Lélek

Az ellentétek vajon valóban vonzzák egymást? A pszichológus válaszol

  • Szerző:nuus
  • 2018.11.01 | 17:57
  • trendindex: 2

„Én precíz és jó szervező vagyok, ő viszont olyan spontán!” „Azért szerettem bele, mert mindenkivel megtalálja a hangot, én viszont visszahúzódó vagyok!”,„Ő egyszerű családból jön, míg nálunk minden vacsora olyan, mintha az operabálba mennénk” - ilyen és ehhez hasonló mondatokat mindannyian hallottunk már. De vajon mit mondanak a szakemberek, az ellentétek vajon tényleg vonzzák egymást?

Jill P. Weber amerikai pszichológus professzor Közelebb kerülni másokhoz (Getting Close to Others) című könyvében arról ír, hogy valójában a lélektudomány mai állása szerint óriási tévhit, hogy hosszútávon is jól járnak azok a párok, akiknek kapcsolata az ellentétek vonzalmára épül. Az intenzív érzelmek ugyanis igen gyakran arról szólnak, hogy magunkkal nem vagyunk elégedettek, és a másikban látjuk meg a számunkra vonzó tulajdonságot – amivel aztán nem mindig könnyű sem azonosulni, sem pedig lépést tartani.

Négy ok, amiért az ellentétek talán mégsem vonzzák egymást:

Identitászavarhoz vezet: ki is vagyok valójában?

A pszichológia viccesen „kampányidőszaknak” hívja a szerelemnek azt a kezdeti, boldog szakaszát, amikor meg akarjuk hódítani a másikat, és a szívéért küzdve bármire képesek vagyunk. Ez természetes emberi reakció, ugyanakkor ha huzamosabb ideig úgy viselkedünk, ahogy egyébként nem tennénk, nagy az esélye annak, hogy a végén már azt sem tudjuk, kik is vagyunk valójában: vajon valóban jól érzem magam, ha munka után hetente háromszor esti programom van, vagy inkább otthon pihennék? Vajon tényleg élvezem a gyertyafényes vacsorákat a nappaliban, vagy inkább egy jó rockkoncert hiányzik a kollégákkal? Egy idő után a válaszok összemosódnak bennünk, ami frusztrációt szül. A szakember szerint sokan ilyenkor azt sem tudják, miért boldogtalanok.

Alacsony önbizalmat okozhat: elég vagyok én vajon neki?

Ha nincs meg a közös habitus, érdeklődés és értékrendszer, könnyen érezheti úgy az ember, hogy nem tud igazán mély, bensőséges kapcsolatot építeni partnerével. Ha a felszínen minden rendben van – két értékes nagyszerű ember, akik szeretik egymást – nehéz megállapítani (még inkább bevallani önmagunknak), hogy hol a hiba, de egészen biztosan érezzük, hogy valami nincs rendben. Ez az állapot P. Weber szerint rettenetes önvád és komoly önbizalomhiány forrása: a többség ilyenkor magát érzi kevésnek a társához. Sokan vádolják önmagukat, amiért nem elég nyitottak, szórakoztatóak, színesek, vagy épp ellenkezőleg: nem tudnak lenyugodni, nagyszülő korukban is a legszívesebben fejest ugranának az éjszakába.

A közös öröm hiánya: tényleg élvezzük az együtt töltött időt?

Nagyon eltérő életstílus esetén két lehetőség van: vagy igent mondunk a vadvízi evezésre a másik kedvéért, miközben egyetlen porcikánk sem kívánja azt, vagy pedig előbb-utóbb külön utakat kezdünk járni: komolyzenei koncerten ülünk, míg ő épp az elemekkel harcol a kontinens egy távoli szegletében. Egy egészséges kapcsolatban egyik opcióval sincs gond és mindkettőre akad példa bőven, de ha közben hiányzik az az alapélmény, amikor együtt örülünk és éljük át az izgalmakat, nagy a baj. A tartós házasság – de akár barátság – egyik alappillére ugyanis a közösen átélt öröm.

Neheztelni kezdünk: miért mindig én hozok áldozatot?

Van egy pont, amin túl az egyik – esetleg – mindkét fél úgy érzi, hogy állandóan ő az, aki enged, és alkalmazkodik a másik kedvteléséhez, habitusához, életstílusához és preferenciáihoz. Ő az, aki mindenét feladva vidékre költözött és kerttel bíbelődik a város izgalmától távol, vagy épp ellenkezőleg, lemondott a nyugalomról a párja munkája kedvéért, és minden nap órákat bumlizik a dugóban. Későn fekszik és korán kel, holott fordítva esne jól neki, kutyákkal és macskákkal osztja meg az otthonát, holott irtózik az állatszőrtől… és még sorolhatnánk. A legtöbb kapcsolat rámegy erre a kezdettől fennálló, az évek során azonban egyre gyűlő konfliktusra: valakinek ugyanis mindenképp fel kell adnia magát ahhoz, hogy a béke meglegyen.

A szakember szerint az ellentétek nem annyira pszichésen és életmód tekintetében, hanem inkább az ösztönök szintjén vonzzák egymást: a biológia törvénye szerint ugyanis a legnagyobb eséllyel akkor születik egészséges utód egy kapcsolatból, ha az apa és az anya genetikai állománya jelentősen eltér egymástól…

Nyitókép: pixabay.com

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Tech
Itt a gyufa, ami víz alatt is ég
  • szerző:nuus
  • 2018. 11. 01.
A következő cikkek betöltése folyamatban...