Életmód
Bemutatjuk a YOLO szlovén nagymesterét: Miran Ipavec, a stoppolás királya!
A közelmúltban Szlovéniában jártunk, és volt olyan szerencsénk, hogy belefutottunk ebbe a nem mindennapi helyi legendába, az életművész Miranba, aki keresztül-kasul stoppolta Európát - többször is. És még mindig nem állt le.
Stoppoltál már valaha? Álltál már az út mentén feltartott hüvelykujjal? Hóban-fagyban és kánikulában is? Szobroztál már autóra várva hosszú órákat a semmi közepén elátkozva a percet is, amikor a stoppolás mellett döntöttél? Aludtál már bokor aljában vagy árok mélyén, csak mert senki nem vett fel, és már állni is alig bírtál? Miran Ipavec mindezt megtette, nem is egyszer, sőt 1984 óta folyamatosan meg is teszi, és még most, 50 felett sem állt le. Azt mondja, ez egy életstílus, és bár voltak olyan idők, amikor úgy érezte, ő a világ egyetlen stopposa, mégsem hagyná abba soha, és ha rajta múlik, nem is fogja. Más 25 éves korára végleg leteszi a hüvelykujját és sutba vágja a stoppolást, ő viszont amikor negyedszázados lett, akkor emelte igazán a tétet.
Miran Ipavec 1984-ben stoppolt először. A Queen zenekar milánói koncertjére indult el, ami szeptember 14-én volt abban az évben. Ő viszont arra gondolt, lát egy kis világot, így félévvel korábban indult útnak, hogy felmérje és megismerje kicsit Nyugat-Európát. Az első utazás annyira jól sikerült, hogy Miran vérszemet kapott, és azóta stoppal járja a kontinenst, minden szegletében járt már legalább egyszer.
De mit is jelent ez számokban és tapasztalatokban?
Miran eddig több, mint 360 000 kilométert zavart le stoppolással, ami olyan, mintha kilencszer utazta volna körbe a világot. Ezt az utat nagyjából 8000 sofőrrel tette meg. A rekordéve 2015 volt, amikor 40 650 kilométert utazott. Az egy nap alatt megtett legtöbb kilométer 1800 volt, míg az egyetlen járművel megtett leghosszabb útja pedig 1130 kilométer. A leggyorsabban a német autópályán száguldott 280 km/h sebességgel, a legtöbbet pedig Ausztriában várt stopra, majdnem egy fél napot, összesen 11 órát. 2015 különösen jó év volt a rekordok szempontjából. Annak az évnek az áprilisában is beállított egyet: 31 európai országot érintett Finnországtól Görögországig, majd onnan vissza Svédországig 10 nap alatt (ami egészen pontosan 9 nap, 23 óra és 55 perc volt).
Ezek után nem csoda, ha Mirannak az életben a legtöbbet a stoppolás adta (pedig még polgármester is volt egy ideig a szülővárosában, Kanalban). A legfőbb tanítás az a tapasztalat volt a számára, hogy a célok eléréséhez tartós és kikezdhetetlen türelemre, meg rengeteg optimizmusra van szükség. Amikből neki kifogyhatatlan mennyiség áll a rendelkezésére.
Egyetlen iskolában sem tudott meg annyit a világról, a különböző nemzetekről, vallásokról, emberekről és nyelvekről, mint az utazásai közben. Az anyanyelve mellett folyékonyan megtanult angolul, olaszul, spanyolul, franciául, beszéli a szerbet és a horvátot, de megszólal konyhanyelven németül és hollandul is, sőt, amikor a múzeumában jártunk, az is kiderült, hogy pár alapmondatot minden európai nyelven beszél, még magyarul is. Amikor erről faggattuk, csak annyit mondott:
“A sofőrök voltak a nyelvprofesszoraim.”
Azt gondolnánk, Miran mindig is egy laza, szalmakalapos hippi volt (persze az is, egy örök hippi), aki könnyedén ugrott fejest bármibe, de bevallotta, volt olyan ország, ahova még ő is kissé félve, előítéletekkel tele utazott: Macedónia, Bulgária, Albánia. De aztán amikor odaért, hamar rájött, hogy felesleges volt előre félnie, mert ezekben az országokban is csupa jó ember lakik, sőt „ahol kevesebb a pénz, jobbak az emberek”. Úgyhogy már régen lerakta az előítéleteit.
