Helyek
A csirkecsúcstól a tésztakaktuszig: 5+1 utcai kaja, amit meg kell kóstolnod Rióban
Ha Rióról a focizó utcagyerekek képe villan be, ki kell ábrándítanunk: nincs is olyan messze Nyugat-Európától, legalábbis ami az árakat illeti. Az utcakaja viszont sokszor olcsóbb még egy metrójegynél is, ráadásul a fantáziánkat is megmozgatja: ez mégis micsoda? Édes, sós, ismert vagy ismeretlen íz? Mire elfogy, egy új recepttel is gazdagodunk.
Elsőként foghat ki rajtunk a csepp alakú, gyakran muffin-papírba bújtatott coxinha, azaz csirkecsúcs – az utóbbi nevet mi adtuk neki, és ezzel le is lepleztük, mit rejt a csepp belseje.
Az aranybarna, panírozott tésztaburok általában szálazott csirkével, máskor fűszeres sült marhahússal van bőségesen megtömve. A csirkecsúcs kétségtelenül a legismertebb utcakaja, sőt, valami rejtélyes okból még a politikába is belekeveredett: a korrupció ellen tüntető tömegeket is conxinháknak nevezte el a brazil sajtó.
Fura formája miatt kóstoltuk meg a churrost is, ami valahol egy tésztakaktusz és egy porcukros hot dog közt helyezkedik el a látványpalettán. Az arasznyi, üreges csövet többféle édes krémmel tölthetjük meg, és mire rájönnénk, mekkora cukordózist lőttünk be, már el is fogyott.
A churros Dél-Amerika mellett az USA-ban és Spanyolországban ismert, az íze azonban meglepően otthonos: azonnal hozza a papírtálcás, strandon árult mogyorós és kakaós palacsinta ízvilágát. Na, nem a Copacabanáról, inkább a hajdúszoboszlói élményfürdőből.
Van ugyanakkor valami, ami köröket ver a teljes kínálatra. Ennél jobb kaja márpedig nem létezik, de egyszerűbb sem. A hozzávalók: egy jókora szelet fehér minas sajt (amit nálunk a brie, a feta vagy a mozzarella is remekül helyettesíthet) és némi oregánó.
Hogy melegen adhassák, a tengerparti árusok egész nap magukkal hurcolnak egy kis mobil grillsütőt a homokban, ahogy az előkészített, hurkapálcára tűzött sajtokat is. Így pár perc alatt, a szemünk előtt sütik a sajtot közepesen nyúlósra és ropogósra.
Innen már nem nagy ugrás az espetinho, azaz nyársacska, ami a legkülönfélébb húsfélékkel lehet teletűzdelve: halfejek épp úgy kerülhetnek rá, mint kolbászszeletek. A grillezett csirkedarabokhoz kiváló ez a paradicsomos-hagymás mártogató, ami egyébként is gyakran kíséri a brazil húsételeket – az igazi furcsaság számunkra viszont inkább ez a porszerű cucc, a farofa lehet, ami zavarba ejtően hasonlít a prézlire vagy a tengerparti homokra.
Valójában a mandióka növény őrölt, pirított gyökeréből készült lisztről van szó, ami nélkül a brazilok el sem tudnak képzelni egy kiadós főétkezést. Nem a farofa az egyetlen, amihez a mandióka-por felhasználható: megsütve kiválóan helyettesíti például a palacsinta- vagy taco tésztát is, ami aztán bármivel megtömhető, a nutellás banántól a sajtos marhahúsig. Ez a tapioca, ami szintén nagy favorit az utcai árusoknál.
Ha a braziloknak nemzeti édességet kéne választani, tuti, hogy az acai bogyó kapná a legtöbb szavazatot: a fagyitól a smoothie-n át a tortakrémig minden halmazállapotban megtaláljuk az acai pálma lila termését. Ízre is olyan, mint a ribizli és az áfonya messzire emigrált szerelemgyereke.
Az acai hosszú fürtökben terem, egy ágon 5-900 darab is elfér belőle. Az utcán leginkább jégkása formájában találkozunk vele, a tetején néhány elhintett zabpehellyel, hogy kevésbé tűnjön egészségtelennek ez a műanyag pohárba adagolt instant diabétesz. Amúgy persze isteni finom. Itt láthatóan nem bajlódtak a látszattal, drazsé és csokireszelék is bőven került a tetejére.
Végül: persze, tudjuk, hogy a nachos őshazája nem Brazília, ezt a nachost viszont bátran ajánljuk a figyelmetekbe. A Vidigal művészfavela legtetején találtunk rá egy bárban, ahonnan belátni nem csak a lebloni partszakaszt és Ipanema felhőkarcolóit, de még a távolabbi lakatlan szigeteket is – esténként pedig ez a legjobb szambapartik színhelye. A nachosra visszatérve: isteni guacamolét mellékelnek hozzá, ami pedig errefelé ritkaság.
Szöveg: Rónyai Júlia
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
