Életmód
Még a világbajnok sportoló nők sem elégedettek a saját testükkel
A szemrevaló sziklamászó, Sasha DiGiulian belső harcaiból sokat lehet tanulni.
Sasha DiGiulian két világba is bejáratos: az egyik az erő és keménység terepe, a másik részről pedig az elbűvölő női szépséget is meg kell, hogy testesítse. Minden adottsága megvan hozzá, mégis sokat gyötrődik – számol be az Outside Online. Sasha a testképének változásairól ír, és amit mond több, az mint tanulságos. Érdemes megfogadni.
Tavaly ősszel a Women’s Sport Foundation vörösszőnyeges New Yorki gálája előtt atléta társaival készülődtek a hotelszobában. Zavarba ejtően sokfélék voltak: olimpiai tornászok, korcsolyázók, teniszezők, síelők, autóversenyzők, és ő, a sziklamászó.
Mindegyikünk büszke volt a fizikai teljesítményére, amit a pályáján elért, de nagyon élveztük a közös sminkelést is, és azt, hogy puccos ruhákba bújhattunk.
A vörösszőnyeges események néha legalább akkora kihívást jelentenek, mint a hegyen való küzdelem, amikor napok óta tükörbe sem néz, és a haja is a szemébe lóg.
Úgy érzi, két külön világban lépdel ilyenkor. Egy estélyre a megfelelő öltözéket sem könnyű kiválasztania. A méretében levő ruhák ma már ott elvéreznek, amikor a zippzárt felhúzná: a vállai nem férnek bele. Egyszerűen erre a testalkatra nem gyártanak elegáns cuccokat.
Kicsinek születtem: anyám apró volt, és apu sem egy égimeszelő. 18 évesen nyertem meg a világbajnokságot, és elolvastam magamról azokat a kommenteket, amelyek szerint biztos anorexiás lehetek, hogy ilyen kicsi a súlyom.
Ekkor változott meg az, hogy hogyan tekintsen önmagára. Jobban oda kezdett figyelni a diétájára, hogy a filigrán alakját meg tudja őrizni. Meggyőződése lett, hogy csak akkor képes jobban mászni, ha egy bizonyos szinten tartja a súlyát. Egyfolytában a kalória bevitelen járt az esze, keményen edzett és azonnal bűntudatot érzett, ha valamivel kényeztette magát.
A test változik. A női sportolóknál a tinédzserkor vége a legalkalmasabb időszak a legnagyobb teljesítményekre. Felnőtt nőként viszont észrevette, hogy a válla, a csípője és a feneke is kerekebb lett.
Ha a könnyű testalkat odavan, akkor erővel kell kompenzálnunk.
Ezért súlyzózni kezdett, és a teste ismét megváltozott: a válla és a háta megnőtt. Eddig azt hitte, hogy a lábak szerepe ennél a sportnál elhanyagolható, és csak a felső test a lényeges – most rájött, hogy ez sem így van. Egyik ruhája sem jött már fel rá, ezért el kellett mennie vásárolni. Nehezen szánta rá magát, hogy egy újabb testképet fogadjon el. Idő kellett ehhez is.
A problémájával nincs egyedül: profi mászó társa, Emily Harrington ugyanúgy ezzel küzdött a karrierje során.
Végiggondoltam mindazt, akivé lettem: a kemény mászásokat, sikereket, önfegyelmet. Ezek határozták meg az önbizalmamat, az egészségemet, a kapcsolataimat – mindent.
Nehéz elengedni azt az eszményi külsőt, ami csak az ember fejében él.
Pedig érdemes egy pozitív hozzáállást minél hamarabb felvenni, annál kevesebb sérülést okozunk magunknak.
Remélem hogy jó irányba tudok hatni a fiatalabb sziklamászókra, fiúkra és lányokra egyaránt, hogy egészségesen szemléljék testüket, kondíciójukat – így sok fájdalomtól kímélik meg magukat.
Amikor a gálára öltözködött, azt ismételgette magában, hogy ezek a kiálló testrészek tették azt lehetővé, hogy sportoljon. Mindez, amije van, teszi őt különlegessé. A görbe ujjai, a bütykös lábbujjai, mind-mind a sajátja. Ezért van az, hogy senki másra sem hasonlít.
Fel kell fedeznünk a testünket: melyek az előnyei, mire vagyunk büszkék, mi az, ami inspirál, és szembe kell néznünk azzal is, ami nincs éppen kedvünkre. Az önérzet a nemek közti egyenlőség előfeltétele. Ha együtt készülődsz egy csomó nővel, akik sokfélék, és elfogadjuk magunkat és egymást is, akkor már nem versenytársakként tekintünk egymásra. Inkább egy olyan mozgalom tagjai vagyunk, akik újra felülírhatják a korábbi normákat.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
