Film

Dermesztő thrillerek, amik a belső félelmeinkre építenek

  • Szerző:nuus
  • 2024.04.27 | 13:25

A filmeseknek remek alapot ad, hogy a kollektív félelem korában élünk. Rettegünk a koronavírustól, a háborúktól, a gazdasági összeomlástól, a klímakatasztrófától, az öregedéstől, a ráktól és a mesterséges intelligenciától. Nem csoda, hogy készítők és nézők is előszeretettel fordulnak az olyan filmek felé, amelyek a belső szorongásra apellálnak. Ilyenek például a kamarakörülmények között forgatott thrillerek. Ha ugyanis a főhős körül összezsugorodik a tér, ha a fenyegetés benyomul a hétköznapi életterébe, akkor mi is könnyebben azonosulunk a helyzetével.

Fotó: 123rf.com

Most következő összeállításunkban a legjobb zárt térben játszódó thrillereket vesszük górcső alá – természetesen a sorrendiség nélkül.

A 13-as rendőrörs ostroma: A 13-as rendőrörs ostroma

John Carpenter 1976-os remekműve, a A 13-as rendőrörs ostroma igazi kincs a krimikedvelők számára. A film a hetvenes évek paranoia atmoszférájában játszódik, és egy lepusztult Los Angeles-i rendőrörsön rekedt rendőrök és foglyok csoportját követi nyomon, akiket egy kegyetlen drogbanda ostromol.

Bár a sztori egyszerű – a túlélésért folyó küzdelem a bezárt térben -, Carpenter mesterien fokozza a feszültséget, és magával ragadja a nézőt. A film tele van ikonikus pillanatokkal, a finálé pedig lélegzetelállító.

Élve eltemetve: Egy lélegzetelállító klausztrofób dráma

Ha igazi klausztrofób élményre vágysz, és nem bánod a megrázó sztorikat, akkor Rodrigo Cortés 2010-es filmje, az Élve eltemetve neked való lesz.

A film főszereplője Paul Conroy (Ryan Reynolds), egy amerikai kamionsofőr, aki Irakban teljesít civil szolgálatot. Egy váratlan támadás után magához tér egy koporsóban, mélyen a föld alatt. A film végig Paul szemszögéből követi az eseményeket, ahogy küzd a túlélésért a fogyó oxigén és a reménytelenség ellen. Cortés mesterien fokozza a klausztrofóbiát és a rettegést, ahogy Paul egyre kétségbeesettebbé válik.

Nő csapdában: hatvanas évekbeli gyöngyszem

A történet egyszerű, mégis zseniális: Havilland egy sérült csípőjű gazdag özvegyet játszik, akit saját házi felvonója ejt fogságába, méghozzá villalakásának két szintje között. A nő kétségbeesetten próbál segítséget hívni, de süket fülekre talál. Imádott fia elutazott a városból, bejárónője jól megérdemelt szabadságát tölti, és mivel épp július negyedike van, senki sem figyel a magatehetetlenül vergődő hölgyre. De a feszültség itt még nem ér a tetőfokára.

Hátsó ablak: slampos alapanyag, mesteri megvalósítás

A sztori középpontjában a törött lábával otthonában lábadozó fényképész áll. Mivel tengernyi a szabadideje, a férfi furcsa hobbiba kezd: távcsővel kezdi kémlelni a szomszédait, ennek során rájön, hogy az egyik szomszédja különös kegyetlenséggel tette el láb alól a saját feleségét, s minden követ megmozgat azért, hogy a férfi lelepleződjön.

Furcsa játék: Nem a tipikus thriller

Michael Haneke 1997-es “Furcsa játék” című filmje első pillantásra talán klisésnek tűnhet: egy család békés nyaralását két idegen zavarja meg, akik hamarosan terrorizálni kezdik őket. Azonban Haneke mesterien kiforgatja a műfaj toposzait, és egy zavarba ejtő, talányos alkotást tár elénk. A film nem ad választ a támadók indítékaira, a feszültség pedig a kíméletlen erőszak és a kiszámíthatatlanság révén fokozódik.

Via


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló