Itt a péntek este, éljen a Nemzetközi Sörnap

Itthon is kitört egy ideje a sörforradalom. IPA-k, APA-k, felső erjesztésűek, vándorfőzdék, és minden ami ezzel jár. A kézműves sör lett az új rosé fröccs és vodkaszóda, és az emberiség alighanem első alkoholos italának ma van a nemzetközi ünnepe.

Szudánban 7000 éves sörfőző edényt ástak ki a régészek, Egyiptomban mindenki itta a rabszolgáktól a fáraókig, a középkorban Észak-Európában szinte nem is ittak vizet, csak sört, abból is a ma létező legerősebb felső erjesztésű fajtákat. Nem csoda, hogy a középkor olyan volt, amilyen, hiszen a tudósoktól a diplomatákon át a királyokig bő 400 évig szinte mindenki egyfolytában részeg volt, még a szerzetesek is, mert ők főzték a legjobbakat és a legtöbbet.

Az 1800-as évekre  alsó erjesztésű lagerek abból is a a legnépszerűbb Pilseni sörök, amikből olcsó, nagy mennyiségű és jó minőségű sört készítettek, így  a kétezres évekig aztán többnyire inkább a munkásosztály italaként tisztelték a sört a világban. Nem mintha nem lettek volna akkor is patinás belga sörök vagy különleges németek, de a kétezres évekre a kézműves sörök felkerültek a Penthouse lakásokba és a városszéli villákba is, és ma már mindenki, mindenhol egyre több sört iszik a világon.

A vezető sörfogyasztók a csehek, aztán az írek, németek és az osztrákok, mi még az első harmincban sem vagyunk benne. A sörfogyasztás nálunk leginkább az időjárástól függ, hidegebb esősebb nyarakon kevesebb sört iszunk. De egy-egy jövedéki adó emelést kísérő megingást leszámítva nálunk is növekszik a sörfogyasztás, kábé 60 millió hektoliter sör csúszik le évente a torkunkon. Amit ma növelhetünk, mert a sör világnapját nyilván meg kell ünnepelni, és meginni egy-két-öt sört. Nagykorúaknak és felelőséggel persze.

Nyitókép: Pixabay.com