Lélek
Példásan karolta fel az autista kisfiút egy társa az első iskolai napon
Nagyon emberi eset a kansasi kisdiákoké.
Az első iskolai nap minden gyerkőc számára megterhelő – hát még a speciális nevelési igényűeknek! Ám ha van egy támogatói közeg, vagy legalább egy együttérző szívű tanuló akad, akkor még pozitívba is fordulhat minden. A kansasi Wichita kisdiákjainak esetéből sokat tanulhatunk mi is. Courtney Moore számol be arról, mi történt, mikor az iskolai évnyitóra vitte nyolcéves fiát.
Christian figyelmes lett egy szőke srácra, aki az épület előtt a földön ülve, egy sarokban sírdogált.
Istápolni kezdte: megragadta a kezét és odasétált vele a főkapuhoz. Megvárták a becsengetést, majd együtt léptek be az épületbe.
Az iskolatárs gesztusa nagyon jól jött a nyolcéves Conner számára, aki autizmussal él. Édesanyja, April Crites szerint nem azon borult ki a kisfiú, hogy suliba kell mennie. Sőt: egy korábbi iskolabusszal indult el, hogy el ne késsen. Túl korán ért viszont oda, és a kaput még zárva találta. Mindenki kint várakozott, és a beszélgetések zaja egyre csak nőtt, amitől kikészült a gyerek.
Nagyon hamar telítődik ingerekkel, és akkor az érzelmei csak úgy áradnak. Könnyezik, ha elkeseredik, de akkor is, ha boldog.
Ráadásul szorong amiatt, hogy esetleg kinevetik, ha nem fejezi ki magát megfelelően. De nála az is előfordul, hogy ültéből hirtelen felugrik, és csapkodni kezd a karjaival. Mivel Conner ragaszkodott a buszhoz, így az anyukája aznap nem ment vele.
Szerencsére a fiúk hamar összebarátkoztak, és már játszottak is együtt a suli után. Christian nem vett észre semmi furcsát a pajtásában – csak azt látja, hogy megértő társaságra van szüksége.
Rám talált, megfogta a kezemet, és ekkor már örömömben kezdtem el könnyezni.
meséli a CNN oldalán Conner.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
