Lélek
Kényszeres gyűjtögetés – egy betegség, amiről csendben hallgatunk
Ez még jó lesz valamire. Ismerős mondat? A kényszeres gyűjtögetésben szenvedők kedvenc kifogása, ez az, amiért olyan nagyon ragaszkodnak általában értéktelen tárgyakhoz, felhalmozzák őket, mintha az életük múlna azon, hogy megtartsanak mindenféle szemetet, lomot, kacatot.
Bár kívülről úgy tűnhet, hogy káoszban élnek, a külső szemlélő el sem tudja képzelni, hogy valójában milyen kacskaringós rendszer bújik meg a fejükben arra vonatkozóan, hogy megszállottan kötődnek a tárgyakhoz.
A tökéletességre törekednek, ha pedig egy valami is hiányzik a gyűjteményükből, vagy meg kell válniuk valamitől, gyakori, hogy kétségbe esnek, pánikroham-szerű tüneteket produkálnak.
Alapvetően gyűjtögetni nem beteges
De ne szaladjunk ennyire előre. A gyűjtögetés egy formája még teljesen normálisnak mondható, ha valaki szereti a szép képeslapokat, a mágneseket, imádja a cipőket, vagy az ékszereket – és amíg kordában tudja tartani függőségét, nem költi minden pénzét ezekre, valamint tudja, hogy hol a határ, azzal semmi baj sincsen. De aki kényszeresen gyűjtöget, ő nem tud leállni, és bármiféle szemetet képes maga köré felhalmozni.
Egy kényszeres gyűjtögető addig halmozza a dolgokat, amíg van hely. A súlyos betegek mértéktelen szenvedélye nemcsak higiéniai, de biztonsági szempontból is ártalmas lehet, az egyre magasabbra emelkedő kacat-dombok között nehéz a közlekedés, a tárgyak alatt rejtőző otthon takarítása pedig lehetetlenné válik, ez pedig a rágcsálók és élősködők legkedvesebb környezete.
Az Egyesült Államokban több millió ember szenved ebben a betegségben, mellyel a saját maguk élete mellett a szeretteikét is merőben megnehezítik.
Ami beteges, ha nem vagy képes kidobni
Nem hajlandók lemondani a gondosan begyűjtött holmikról, nem tudják felmérni a helyzet súlyosságát, ártalmatlannak találják “hobbijukat”. Éppen ezért olyan nehéz kigyógyítani őket, hiszen nem ismerik be, hogy betegséggel küzdenek, nekik az a természetes, hogy a lomokkal teli lakásban élnek. Az idő múlásával, ahogy életterük szűkül, kezdenek elzárkózni a külvilágtól, így még nehezebb bármiféle segítséget nyújtani nekik.
Hogy mi az oka a betegség kialakulásanak az még az orvosok előtt is rejtély. Lehet szó egy szeretett személy elvesztéséről, ekkor a gyászukat, a veszteségüket próbálják meg ellensúlyozni minél több tárgy összegyűjtésével, de egy korábbi törés, vagy fel nem dolgozott trauma is állhat mögötte. Ennek a kiderítése nélkül sajnos szinte esélytelen, hogy jobb belátásra bírjuk a beteget, mert nem fog engedni, görcsösen ragaszkodik majd minden egyes kacathoz. Segíteni csak empátiával, türelemmel lehet nekik.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
