Tudomány
Ennyi volt, tudósok szerint a jeti-DNS-ek inkább hibrid medvéktől származnak
A Himalája rejtélyes alakja egy félelmetes keverék mackófaj lehetett.
A Himalája meghódítóinak nem csak a terep nehézségei okozhattak gondot, de a misztikus „hegyi ember” is a frászt hozhatta rájuk. Most viszont a tudomány jóvoltából, egy újabb legendával lettünk szegényebbek: a jetiknek tulajdonított, kilenc DNS-minta zöméről bebizonyosodott, hogy azok inkább környékbeli medvék maradványai.
A nepáli folklór egyik kiemelkedő eleme a jeti alakja: a különös teremtményt majomember-szerű tulajdonságokkal jellemzik, mely hatalmas, bozontos lény a világ legmagasabb csúcsai közt bolyong. Időnként látják felbukkanni, sőt, vélt maradványait gyakran kolostorokban, elzárva őrzik a sámánok.
A modern tudomány előtt viszont ez a bástya is leomlani látszik, ugyanis indiai és bhutáni szőrminták genetikai elemzése során szakértők arra jutottak, hogy bizonyos gén-szekvenciák nőstény jegesmedvék jelenlétére utalnak. A buffaloi State University részéről Charlotte Lindqvist biológus feltételezi, hogy
Még az is előfordulhat, hogy az északi faj a környékbeli barnamedvékkel párosodva, hozott létre hibrid példányokat.
Ezt bizonyítandó, még több mintát szereztek be, hogy további mtDNA-elemzést futtassanak le. A maradványok egy részéhez még a 2016-os, Jeti vagy sem? című, brit dokumentumfilm forgatásakor jutott hozzá, melyek közül egy fog és némi szőr a ’30-as évekből, a Tibeti-fennsíkról származik. De olyan leletet is feldolgoztak, mely már a Reinhold Messner nevű, olasz hegymászónak emléket állító múzeumban, a tiroli Alpokban hevert. Emellett nepáli nomád pásztoroktól és egy spirituális gyógyító barlangjából begyűjtött haj és lábszárcsont is górcső alá került, melyeket párhuzamosan vizsgáltak az őshonos medvék maradványaival.
A 24 minta közt volt tibeti és himalájai barnamedve, és fekete medve DNS is; a kilenc, jetinek tulajdonított anyagból nyolcról derült az ki, hogy medvékhez tartozik, az utolsó pedig egy kutyáé lehetett.
A kutatás a jeti-rajongóknak csalódást okozhat, viszont a himalájai barna- (Ursus arctos isabellinus) és feketemedve (Ursus thibetanus laniger) első teljes mitokondriális analízisére méltán lehet büszke Lindqvist.
Nagyszerű dolog beilleszteni ezeket az alfajokat a családfájukba, az őket megillető helyre.
ért egyet Beth Shapiro, a Santa Cruz-i Egyetem evolúciós biológusa.
Hasonlóan lelkes a New Yorki Egyetem részéről Todd Disotell, biológiai antropológus:
Nem számítottunk rá, hogy e két medve alfaj örökítőanyaga ilyen élesen elkülönül egymástól. A következő lépés a sejtmagban található nDNS feltérképezése lehet, mely már mindkét szülő jellemzőit tartalmazza.
Az anya és az apa teljesen különböző életvitelének nyomai megjelennek sejtszinten is: a mama inkább a territóriumán belül szeret tartózkodni, a papa viszont hatalmas térségeket járhat be. Ezek az információk a Science Mag szerint majd még inkább alá tudják támasztani a hibrid-elmélet valóságtartalmát.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
