Belföld
Itt az óraátállítás, de végre elmondjuk, mi ez az egész
Évente kétszer kikészít mindenkit, de még talán soha nem magyarázták el, mire jó. Most teszünk egy kísérletet, hogy összefoglaljuk, hogy is állunk az időzónánnak, és az órák oda- visszaállítgatásával.

Kezdjük a lényeggel: vasárnap hajnalban lesz az óraátállítás, vagyis vissza kell állítani az órákat (ha nem teszik meg maguktól) egy órával. Tehát hajnali 3-kor még csak 2 óra lesz, reggel lehet még aludni egy kicsit.
Minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek utálják az óraátállítást. Főleg azért, mert összezavar minket, kialvatlanságot és depressziót okozhat, de talán azért is mert nem értjük pontosan, mi történik. Mi most megpróbáljuk elmagyarázni.
Kezdjük az alapoktól!
Először néhány alapfogalom, hogy értsük, miről beszélünk: A mi időzónánk a CET, vagyis közép-európai idő, ami az „egyezményes koordinált világidőtől” (UTC) egy órával több (UTC+1). Viszont, ha épp nyári időszámítás van, akkor ez CEST néven fut, és UTC+2 órát mutatnak az órák.
Magyarul: szombaton, a nyári időszámítás utolsó napján 7:22-kor kelt a Nap és 17.32-kor nyugodott le.
Vasárnap viszont, visszatérve a téli, vagyis a normál CET időszámításra, a napkelte 6:24-re kerül előre, a napnyugta pedig 16.30-ra.
Ez elég nagy szívás: 6.24-kor a nagy többség még alszik, vagy épp akkortájt kel fel, még kávézik, zuhanyozik, fogat mos. Délután ötkor viszont, amikor már sötét lesz, még szeretne csinálni ezt-azt, nem pedig otthon készülődni a vacsorához és a lefekvéshez.
Persze, június végén nagyon jó volt, mikor 20.46-kor ment le a Nap, nem pedig 19:46-kor. Pontosan erre jó az annyira utált nyári időszámítás, nyerünk vele esténként egy napsütéses órát.
Mi akkor a probléma?
Két dolog alapvetően. Egyrészt a CET időzóna túl nagy, mi pedig a rossz (a keleti) oldalán vagyunk, ezért eleve viszonylag korán megy le a Nap. Bezzeg Spanyolországban sokáig világos van, igaz, ott később is van napfelkelte.

Másrészt a bioritmusunk elromlott. Normálisan, ha még mindig földet művelnénk és állatokat tartanánk (a macska itt most nem számít), akkor a Nappal együtt kellene kelnünk, vagyis fél hétkor már illenék a munkával foglalkozni, nem pedig szunyókálni. Délután fél ötkor pedig nem vásárolni indulnánk, hanem épp befejeznénk a munkát és a pihenési szakasz kezdődne.
Mi a megoldás?
Ha nem leszünk korán kelő és fekvő emberek, akkor adná magát, hogy váltsunk időzónát: az UTC+2 kellemes lenne, hiszen most például 7:24-kor kelne a Nap és 17.30 nyugodna. Nyáron pedig, ha megmaradna az óraátállítás, akkor UTC+3-ba kerülnénk, vagyis júniusban 21.46-ig is fenn lenne a Nap, ami, lássuk be, elég vagány lenne, már ha nem kell korán feküdnünk és kelnünk.
A gond csak annyi, hogy Magyarország több szálon kötődik Közép-Európához, mint az UTC+2-t használó Romániához vagy Ukrajnához. A vasúti menetrendtől a tőzsdéig egy csomó dologban kavarodást okozna, hogy nem ugyanannyi az idő Bécsben, mint Budapesten, meg hát ugye az Európai Unió tagjaként inkább a brüsszeli vagy berlini ritmus érdemes fevenni, nem a kijevit.
Van még egy javaslat, ami arról szól, hogy hagyjuk a francba az óraátállítást, és maradjunk örökre nyári időszámításon (UTC+2-n). Ez elsőre jól hangzik, csakhogy rajtunk kívül mindenki állítgatná az órát, vagyis nyáron Közép-Európával, télen Romániával és Ukrajnával lennénk egy időzónában. Ha eddig nem készültünk ki eléggé az óra állítgatásától, ettől biztos megőrülnénk!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.