Lélek
Mi van akkor, ha nehezen kezeled az indulatokat?
Dr. Judith Orloff pszichiáter során rájött arra, hogy sok ember – különösen a férfiak – azt hiszi, hogy a türelem egyenlő a passzivitással, a lemondással. Pedig francokat.
Minden nap számos okunk van arra, hogy kijöjjünk a sodrunkból: udvariatlan pénztáros, túl hosszú sor, telemarketinges a vonal végén, idegesítő kollégák, csalódás, kiábrándultság, sziszifuszi küzdelem, pénzügyi nehézségek, és persze a leggyakoribb: úgy érezzük, a céljaink megvalósulására aligha van esély. Hogyan kezelhetjük a frusztrációt, amelyet ezek a helyzetek hoznak? Dr. Judith Orloff pszichiáter Emotional Freedom (Érzelmi szabadság) című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Először is, fontos tudnunk, hogy mennyire vagyunk frusztráltak. Ehhez a következő kérdéseket tedd fel magadnak:
- Gyakran vagyok ideges, feszült?
- Ha stresszhelyzetbe kerülök, csapkodni kezdek, esetleg másokat hibáztatok?
- Elfordul, hogy nassolnivalóval, alkohollal vagy droggal próbálok lazulni egy nehéz nap végén?
- Megbántok másokat a viselkedésemmel?
- Miután lehiggadok, gyakran érzem úgy, hogy félreért a környezetem?
- Ha stresszes időszak van a munkahelyemen, könnyen kijövök a sodromból?
- Ha csalódás ér, gyakran érzem értéktelennek magamat, és fontolgatom, hogy feladom az egészet?
Ha a fenti kérdésekre 5-7 igen választ adtál, akkor nagyon frusztrált vagy, s ez az állapot akár az egészségedet is fenyegetheti. Ha 3-5 kérdésre feleltél igennel, akkor frusztrált vagy, 1 igen válasz esetén pedig enyhe frusztrációról beszélhetünk. Ha egyetlen kérdésre sem válaszoltál igennel, akkor minden bizonnyal sikeresen kezeled a frusztrációt az életedben.
5 tipp, hogy az idegesítő embereket, helyzeteket képesek legyünk megfelelően kezelni a frusztrációhalmozás helyett:
1. Várj, amíg kitisztul a fejed.
Ha valaki felidegesít, először vegyél egy mély lélegzetet, és döntsd el, hogy most akarsz-e beszélni az illetővel, vagy inkább később. Ha nagyon ideges vagy, akkor valószínűleg bölcsebb, ha vársz, amíg lehiggadsz: így megelőzhetsz egy értelmetlen ordibálást, ami sehová sem vezet.
2. Az ügyre koncentrálj, ne személyeskedj.
Fogalmazd meg, mi hozott ki a sodrodból, de kerüld mindazt, amivel megbánthatod a másikat, illetve mindazt, ami esetleg fenyegetésnek tűnhet. Például: „Nagyon zavar, amikor megígérsz valamit, ami aztán feledésbe merül”. Azt emeld ki, hogy te hogyan érzed magad, ne pedig arra koncentrálj, ami szerinted a másik viselkedésében helytelen.
3. Hallgasd meg a másik félt megszakítás nélkül.
Hiába nem értesz egyet a másikkal, hallgasd meg a véleményét. Kerüld az agresszív hangnemet és testbeszédet.
4. Mérd fel, milyen érzések bújhatnak meg a szavak mögött.
A többség képtelen plasztikusan kifejezni magát stresszhelyzetben, ezért nem árt, ha bölcsen felméred a szituációt. Fél, bizonytalan, dühös, fáradt esetleg a másik? Mik lehetnek a motivációi ebben a helyzetben? Igyekezz ehhez alakítani a reakciódat. Sokszor a düh nem neked szól, hanem a helyzetnek, és a kétségbeesés táplálja.
5. Világosan, érthetően fogalmazd meg a válaszod.
Ha higgadtan reagálsz, és kellő empátiával fordulsz a másik ember felé, általában ő is ösztönösen átveszi ezt a magatartásformát, ami nagymértékben megkönnyíti a kommunikációt. Például: „Kérlek, próbálj meg nem kiabálni velem, akkor is, ha esetleg csalódást okozok”, és fejezd ki, hogy értékeled a másik erőfeszítéseit: „Köszönöm, hogy nem kiabálsz. Így könnyebb megbeszélni a problémát”.
Ha a kommunikáció nem halad egyről a kettőre, akkor zárd le: esetleg később folytatjátok a beszélgetést, vagy egy időre teljesen félreteszed a történetet, és nem kommunikálsz az illetővel.
Az interperszonális kapcsolatainkban az érzelmi váltópénz a türelem. Ha megtanulod a frusztrációval járó talajvesztett állapotot kezelni, ahelyett, hogy elfojtanád az érzéseidet és/vagy időről időre kitörnél, valamennyi emberi kapcsolatod magasabb szinten kezd majd működni.
Nyitókép: pixabay.com
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.