Lélek
Vannak alfa-lányok, de mit tud a suli jócsaja, hogy mindenki belé szerelmes?
Amerikai pszichológusok lerántják a leplet az „alfa-nőstényről”.
Mindegy, hány éves vagy, látod magad előtt a középiskola legmenőbb csaját: ő az, akire mindenki odafigyel, mert gyönyörű, népszerű és majd szétdurran az önbizalomtól. Ő a gimi bombázója, az igazi alfa-lány, akit most a NY Mag szed ízekre.
Gyakran lázad, kilóg a sorból, jólfésült kortársai közül: órákról kimarad, iszik, cigizik, bulizik. A szüleid és tanáraid sokkot kapnak a viselkedésétől, ettől pláne bizsergető a jelenlétében lenni. Társadalomkutatók eredtek a jelenség nyomába, mitől van ekkora hatalma egy lánynak. Ilyen vonzónak születik, vagy készül rá? Örökre ilyen is marad?
Nem véletlen, hogy az alfa-lányok a kamaszkor elején robbannak be. Ebben az időszakban változik meg az, hogy mit tekintünk népszerűnek.
Általános iskolában leginkább a kedves gyerekeket szereti a többség. De középiskolára ez már nem teljesen marad így
– magyarázza Amanda Rose, a Missouri Egyetem pszichológusa. Amikor indul a gimi, akkor kétféle típus a legismertebb: megvannak még a népszerű gyerekek is, de bejön egy új csoport is, amelyet a kutatók „magas státuszúak”-nak hívnak. Ők azok, akik a közösségüket uralják, akár ha diákönkormányzati szavazáson választják ki őket, vagy például a focicsapat vezetője ilyen.
A státusz és a népszerűség közt azért fontos a különbségtétel, hogy megértsük az alfalány szerepét a domináns fiúalakhoz képest. Az alfa-hímek ugyanis fizikai erőszakhoz is gyakran folyamodnak, verekednek vagy lökdösődnek, míg a nőnemű alfa ennél kifinomultabb módokon érvényesíti hatalmát, például szóbeszédeket terjeszt. De a viselkedésük csereszabatos – néha a lány bunyózik és a fiú pletykál. A legnagyobb eltérés mégis abból adódik, hogy a közösség hogyan reagál ezekre az agresszív cselekedetekre.
A lányok esetében
Minél durvább vagy, annál utálatosabb leszel; viszont ettől megnő a népszerűséged. A fiúk lehetnek egyszerre magas státuszúak és közkedveltek is, de a lányoknál ez pont fordítva van.
véli Mitch Prinstein a Chapel Hilli Észak-Karolina Egyetem pszichológusa. Az alfa-lányokat csodálják és félik is egyszerre, de szeretni nem igazán tudják őket.
Van, aki így is születik. Senkit sem fog meglepni, hogy a kutatók megerősítették azt, hogy a szép, atlétikus, gazdag háttérből jövő csajok esélyesek erre a státuszra. De olyan is van, aki maga küzdi fel magát ebbe a pozícióba: a felnőttektől ellesett, vagy akár saját tapasztalatból nyert közösségi kommunikációs fogások segítségével.
A legkorábbi élmények – akár az óvodából származóak – amelyek pozitív nyomot hagytak a gyerekben, nyitják ki az ajtót az újabb lehetőségek számára, hogy minél kifinomultabb képességeket fejlesszen ki.
Megtanulják, mikor kell támadóan viselkedniük, hogy megőrizzék helyzetüket, illetve hogy mikor érdemes hátralépniük (vagy csak hagyniuk, hogy az ellenfelük ebben a hitbe ringassa magát).
Nem elhanyagolható a neurológiai szempont sem, amely a tinikor fejlődési fázisáról számol be: az agyuk leginkább a közösségi jutalmazásra van ráállva, főleg arra gyúrnak, hogy a kortársaktól pozitív visszacsatolásokban részesüljenek. A népszerű gyerekek – a fiúk és lányok egyaránt – ebben mintha lubickolnának.
Pontosan ezért akarunk mi, többiek is olyanok lenni, mint ők. És ezért mindent meg is tennénk. A tinik önazonossága ebből fakad: ha mindenki azt hiszi, hogy vagányak, akkor tényleg azok is. Ebben a korban nem tudnak még különbséget tenni aközött, hogy saját maguk mit gondolnak magukról, és hogy mások hogyan vélekednek róluk – teljesen egybemosódik a kettő
– magyarázza Prinstein. De akárki véleménye nem számít: most csak a kortársaké a nyerő. A felnőtteké, és így a szülőké is érdektelen, akárcsak az egerek esetében: a serdülő egerek is inkább a velük egykorúak társaságát választják, mint a felnőttekét.
Innentől csal lépre az alfa-lány. A fontosnak számító tinik a felnőttek szerint helytelenül viselkednek, a kortársaik viszont annál izgalmasabbnak találják őket. Joseph Allen, a Virginiai Egyetem pszichológusa fejti ezt ki:
Gyorsabban élnek: ők azok a kölykök, akik mindenkinél hamarabb bonyolódnak romantikus kapcsolatba, és zűrös ügyekbe is. Ellógnak órákról, kipróbálnak valami drogot és buliznak. Mondhatjuk, hogy vagányok. A többiek megrémülnek tőlük, és ők éreztetik is, mennyire maguk mögött hagyták a kortársaikat.
A merész, felnőttesnek látszó, de a felnőttek által el nem ismert viselkedésük miatt várják el, hogy felnézzenek rájuk, dominánsnak tartsák őket a közösségükben. Ez a tinédzserek autonómiájára vezethető vissza: próbálnak függetlenedni a felnőttektől, ezt alapoznák meg deviáns húzásokkal, legyen az szex, drog vagy bolti lopás – csupa olyan, amire még kisgyerekek nem vetemednek.
Ha olyanokat teszek, ami a szüleimnek nem tetszik, akkor függetlenedem tőlük.
Ezek után feltehetnénk, hogy a gimi jócsaja felnőve az irodát is uralni fogja: de a legtöbb kutató pont az ellenkezőjét állítja. Allen a 2014-es tanulmányában világít rá arra, milyen a vagány gyerekek utóélete. Egy tini csoportot vizsgáltak érettségi körül, beleértve a magas státuszú és népszerű fiúkat-lányokat is, majd tíz év után újra megkeresték őket.
Egy évtized elmúltával már nem ment olyan jól az alfáknak: romantikus kapcsolatok ritkán jöttek össze nekik, ellenben alkohol-problémák vagy rendőrségi ügyek annál inkább.
Tanulság, ha a gimiben jelenleg alfa vagy, az nem jelenti azt, hogy a nagybetűs életben is az maradsz. Azok a menő szociális készségek, amiket középiskolában elsajátítottál, odakint már nem fognak működni.
Hiába kaptál rengeteg figyelmet a feltűnő dolgaidért, ez nem jelenti azt, hogy ez a megbecsült státusz a gimin kívül is érvényesíthető. Ha mindent a hierarchia szempontjából nézel, még a párkapcsolataidat is, hogy uralkodhatsz-e a partnereden, illetve a jeleket és jelzéseket figyeled, akkor a világ jó eséllyel túl fog lépni rajtad.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
