Meghalt a magyar ősmajom felfedezője

Életének 76. évében meghalt Kordos László paleontológus, geológus, egyetemi magántanár, a földtudomány akadémiai doktora.

A hazai őslénytani kutatás egyik legfontosabb alakja volt, aki nem csupán új fajokat írt le, hanem világraszóló tudományos eredményekkel gazdagította a szakmát.

Ráadásul olyan közvetlen, játékos hangon beszélt a múlt titkairól, hogy generációk szerettek bele általa az őslénytanba.

A híressé vált rudabányai csontok

Kordos László nevét mindenekelőtt Rudabánya tette világhírűvé. A hetvenes évek elejétől vett részt a Rudapithecus hungaricus – közkeletű nevén Rudi – feltárásában, 1978-tól pedig már ő irányította a munkálatokat.

A leletegyüttes nemzetközi érdeklődést hozott, tudományos rangot épített, és ikonikus pillanattá vált a magyar paleontológia történetében.

A professzor később olyan további különleges ősmajmok leírásában is kulcsszerepet játszott, mint a 1999-ben megtalált, Gabi névre keresztelt, tízmillió éves emberszabású. Ezek a felfedezések új fejezeteket nyitottak az emberré válás korai történetében, és évekig álltak a nemzetközi figyelem középpontjában.

A tudomány őrszeme 

Kordos doktor 1974-től 2012-ig dolgozott a Magyar Állami Földtani Intézetben, ahol hosszú időn át vezette a múzeumot és a könyvtárat, majd 2007 és 2010 között az intézet igazgatója volt.

Szakmai munkáját több mint 600 publikáció jelzi: új fajok, megkövesedett lábnyomok, a Kárpát-medence ősi emlőseinek nagyívű története.

Sokoldalúsága ritka tünemény volt: az ipolytarnóci ősállatok, a Komlosaurus lábnyomai vagy épp a Kárpát-medence emlősfaunájának eredete egyaránt közel álltak hozzá. A tudomány iránti kíváncsiság nála mindig tágasabb volt bármely szakterületi falnál.

Szinte mindenkit tanított

Nehéz ma olyan magyar paleontológust találni, akinek a pályáján ne hagyott volna nyomot Kordos László.

1975-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem külső előadója és a doktori iskola megalapítója volt, majd az ELTE Őslénytani Tanszékén konzulensként és előadóként működött. Tanított a Szent István Egyetemen, 2010-től pedig a Nyugat-magyarországi Egyetemen is.

Diákjai később elismert kutatókká váltak, és sokan vallják, hogy tőle tanulták meg: a tudomány nem kőkemény adathalmaz, hanem eleven történet, amelyet minden új lelet tovább ír.

Az ősidők nyelve

Kordos nem elégedett meg a szakirodalommal. Ismeretterjesztő könyveinek sorát sok háztartás könyvespolcai őrzik ma is.

Egyebek között a Magyarország barlangjai, Az első ötvenmillió év, Az emberiség kezdetei, a Sárkánygyíkok és a Rudapithecus kutatás – Tények és mesék című kötetek mutatják, milyen örömmel és ráérzéssel fordította le a földtörténet bonyolult jeleit a mindennapok nyelvére.

Rendszeresen szerepelt rádiókban, televíziókban, az újságok állandó szakértőjeként. Tagja volt a National Geographic Magyarország és a Természet Világa szerkesztőbizottságának, előadásait a közönség mindig nagy érdeklődéssel fogadta. 2010-ben elnyerte Az év ismeretterjesztő tudósa díjat.

A csontokon túl

Kordos László halálával olyan tudós távozott, aki nem csupán feltárta a múltat, hanem hidakat épített a tudomány és a nagyközönség között.

A föld mélyéből előkerült csontok története általa vált élővé, Rudi pedig általa nőtte ki magát szakmai kuriózumból közismert figurává.

Öröksége mostantól tanítványai, könyvei és az a tágas kíváncsiság őrzi tovább, amellyel egész életében kutatta az emberré válás első lépéseit.