Feltalálták a panírozott, fritőzben sült vizet, az emberiség megérett a pusztulásra

Igen,  Jonathan Marcus, aki Massachusetts-ből ijesztegeti a világot kulináris találmányaival, eldöntötte, hogy bepanírozza a vizet, és kisüti olajban, fritőzben. A rántott vizet persze nem olyan egyszerű megcsinálni, valószínűleg mindannyiunknak feltűnt már, hogy a víz bizony folyékony halmazállapotú anyag. És mint ilyen ellenáll mindenféle panírozásnak, pláne az olajban sütésnek, aki cseppentett már vizet olajba, az tudja, hogy a két anyag mennyire utálja egymás, sistergés és robbanások követik egymást, ha találkoznak.

Ez persze Marcusnak is feltűnt már, ezért kalcium-algináttal sűrítette be a vizet, amit az ételek csomagolásain mi csak E-404-ként ismerünk, és a neve onnan származik, hogy barna algából nyerik ki. Csak némi kalcium-kloridra volt szüksége még (barátoknak csak E-507), ami a sósav kálciumsója, és zselésíti, vághatóvá teszi a vizet. Teszik is mindenhová az élelmiszerekbe, ahol olcsó módon kell nagyobb mennyiségűvé tenni egységnyi adag ételt, például olcsó sajtokat turbóznak fel vele.

A kapot zselés, lisztes vizes anyagot Marcus a szokott módon bepanírozta, és fritőzbe dobta. A sütés után, a tálalás is hihetetlenül színvonalasra sikeredett. Egy fekete tányérra helyezte a kirántott vízgömböt, és egy palack Clorox mellett meg is kóstolta. Amikor felvágta a panírt, a víz kifolyt, a zselé valószínűleg egyszerűen elolvadt, aztán megkóstolta a vizet, ami kapaszkodj meg, vízízű volt.

A konyhaművészet nagyot lépett előre a kísérletezés terén az utóbbi 30 évben, a molekuláris konyha új anyagokat emelt be az étkezés fogalmai közé, de ez a nagy kreativitással és sok vegyi anyaggal sűrített és megváltozatott fogás most lázálomba fordult. Fritőzben sült, kirántott víz? Az emberiség megérett a pusztulásra.