Tech
A NASA 2030-ra nukleáris reaktort telepítene a Holdra
A NASA legújabb, ambiciózus terve szerint már 2030-ra elkészülhet az első nukleáris reaktor a Holdon. A projekt célja, hogy hosszú távú emberi jelenlétet tegyenek lehetővé a Hold felszínén – mégpedig stabil, folyamatos energiatermeléssel. Ez pedig nem csak a tudományos fejlődésről szól, hanem komoly geopolitikai versenyfutás is zajlik a háttérben. Az Egyesült Államok egyre sürgetőbbnek érzi, hogy lépéseket tegyen, mielőtt más nemzetek – különösen Kína és Oroszország – dominanciára tesznek szert az égi kísérőnkön.
A nukleáris reaktor Holdra telepítésének ötlete nem új keletű, de az utóbbi hónapokban különösen felgyorsultak az események. A NASA már korábban is kötött szerződéseket reaktorfejlesztésre, de a jelenlegi politikai és gazdasági környezet új lendületet adott a projektnek. Egyre többen látják úgy: ha komolyan gondoljuk a Hold benépesítését – és egyszer a Mars meghódítását is –, akkor elkerülhetetlen lesz a megbízható, nagy teljesítményű energiaforrások alkalmazása.

Miért kell a Holdra nukleáris reaktor?
A Holdon egy nap nem 24 órás, hanem közel négy hétig tart. Két hét világosság, két hét teljes sötétség. Ez a ciklikusság óriási kihívás elé állítja a mérnököket: a napelemek nem tudnak folyamatosan energiát biztosítani. A jelenlegi akkumulátortechnológiák nem képesek megbízhatóan áthidalni a kéthetes éjszakákat, különösen akkor, ha hosszabb emberi tartózkodással vagy kutatóállomásokkal számolunk.
„A nukleáris energia nem csupán kívánatos, hanem elkerülhetetlen”
– fogalmazott Dr. Sungwoo Lim, a Surrey Egyetem űrkutatási szakértője.
„Egy szerény, de élhető holdi bázis is megawattos szintű áramtermelést igényelne – ezt napelemekkel és akkumulátorokkal nem tudjuk garantálni.”
A NASA éppen ezért tette közzé legújabb felhívását, melyben kereskedelmi cégeket keresnek, hogy olyan reaktort építsenek, amely legalább 100 kilowatt teljesítményre képes. Bár ez kicsinek tűnhet egy szélturbina 2-3 megawattos teljesítményéhez képest, a Holdon már ez is forradalmi előrelépés lenne.
A geopolitika is belejátszik a holdi versenybe
A Hold meghódítása már rég nem csupán tudományos küldetés: egyre inkább nemzeti presztízskérdéssé válik. Kína és Oroszország már 2035-re automatizált nukleáris erőművet terveznek a Holdra, és egyes elemzők szerint nem kizárt, hogy ezzel egyfajta „kizárási zónát” is deklarálnának a saját létesítményeik körül.
„Ha valaki reaktort vagy bázist épít a Holdon, onnantól kezdve hivatkozhat egyfajta biztonsági zónára is – hiszen ott berendezések működnek”
– magyarázza Dr. Simeon Barber, a brit Open University bolygókutatója.
„Ez pedig sokak szemében felér egyfajta területfoglalással.”
Az Artemis-egyezmény, amelyet 2020-ban írt alá hét ország – köztük az Egyesült Államok – épp azt hivatott szabályozni, hogyan működjenek együtt a nemzetek a Hold felszínén. Ennek része a „biztonsági zónák” koncepciója is, de sokan attól tartanak, hogy ezek könnyen a szuverenitás erőszakos eszközeivé válhatnak.
Nagy tervek, de mi van a rakétákkal?
Miközben a nukleáris reaktor tervei előrehaladnak, a NASA Artemis-programja – amely az embereket és felszereléseket juttatná a Holdra – korántsem halad ilyen gördülékenyen. Az Artemis 3 küldetést 2027-re tervezik, de több technikai és pénzügyi akadály is nehezíti a megvalósítást.
„Hiába van reaktorod a Holdon, ha nincs, aki használja. Ha nincs mód felszerelést és személyzetet juttatni oda, akkor az egész csak egy drága díszlet marad”
– mondta Lionel Wilson, a Lancaster Egyetem professzora.
Az amerikai költségvetési vita sem könnyíti meg a helyzetet. Donald Trump kormánya 24%-os költségcsökkentést jelentett be a NASA számára 2026-ra, ami több kulcsfontosságú program – köztük a Mars Sample Return – jövőjét is veszélybe sodorhatja.
Nukleáris jövő a világűrben?
Az már szinte biztos, hogy a jövő űrkutatása nem létezhet megbízható energiaforrások nélkül – és a nukleáris reaktor kulcsszerepet játszik ebben. Nem csupán a Holdon, de a Mars-küldetések során is nélkülözhetetlen lesz az atomenergia, különösen a hosszú távú küldetések esetén.
A következő évek eldöntik, vajon a nemzetek képesek lesznek-e együttműködésre a világűrben, vagy újabb hidegháborús verseny kezdődik – ezúttal nem a Földön, hanem a Hold krátereiben.
A tudományos közösség reménykedik, hogy a hangsúly végül nem a birtoklásra, hanem a felfedezésre helyeződik.
„A verseny néha innovációt szül, de ha túl szűk fókuszú, elveszíthetjük szem elől a lényeget: hogy közösen fedezzük fel a Naprendszert és azon túl is”
– zárja gondolatait Dr. Barber.
(via)
Olvass még több izgalmas cikket Tech rovatunkban!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

















