Utazás
Gennady Podolsky nem egy szimpla utazási „irodista”, bárhonnan bárhová eljuttat
Talál járatot és kijáratot is, mikor mire van éppen szükség.
Egy bizonyos koron innen már nem megyünk utazási irodákhoz, szállásra ott a booking.com, az Airbnb, repülőjegyek foglalására is tucatnyi oldal létezik, minek felárat fizetni azért, amit magad is megtehetsz sokkal jobban igazodva a saját igényeidhez? De amikor valami balul üt ki az utazás során, akkor te leszel a felelős, senki nem húz ki a bajból, hiszen nincs utazási iroda. Erre találta ki Gennady Podolsky a kreatív utazási ügynöki munkát, ami félúton van a Ponyvaregény problémamegoldó embere, és egy luxusszálló különleges kéréseket teljesítő concierge állása között.
Egy chicagói utazási cégnél dolgozik a magát kreatív igazgatónak nevező Gennady Podolsky, aki nem hazudtolja meg titulusát – leleményességre ugyanis égető szükség van a szakmának ebben a szegmensében. Az orosz származású úr perfektül beszél ukránul, franciául és valamennyit spanyolul is tud, anyanyelve és az angol mellett.
A repjegyfoglaláshoz szükséges földrajzi tudása verhetetlen, és internet nélküli helyekre nem is vállal fuvart, mert a legtöbb lehetetlen kérést ott intézi el. Bár az információk szabad áramlása pont betett az ágazatnak, ő mégis jól jött ki belőle: még 1993-ban szállt be a turisztikába, 18 évesen. Az elmúlt bő két évtizedben akadt pár bravúros esete, melyek közül a Wired magazinnak mesél pár érdekeset.
A kulturális különbségeket mindig figyelembe kell venni, ezért nem árt, ha jártál már egy sor helyen, és tudod, hogy például a nigériaiak hogyan viselkednek stresszhelyzetben. 2014-ben kellett több afrikai országból sakkozó csapatokat egy norvég kisvárosba eljuttatni. A legtöbb afrikai város nem indít közvetlen járatot Norvégiába, az utasok egy része pedig az átszálláshoz szóba jöhető, európai repterekhez szükséges vízummal nem is rendelkezett. Ráadásul a nigériaiak lekésték a lagosi, Oslo-ba tartó járatot, így Isztambulban tudtak volna átszállni egy finn gépre. Podolsky egy ottani fuvart próbált elcsípni számukra. Tudta, hogy nem lesz könnyű megoldani a helyzetet: számos külföldivel dolgozott már együtt, így érzékeny volt a kulturális különbségekre. Feltételezte, hogy
az afrikaiak nem fognak ölbe tett kézzel várni a segítségre, a török ügyintézés pedig különösen bajos szokott lenni, főleg ha valami bonyodalom adódik.
24 órája volt a csapatnak, hogy megoldást találjanak a számukra. A dühös játékosok elárasztották a járatfoglalási pultot, azon aggódva, hogy nem vehetnek részt a nemzetközi megmérettetésen. A Török Légitársaság tulaja nem értette, hogyan rekedhettek náluk az afrikai sakkozók. De Podolskynak sikerült minden tudását latba vetnie, és valahogyan kihozta őket. Minden szakmai titkáról nem azért lebbentené fel a fátylat.
Ha van megoldás, akkor azt meg is találom!
– szól magabiztosan a cégvezető, aki 2002-ben veszélyesebb ügyekbe is belevonódott. Azerbajdzsánból jelentkezett egy ügyfél, aki egy ottani gyár eladásának tárgyalásaival volt elfoglalva. Akkortájt állt át az egykori szovjet állam a kapitalizmusra, és egymást érték a maffiás leszámolások. A hölgy pánikolva hívta Podolsky-t, mert úgy vette észre, hogy követi valaki, és azonnal le akart lépni az országból. A helyi szabályok szigorúságát figyelembe véve ez majdhogynem lehetetlennek tűnt. Podolsky nem tudta, hogy ki férhet hozzá az országból távozók és beérkezők adatbázisához, lehet, hogy illetéktelenek is tisztában lehettek az információkkal. Ezért azt tanácsolta a nőnek, hogy a csomagjaival együtt szálljon taxiba, addig ő lefoglal neki a következő járatra egy repülőjegyet, más néven és útlevélszámon. Amint a hölgy megérkezett, azonnal beírta a helyes adatokat, így biztonságosan hazajutott, és azóta is ügyfele maradt.
Nem minden helyzet ennyire kiélezett, vannak érzelmes pillanatokról is emlékei. Egy lengyel származású, régi ügyfele még a ’70-es években telepedett le Amerikában. Abban az időben rengeteg kivándorló várt az amerikai vízumra Rómában. Egy héten egyszer mehettek be az ottani nagykövetségre, és útközben mindig megcsodáltak egy vonzó éttermet. Az ablakokon bekukkantva arról álmodozott ez az úr is, hogy szeretne egyszer majd egy ilyen szép helyen ebédelni. Évtizedekkel később, chicagói otthonában majdnem egy gázszivárgás áldozata lett, ekkor hívta emberünket. Meg akarta látogatni lányait, akik éppen Európában utazgattak. Az utazásszervező foglalt mindannyiuknak szállást, pont szemközt ezzel a római étteremmel, ahová beülhettek a múltra emlékezve. Ez a történet ma is mélyen megérinti.
A véleménye pedig a munkájáról:
Az utazás olyan mint a test keringési rendszere: összetartja a világot. Rendkívül izgalmas.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
