Durva dolgot mesélt az éjszakás nővérekről a színházban megsérült színésznő

Novemberben szenvedett sérülést előadás közben, mikor kollégájával, Horváth Lajos Ottóval métereket zuhantak egy színpadi díszletelemről. Szász Júlia most megrendítő őszinteséggel írt arról, hogyan élte meg a traumatológián eltöltött időt.

Kiabáló bácsik, fulladozó nénik – vagy fordítva. Mellettem Katalin combnyaktöréssel elmesélte az egész életét, informatika-tanár volt, a férje matematikus, Kijevben tanultak, sokat jártak színházba stb. Nagyon fáj neki. Nekem is. Zsibbad az egész lábam, szúr, nyilall, semmit nem értek a fájdalomcsillapítók. Az éjszakás nővérek nem szarral gurigáznak. Néha az az érzésem, hogy csak fitogtatják a hatalmukat, hogy ők a Segítő Istenek, akik csak akkor nyújtják ki a kezüket, ha jól viselkedünk – vagy jön a »ejnyebejnye drágám, tessék ezt abbahagyni, vagy lekötözöm«. Részben jogosan. Emberfeletti, amit csinálnak, és az öregek tényleg kezelhetetlenek. Gondolom, ezért célszerű mindenkivel ezt a büntető-kontrolláló-anyáskodó hangnemet megütni. Ez működik. De vannak közöttük, akik egyszerűen csak frusztráltak és gonoszak. Erre majd visszatérek”

– írja a színésznő, majd panaszait sorolja: „Ég a gyomrom, wc-re kell mennem és elviselhetetlenül fáj a lábam.”