Aszódi családirtó: “Tettem legyen példa mindazon nőknek, akik kisajátítják a gyerekeiket…”

Másfél évvel a sokkoló családirtás után a bíróság elé került L. Tamás, aki két lányát baltával ölte meg álmukban. A Budapest Környéki Törvényszék tárgyalótermében csütörtök reggel kéz- és lábbilincsben jelent meg, ahol végig higgadt arccal és lesütött fejjel ült, a maszkos kommandósok kíséretében.

A vádlott mögött, hatalmas lelki erőről tanúbizonyságot téve, a gyászoló édesanya foglalt helyet. A tárgyalás kezdetén a férfi halkan és alig érthetően reagált a szakértői jelentésekre, amelyek szerint az “emlékezetkiesés” védekezésnek minősül, hogy ennek nincs orvosi alapja. Dr. Szegedi Gyöngyvér bíró bemutatta a férfi naplóbejegyzéseit, melyek a tragédia helyszínén kerültek elő.

L. Tamás így fogalmazott:

„Tettem legyen példa mindazon nőknek, akik kisajátítják a gyerekeiket és őket pajzsként maguk előtt tartva zsarolnak. Három és fél év kínlódás volt a gyámügyi hivatal között, akik tudatlanságukkal ellehetetlenítettek. (…) Egy nő az apa beleegyezése nélkül átírhatta a gyerekeket, mert ő tanár és neki mindent elhisznek.”

Egy cetlire pedig többek között azt jegyezte fel:

„Borzasztóan rossz érzés, biztos lehetett volna jobb forgatókönyv.”

A gyászoló édesanya, Lipták Zsuzsanna megrázó beszédet mondott:

“Óriási fájdalom van bennem. Júlia mindig itt volt a bal oldalamon. 17 éves volt. Tímea lányom 14 éves volt, mindig itt állt a jobb oldalamon. Mindig együtt voltunk, egymást mindenben támogatva. Apjuk előre eltervezetten kivégezte mindkettejüket. Júlia névnapján történt, utána volt az én születésnapom. 2022. május 20-án, azon a napon én is meghaltam velük együtt. De mostanra erősebb lettem, mint valaha álmodni mertem volna. Mert élnek bennem, élnek velem, élnek általam is. Júlia bátorsága, ereje, Timike kreativitása, és mindkettő óriási szeretete és képessége a megbocsátásra. A tragédia az enyém, életem végéig hordozom, de ahhoz, hogy megtörténhessen mindez, a férjem mellett sok-sok ember asszisztált mindehhez. Az elhúzódó tárgyalások alatt volt ideje tervezgetni, bosszút állni. Sokan benne a szegény, elhagyott apukát látták, amit a gyilkosságig tökéletesen alakított. Tanulság legyen mindez másoknak, mert szülőként, tanárként, hivatalnokként, bíróként, ügyvédekként, rendőrként, családsegítőként, pszichológusként minden esetben a gyerekek jogait kellene előtérbe helyezni. Itt az ideje, hogy zéró tolerancia és tevőleges gyors ügyintézés legyen az áldozatok védelmében. Ma a gyermek áldozatokért szólok, nem magamért. Akik ma is szenvednek. Akik ma is erőszak, szülői önkény eszközei. Kiáltanak ma is, kiáltanak hanggal és némán, rajzokkal és viselkedéssel. Vegyük észre, segítsünk, tegyük meg, amit megtehetünk értük. Én ma is ezt teszem. Tanár vagyok. Hiszen minden abuzált, testileg és lelkileg bántalmazott gyerek szemében ma is Julika és Timike néz rám. Minden egyes arcban ma is azt érzem, hogy segítenem kell. Itt vagyok Julika, itt vagyok Timike. Én maradtam. Ők kérik, hogy ne fordítsuk el a fejünket”

– fogalmazott.

A Blikk fotója a gyilkosról és volt feleségéről, itt.