Nagyobb titka is van a sebességnél – Mit tanulhatnak az olimpiai futók a gepárdoktól?

Nem csoda, hogy egy gepárd számára nem nehéz lecsapni a kiszemelt zsákmányra: a világ leggyorsabb szárazföldi állata, amely több mint 100 kilométer per óra futási sebességre képes. De mit is mit tanulhatnak az olimpiai futók a gepárdoktól?

Egy impala számára az afrikai szavannán reménytelen erőfeszítésnek tűnhet, hogy elfusson a gepárd elől, azonban a valóságban olykor sikerül neki, a becslések szerint egyharmaduk megússza a ragadozó támadását. Ilyen esetekben általában a lassú és cikk-cakk futás segít – írta a bbc.com.

Egyre több kutatás születik a vadon élő gepárdokkal és prédáikkal kapcsolatosan, amely szélesebb körű betekintést nyújt abba is, miért olyan gyorsak a gepárdok és mit tanulhatunk tőlük, ami esetleg a sportolóknak segít.

Mit tanulhatnak az olimpiai futók a gepárdoktól?

Alan Wilson, a Londoni Egyetem Királyi Állatorvosi Főiskola mozgásszervi biomechanika professzora és csapata most árnyalt képet tárt fel a gepárdok atletikusságáról.

A tanulmány során repülőgépről is filmezték az állatokat és biopsziát vettek elhullott gepárdok izmaiból. Wilson szerint az egyik döntő megállapítás az, hogy ezen állatok sportteljesítménye sokkal többről szól, mint a sebességről.

„Ha egy gepárdra nézel, azt gondolod: van egy állat, amely a legnagyobb sebességű sportolóvá fejlődött. De nem az, inkább a tökéletes manőverezés a lényeg, ami történetesen gyors”

– mondta Wilson professzor.

Egy, a Nature-ben megjelent 2013-as tanulmányban Wilson és csapata három nőstény és két hím felnőtt gepárdot szerelt fel Botswanában nyomkövető nyakörvekkel, hogy 17 hónap alatt 367 futásukról gyűjtsön adatokat.

A nyakörvek adatai megerősítették, hogy a gepárdok hihetetlenül gyorsak: a legnagyobb regisztrált sebesség 93 kilométer per óra, 25,9 m/s volt. Összehasonlításképpen, az ember által elért végsebesség 12,32 m/s, amit Usain Bolt ért el a 2009-es berlini atlétikai világbajnokságon.

Olvasd el ezt is: Mennyit sportoljon egy nő?

Valójában a legtöbb vadászat alkalmával a gepárd csak mérsékelt sebességgel haladt, de sok manőverezést – például gyorsítást, lassítást és éles kanyarodást – vetett be. A tanulmány szerint a főként impalára vadászó gepárdok kétszer akkora erővel gyorsítottak és lassítottak, mint a pólólovak, és hamarabb gyorsultak, mint az agarak a verseny elején.

A genetika kulcsfontosságú

A gepárdok anatómiája kulcsszerepet játszik ezekben a bravúrokban, erőteljes hátizomzatuk például segíti őket a gyorsulásban. Izmosak, különösen a vad gepárdok, nem azok, amelyeket állatkertben láthatunk. A vad gepárdok sokkal nagyobb méretűek, mint egy agár. Nagy lábaik, nagy vállaik vannak és jelentős mennyiségű erős izomzattal rendelkeznek.

Az erős izmokat pedig egyéb hasznos anatómiai jellemzők is támogatják, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy nagyon gyorsan mozduljanak előre a talajról és fordulni is tudjanak.

Vadászatukat segíti, hogy a fogásuk nagyon jó, nem behúzható karmaik vannak, ami olyan, mintha futótüskék halmaza lenne.

Az izmok gyorsan és erőteljesen dolgoznak, így az állat gyorsíthat és lassíthat, a lábak erősek, így nagy erőt tud kifejteni és átirányítani, a test pedig sokoldalú. Képes elcsavarodni és beledőlhet a kanyarba. Még a farok is segít: a gepárd egyik oldaláról a másikra ostorozza azt, hogy megdöntse a testét, éles kanyarokban pedig ellensúlyként használja a farkát.

Egy későbbi, 2018-ban publikált tanulmányban Wilson és csapata a ragadozó-zsákmány dinamikáját követte nyomon vadászatok során, nyakörvet helyezve a gepárdokra és impalákra, egy másik párosításban pedig az oroszlánokra és zebrákra.

Öt gepárd, hét impala, kilenc oroszlán és hét zebra adatai alapján a gepárdok és az impalák összességében atletikusabbak az oroszlánoknál és a zebráknál a sebesség, a gyorsulás és a fordulás tekintetében, amelyeket több száz futáson keresztül követtek nyomon, valamint biopsziát is készítettek az elhullott állatokból.

Minden esetben a ragadozók atletikusabbak voltak, mint a zsákmányaik – erősebb izomzattal és nagyobb gyorsulási és lassítási képességgel rendelkeztek, mint az utóbbiak.

A tanulmányban a kutatók rámutattak, hogy a ragadozók atlétikai fölényének evolúciós szempontból van értelme és általános mozgásmintáikat is tükrözi – hiszen a ragadozók gyakran vadásznak, mivel táplálkozniuk kell, míg a zsákmány viszonylag ritkán megy vadászni.

A gepárdok legendás sebessége csak egy a számos atlétikai képesség közül, amelyekre a vadászathoz szükségük van – de történetesen ez az, amire mi, emberek a legjobban felfigyeltünk – mondta Wilson professzor.

„Ez egy kicsit olyan, mint amikor megkérsz egy rögbi játékost, hogy fusson 100 métert, akkor tényleg elég gyors lesz, ugyanis ha sportos és erős vagy, gyorsan tudsz sprintelni, de ez nem jelenti azt, hogy az elsődleges munkád a sprint”– fejtette ki Alan Wilson.

A gepárdok tágabb képességeivel kapcsolatos betekintések azonban hasznosak az emberi erőnlétet illetően.

„Úgy gondolom, ha az emberi sportról beszélünk, akkor a vegyes gyakorlatok sokoldalúsága teszi lehetővé a futást” – jegyezte meg a professzor.

Azoknak, akik szívesen kezdenének el futni, azt javasolja, gondoljanak rá úgy, mint egy megszerzett készségre és növeljék az erőt olyan, nagy intenzitású gyakorlatokkal, mint például rövid távok sprintelése, majd gyaloglás, majd ismét sprint és idővel a nagyobb távolság lefutása.

„A kis időtartamú, nagy intenzitású edzésre reagál a test a csonterő, az izomerő és az ízületi erő fejlesztése terén”

– mondta el Wilson.

Hozzátette: ez kisebb valószínűséggel okoz sérüléseket is, mintha elsősorban az állóképességre összpontosítanánk anélkül, hogy először erőt fejlesztenénk.

Olvasd el ezt is: 4 para dolog, ami futás közben történik a testedben

(Via)