Miran sosem indult útnak csak úgy, mindig kellett egy célesemény is: egy izgalmas focimeccs vagy egy jó koncert. Előre kinézte, mire kíváncsi, aztán előkapta sokat stoppolt hüvelykujját, és útnak eredt. De sosem centizte ki az idejét, hanem az utazásra is kellő mennyiségű energiát és időt szánt, hogy mielőtt odaér, hadd lásson egy kis világot. A célállomásokon pedig várta a jutalom: a koncert vagy a meccs, vagy esetenként mindkét programlehetőség.
Amikor 30 éves lett Miran stoppolási karrierje, úgy döntött, nyit egy múzeumot, mert a sokévnyi tapasztalatát óriási ismeretanyag és rengeteg tárgy (a drukkersálaktól és koncertbelépőjegyektől kezdve a fagyiskanalakon és úti nyelvkönyveken át egészen a sörösdobozokig, jelvényekig, pingponglabdákig és az utazás során elhasznált kalapokig) egészítette ki, amikkel simán megtölthető volt egy kiállítás. A stoppos múzeum pedig már 3. éve remekül működik. A koncepció része az is, hogy nincs állandó helyszíne, hanem folyton vándorol, mint egy stoppos. A múzeum az első évben Ljubljanában székelt, majd átköltözött Bledbe, utána pedig a tengerpartot vette célba, előbb Piranban volt, jelenleg pedig Koperben található. Van Facebook oldala is, meg persze Mirannak is van, és ez a két oldal tájékoztat arról, éppen hol jár a stoppos múzeum.
A múzeum óriási előnye, hogy bár vannak a házigazdának lelkes és jól beszélő kis segédei is, a kalauz szerepét maga a főszereplő látja el. Miran Ipavec pedig olyan, mint ahogy egy 20-21. századi hippis vándorlegényt (oké, manapság már csak lélekben legény) elképzelünk. Kissé zilált a külseje. Nem szegényesen vagy igénytelenül az, hanem Miran mindig úgy fest, mint aki épp most esett be az ajtón, miután kiszállt egy kamionból, amivel megtett előtte egyhuzamban kábé 1500 kilométert. Stoppos külső, utazó outfit.
Miran barátságos, szelíd, de nagyhangú, nyitott, pozitív és végtelenül vidám. Sosem áll le, megállás nélkül izeg-mozog, egyszerre többfelé képes figyelni és beszélni. Olyan, mint akit az Isten is prezentálásra teremtett, és aki aztán a reklám-marketing helyett inkább az utazás mellett döntött. Dobálja a vicceket és a sztorikat, egyiket fűzi a másikba vagy a másikból. Mire Miran végigkalauzol a tárlaton, már bánjuk, hogy nem stoppal érkeztünk Szlovéniába. A házigazda kreativitását dicséri, hogy a kiállítást interaktívvá tette, amitől sokkal élvezetesebb és szórakoztatóbb az egész. Minden egyes tárlónál, térképnél és asztalnál az ahhoz tartozó sztori mellé kapunk egy feladatot is, így lemérhetjük magunkat, mennyire ismerjük a zászlókat, a sörösdobozokat vagy mondjuk a vaktérképet. De azt is megtudtuk, hogy Szlovénia nevének betűiből 10 állat neve is kirakható, és ezzel egyedül áll a világban. Mire a végére érünk a nem túl nagy, ám annál töményebb kiállításnak, úgy érezzük, mi is végigstoppoltunk Európán. Miran az ajtóban állva integet utánunk, stílszerűen jó utat kívánva.
A kiállítás jelenleg itt található: Koper, Gortanov tér 15. (az óvárosban van, elkerülni sem lehet). Hétfőn és vasárnap zárva van, a többi napon viszont délelőtt 11-től este 9-ig látogatható Miran stoppos múzeuma. A belépő pedig mindössze két jelképes euró. Végezetül álljon itt Miran Ipavec egyszerű ars poeticája:
Ez csak egy út, de én bírom.
Fotók: Juhász Aliz
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
