Kényszeres gyűjtögetés – egy betegség, amiről csendben hallgatunk

Bár kívülről úgy tűnhet, hogy káoszban élnek, a külső szemlélő el sem tudja képzelni, hogy valójában milyen kacskaringós rendszer bújik meg a fejükben arra vonatkozóan, hogy megszállottan kötődnek a tárgyakhoz.

A tökéletességre törekednek, ha pedig egy valami is hiányzik a gyűjteményükből, vagy meg kell válniuk valamitől, gyakori, hogy kétségbe esnek, pánikroham-szerű tüneteket produkálnak.

 

Alapvetően gyűjtögetni nem beteges

De ne szaladjunk ennyire előre. A gyűjtögetés egy formája még teljesen normálisnak mondható, ha valaki szereti a szép képeslapokat, a mágneseket, imádja a cipőket, vagy az ékszereket – és amíg kordában tudja tartani függőségét, nem költi minden pénzét ezekre, valamint tudja, hogy hol a határ, azzal semmi baj sincsen. De aki kényszeresen gyűjtöget, ő nem tud leállni, és bármiféle szemetet képes maga köré felhalmozni.

Egy kényszeres gyűjtögető addig halmozza a dolgokat, amíg van hely. A súlyos betegek mértéktelen szenvedélye nemcsak higiéniai, de biztonsági szempontból is ártalmas lehet, az egyre magasabbra emelkedő kacat-dombok között nehéz a közlekedés, a tárgyak alatt rejtőző otthon takarítása pedig lehetetlenné válik, ez pedig a rágcsálók és élősködők legkedvesebb környezete.

Az Egyesült Államokban több millió ember szenved ebben a betegségben, mellyel a saját maguk élete mellett a szeretteikét is merőben megnehezítik.

Ami beteges, ha nem vagy képes kidobni

Nem hajlandók lemondani a gondosan begyűjtött holmikról, nem tudják felmérni a helyzet súlyosságát, ártalmatlannak találják “hobbijukat”. Éppen ezért olyan nehéz kigyógyítani őket, hiszen nem ismerik be, hogy betegséggel küzdenek, nekik az a természetes, hogy a lomokkal teli lakásban élnek. Az idő múlásával, ahogy életterük szűkül, kezdenek elzárkózni a külvilágtól, így még nehezebb bármiféle segítséget nyújtani nekik.

Hogy mi az oka a betegség kialakulásanak az még az orvosok előtt is rejtély. Lehet szó egy szeretett személy elvesztéséről, ekkor a gyászukat, a veszteségüket próbálják meg ellensúlyozni minél több tárgy összegyűjtésével, de egy korábbi törés, vagy fel nem dolgozott trauma is állhat mögötte. Ennek a kiderítése nélkül sajnos szinte esélytelen, hogy jobb belátásra bírjuk a beteget, mert nem fog engedni, görcsösen ragaszkodik majd minden egyes kacathoz. Segíteni csak empátiával, türelemmel lehet nekik.