Utazás

Járd végig Európa ősi sóútját – Lélegzetelállító túra vár

  • Szerző:nuus
  • 2024.07.11 | 19:33

Az egykori ősi sókereskedési útvonal, a Pagarine Route új, 159 km-es sétaút, amely a Francia Riviérától az olasz dombokig tart – s ma már kirándulni lehet rajta. Számos érdekességgel és fantasztikus kilátással várja a sóút azokat, akik szívesen végigmennének rajta.

Ma már a kirándulók számára kínál látnivalókat az ősi sókereskedési útvonal, a Pagarine Route. Az új, 159 km-es sóút a Francia Riviérától az olasz dombokig tart – tudatta a bbc.com.

A nyüzsgő Plage des Ponchettes strand Nizzában, a Francia Riviéra kiemelkedő városában az egyik legnépszerűbb. Több száz éve tele van emberekkel, s maga Nizza a középkorban a sókereskedelem fontos csomópontja volt: a sót a kereskedők a Plage des Ponchettes-en hozták a partra kis, evezős facsónakokkal, mielőtt a közeli Cours Saleya-n, Nizza évszázados piacterén megadóztatták volna őket, majd öszvér vitte tovább az árut a Francia Riviéráról – oda, ahol a hegyekben és északabbra értékesítették.

Ma a Plage des Ponchettes a Pagarine Route kiindulópontja: új, 159 km-es túraútvonal ez Nizza és Cuneo olasz városa között, amely lényegében a középkori sókereskedők lépéseit, a konkrét sókereskedési útvonalat követi.

Sophie Spillaiert, a nizzai Côte d’Azur fenntartható turizmusért felelős munkatársa 2019 óta dolgozik ezen az EU által finanszírozott, határokon átnyúló, fenntartható turisztikai projekten.

sóút
Rengeteg szép helyet lehet látni a sóút mentén – Fotó: Youtube

„A közelben rengeteg sót termeltek. Nizzába vitték, kirakták a tengerparton, majd becsomagolták, lemérték és megadóztatták a Cours Saleyában – magyarázta. – A sarkon lévő épületben, amely ma a Centre du Patrimoine, a kereskedőknek meg kellett fizetniük a sóadót – avagy a gabelle-t –, mielőtt elhagyhatták a várost a határrégiók felé vezető úton.”

Sóút a történelemben

A sókereskedési útvonalak évszázadok óta léteznek, összekötik a tengerparti városokat a szárazfölddel és lehetővé teszik áruk és emberek áramlását, mindkét irányban.

Nizza már a római korban is virágzó kereskedelmi kikötő volt, s mivel egyben a sókereskedelem központja, különösen a 16. és 17. században, a sóút segített a városnak még erősebbé és gazdagabbá válni.

Nem csupán Nizza érezte azonban a sókereskedési útvonal által hozott hasznot – a városok és falvak fogadókat és menedékhelyeket kínáltak a megfáradt kereskedőknek, míg a feudális urak osztoztak az adóvagyonon, erődítményeket építettek és férfiakat alkalmaztak az utak biztonságának megóvására – tartottak ugyanis a banditáktól.

A Pagarine útvonal hivatalosan 2023 őszén nyílt meg az ösvények megtisztítása után – de a gyalogosok és a turisták csak ezen a nyáron kezdtek el igazán túrázni rajta

Ez az útvonal valójában a legújabb a három sóút (Les Routes du Sel) közül ezen a területen, amelyek pont-pont túraútvonalakként nyíltak meg. Ilyen a Királyi út, amely Mentonból indul és Cuneóban ér véget, illetve a Csempészek útja, amely az olasz tengerparton fekvő Imperiától a piemonti Mondovi városig tart.

Az új Pagarine útvonal egy része kínálja a leggazdagabb történetet, kezdve a város közepén lévő ősi tértől – ahol a só megkezdte szárazföldi útját -, felfelé a buja tájakon keresztül, majd zord hegyi hágókon át a határon át Olaszországba, ahol kereskedtek vele – mondta Sophie Spillaiert.

Só a középkorban

Nem csoda, hogy ilyen sok útvonal volt, hiszen a só hihetetlenül fontosnak számított a középkorban.

Sylvain Rouah, a Tende-i Musée des Merveilles kalauzának elmondása szerint egy, Nizzától körülbelül 70 km-re északra fekvő kisvárost „középkori benzinnek” neveztek – amely a középkorban virágzott az egyik sóútvonalon elfoglalt helye miatt. Mindenben szükségük volt rá, s még a középkor előtt, a 11. században olyan szavakon keresztül láthatjuk az értékét, mint a „fizetés” és a „katona”, amelyek azért jöttek létre, mert a római katonákat sóval fizették.

