjai, akik kacsaképpel osztják meg pucér fotóikat (noodz), és még jó darabig témát adnak az okos akadémikusoknak, hogy konferenciákon próbálják megfejteni őket.


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló