Bulvár
Rettenetesen megijedt a fiatal tudós – valamit, vagy valakit láttak a Mátrában
Annyi biztos csak egyelőre, hogy a jeti szerű lény roppant büdös.
A Mátranovák melletti Fehérszéken bukkant fel a Fanyűvőnek nevezett, fura, büdös és rémes jeti szerű szerzet. A fehér szőrű, hosszú végtagokat vonszoló,
majomszerű lény legendája először helyi bányászok között terjedt el.
A Blikket egy fiatal tudós, Karmos Balázs kereste fel azzal, hogy nemrég találkozott a furcsa lénnyel. Elmondása szerint térképész-geoinformatikus barátjával dolgozott a Mátranovák melletti, Fehérszék nevű riolittufa képződménynél. Azt vizsgálták, hogy az olvadó hó leve milyen módon erodálja a puha vulkanikus tufát.
A helyszín dokumentálása közben megfagyott ereikben a vér.
„Szokatlanul nagy csendben, beszélgetés nélkül dolgoztunk, talán azért, mert elég nyomasztó volt a hely. Folyamatosan olyan érzésünk volt, mintha figyelne minket valaki”. Hideg, nyirkos idő volt, cipőjük átázott, nem volt túláradó jókedvük. Vagy egy háromnegyed órája lehettek a terepen, amikor “különös, bűzös szagot” kezdtek el érezni. „Mint a mosatlan, pállott, zsíros haj, olyan volt, csak sokkal intenzívebb. Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot. Mint egy ülő, nagy kutya, olyan volt. Felkapta a fejét, valahogy
furcsán, természetellenesen hátra hajtotta, cirregett egyet és felegyenesedett.
Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést.” A lény Balázs szerint természetellenes gyorsasággal, mégis légies könnyedséggel, hatalmasakat lépve kezdett futni az erdő felé. Futás közben olyan hangokat adott ki, mint a szú a fában, “csak sokkal-sokkal hangosabban és hátborzongatóbban”. „Többször is exponáltunk, de mivel erős zoomot kellett használni, nem volt könnyű elkapni, egy képen tudtuk megörökíteni. Ahogy eltűnt, a szag is csillapodott, de teljesen nem múlt el, egész hazaúton ott bujkált az orrunkban” – emlékszik vissza a fiatal fotós, még hozzátéve, hogy hazafelé végig hallgattak, nem is mertek róla beszélni. Fogalmuk se volt ugyanis, mit láttak, csak
azt tudták, hogy egy borzalmasan ijesztő élményen vannak túl.
„Azzal nyugtattuk magunkat, hogy csak egy furán járó, nagy, fehér kutya lehetett, de a gyors, cikázó mozgása és a rovarszerű lába nem hagyott nyugodni minket. Aztán én kerestem rá az interneten, hátha találok valamilyen információt, így jöttek szembe a korábbi észlelések a Fanyűvőről” – mondja Balázs, aki azok alapján, most már egészen biztos benne, hogy azzal találkoztak. Persze akár egy környékbeli
remete is lehet, aki az erdőben él és iszonyodik az emberektől.
Balázsék leírása újabb fejezet a Fanyűvő legendáriumában. A jetiről készült képet itt nézheted meg!
Kép: VT – CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=47059919
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
