Túl lehet élni egyfajta táplálékon?

A hajózás aranykorában, amikor még mindenki tudta, hogy óriás tengeri szörnyek eszik meg a hajókat, ha nem figyelnek a tengerészek. A tengeri szörnyeknél – és amúgy az ellenséges hajóknál – is veszélyesebb volt a tengerészekre a skorbut. A vitaminhiányos táplálkozás miatt előbb csak a tengerészek fogai hullottak ki, később vérzéseket is okozott, hátráltatta a sebek gyógyulását, majd halálhoz vezetett.

Az 1700-as évek első harmadában már felismerte Johann Bachstrom, hogy a zöldséghiány vezethet skorbuthoz. A tengerészethez azonban csak évtizedek múlva jutott el ez a tudás. Az első skorbuttalan expedíciót Cook kapitányhoz fűződik, az első igazán hosszú, a betegséget citrusfélékkel megelőző utazás pedig a Alessandro Malaspina spanyol kapitány útja volt.

És hogy miért foglalkozunk régen halott spanyol tengerészekkel? Mert végre megvizsgálta azt a BBC Future, hogy lehet-e egészségesen élni csak egyfajta ételen.

Vilhjalmur Stefansson sarkvidéki felfedező írta le azt Kanada északi területein látott jelenséget, hogy a kizárólag zsírszegény húsokat fogyasztó emberek egy idő után gyomorrontásszerű tüneteket produkálnak és rossz lesz a közérzetük. A tüneteket zsír fogyasztásával lehet enyhíteni. Általánosabban úgy lehet megfogalmazni, hogy pusztán proteinen nem lehet élni, túlterhelheti a májat.

Jennie Jackson, a Glasgow Caledonian University dietetikusa szerint a krumpli nem is annyira rossz választás, ha más nincsen. A közelmúltban ismertette egy ausztrál férfi esetét, aki egy évig csak burgonyán élt, és nem halt bele, sőt még le is adott kilókat. A krumplit az teszi remek egyedüli táplálékká, hogy sok keményítőt tartalmaz, meglepően sok protein van benne, és változatos aminosavakat is tartalmaz. Hiányoznak viszont a zsírok, az A- és E-vitamin, a vas és a kalcium, és B-vitaminokkal, cinkkel és más nyomelemekkel sem kényeztet el.

Végül van egy harmadik út is, amikor az olyan ételt fogyasztunk, amit a válogatásba belefáradt, az evést egyszerűen letudni vágyó embereknek fejlesztettek. Az első ilyen a Soylent volt, de azóta számos variánsa létezik. Közös jellemzőjük, hogy közepesen ízetlen, pépes állagú iható jószágok, amik minden örömet kivesznek az étkezésből. Viszont az is biztos, hogy patikamérlegen ki van mérve, hogy minden vitaminból és nyomelemből a szükséges mennyiséget tartalmazzák.

Azt csak egy hosszabb teszt után tudjuk meg magunkról, hogy megunjuk-e az egyenétel ízét. Az embernek van beépített védekezése az egyoldalú étkezés ellen: minél többet eszünk valamiből, annál kevésbé tartjuk érdekesnek. Még a kedvencünkbe is bele tudunk unni. Kész szerencse, hogy a változatos étkezés egészségesebb is, mint az egyoldalú.