Spilliaert kollégája, Marion Polack egyetért. „Fontos volt az állatbőrök elkészítése, az élelmiszerek tartósítása és a gyógyszer szerepe. De nemcsak sóval kereskedtek ezeken az útvonalakon. Vásároltak helyi finomságokat, például gesztenyét, sajtot, bort a hegyekből, papírt Cuneóból, rizst Saluzzóból és szöveteket Piemontból, majd azokat Nizzában értékesítették.”

Gyönyörű látnivalókkal kápráztat el a sóút túra – Fotó: Youtube

A 10 szakaszból álló útvonal első részén túrázott Sophie Spillaiert, amely elmondása szerint egy 15,8 km-es emelkedő a parttól a Nizza mögötti dombokba.

A város Cimez kerületének jázminillatú sugárútjai, valamint a Belle Epoque kúriái a 18. századi gazdagságra emlékeztettek – Viktória királynő három telet töltött itt –, az utcákon átvezető útvonal pedig könnyen követhető volt a piros Les Routes du Sel matricáknak köszönhetően, amelyek többsége a buszmegállókhoz és az útjelző táblákhoz ragadt.

Egy forgalmas autópálya szakasz után Sophie csatlakozott a csak gyalogosok számára fenntartott Canal Gairauthoz, amely Nizza legmagasabb peremén húzódik. A kilátás innen lélegzetelállító volt.

Az útvonal békés volt aznap, tele madárdallal és növényekkel – a sókereskedő élet ugyanakkor a középkorban nem bizonyult ennyire élvezetesnek, sőt nehéz és veszélyes volt.

Az öszvérek, állataik és hintóik nagy csoportokban utaztak, hogy megvédjék magukat a táj, az időjárás és az országút veszélyeitől. Becslések szerint évente 60-70 ezer öszvér járta be a három sóutat a sókereskedelem csúcspontján.

A domb tetején bozótos ösvény vezet Aspremont kis domboldali városába, amelynek gótikus temploma a 15,8 km-es, 700 méteres magasságú első szakasz végét jelzi – mesélte Sophie Spillaiert.

Változatos útvonal a sóút

A Pagarine útvonal minden szakasza más és más – 10 és 20 km között változik, magassága pedig 350 és 1500 méter között van.

Választhatunk, végigjárjuk-e az egészet, vagy egyetlen szakasznál maradunk. A második szakasz a 878 méteres tengerszint feletti magasságban lévő Mont Cima-ra vezet, földes és kavicsos ösvényeken, majd lejt és felemelkedik egy másik középkori falusi perché-be (dombtetős falu). Ezúttal Levensről van szó, amely ismert az érintetlen középkori házairól és ajtónyílásairól, de a több százezer olajfájáról és a környező malmokban termelt olajról is.

A túra során számtalan emlékeztetőt találhatunk a sókereskedelemről, ilyen például az ősi Cros d’Utelle híd a harmadik szakaszon, melyet a feltételezések szerint a Pagarine Route névadó megalkotója, egy 14. századi vállalkozó, Paganino Dal Pozzo épített.

Egyes városokban az utak stratégiai pontjain megtaláljuk a gabelle-irodák maradványait és az óvárosokat átszelő szűk sikátorok között sok sekély, macskaköves lépcső van, ami segített az öszvéreknek, hogy csúszás nélkül feljussanak.

Ahogy a 10 szakaszból álló túra a középső szakaszához közeledik, a terep és a magasság egyre nehezebbé válik.

Számtalan jutalom kárpótol azonban bennünket: például a festői Saint-Martin-Vésubie város, amely éjjeli menedéket nyújt, a buja táj, erdők és tavak, melyek miatt a terület a La Suisse Nicoise (Svájci Nizza) becenevet kapta. Ez az utolsó megálló, mielőtt az útvonal a 2000 méteres Col de Fenestre-hegységen keresztül átvezet az olaszországi határon.

A Pagarine út Cuneóban, egy nyüzsgő középkori városban ér véget a Gesso és a Stura völgyek találkozásánál, amelynek 17. századi katedrálisa bizonyítja történelmi jelentőségét sókereskedelmi helyként.

Itt megtaláljuk és megkóstolhatjuk a híres Cuneesi al Rum csokoládéval bevont habcsókot is – kitűnő csemege minden sétáló számára és egy kis plusz motiváció is, hogy visszatérjen és teljesítse akár a teljes, 159 km-es túrát.

(Via)


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló