Harry herceg: ők ölték meg az anyámat

Harry és Meghan ismét leszámolnak a királyi családdal. Míg Meghan egy ausztrál egyetemen kijelentette, hogy tíz éve ő a „világ legfélelmetesebb embere”, Harry herceg egy még drasztikusabb kijelentéssel sokkolt: Soha nem akart királyi családtag lenni – mert ez az élet „megölte az édesanyját”.

„Tíz éven át minden egyes nap zaklattak. Én voltam a világ legtöbbet trollkodott embere. És mégis itt vagyok.”

Ezzel a nyers kijelentéssel beszélt Meghan hercegné csütörtökön az ausztráliai Swinburne Egyetemen az őt érő hatalmas online gyűlöletkeltésről.

Ausztráliai körútjának harmadik napján

fiatalokkal beszélgetve Meghan leírta, hogyan „támadták és bántalmazták” naponta több mint egy évtizeden keresztül – ez egy szélsőséges példa arra, hogy a közösségi média hogyan befolyásolhatja az emberek életét és milyen hatással lehet a mentális egészségre.

Míg Meghan az egyetemen szónokolt, Harry herceg megjelent az InterEdge Summit rendezvényen a Melbourne Parkban – egy olyan eseményen, amelyre a vendégek körülbelül 1000 dollárt fizettek.

Károly király legfiatalabb fia

szokatlanul nyíltan beszélt arról, hogy elutasítja a királyi életet. Azt mondta, soha nem akarta ezt a szerepet, mert az „megölte az anyámat”.

Harry felidézte, mit érzett Diana halála után, röviddel a 13. születésnapja előtt: „Azt gondoltam: Nem akarom ezt a munkát. Nem akarom ezt a szerepet – bárhová is vezet, nem akarom.”

Nyomatékosan megismételte: „Megölte az anyámat.”

Diana hercegnő, Harry édesanyja, 1997. augusztus 31-én tragikus autóbalesetben halt meg Párizsban. Az akkori Szívek Királynője Dodi Al-Fayeddel utazott, amikor autójuk nagy sebességgel egy betonoszlopnak csapódott az Alma alagútban.

A párt paparazzik üldözték, napok óta hatalmas nyomás alatt tartották őket.

Míg Dodi Al-Fayed és a sofőr, Henri Paul a baleset helyszínén meghalt, Diana néhány órával később a kórházban halt bele súlyos belső sérüléseibe. Mindössze 36 éves volt.

Harry azt is elmondta,

hogyan zárkózott el évekig magába, és „homokba temette a fejét”. Csak később kezdte újraértékelni a helyzetét – és gondolkodni azon, hogyan tudná érdemben kamatoztatni közéleti szerepét.