Film
Dermesztő thrillerek, amik a belső félelmeinkre építenek
A filmeseknek remek alapot ad, hogy a kollektív félelem korában élünk. Rettegünk a koronavírustól, a háborúktól, a gazdasági összeomlástól, a klímakatasztrófától, az öregedéstől, a ráktól és a mesterséges intelligenciától. Nem csoda, hogy készítők és nézők is előszeretettel fordulnak az olyan filmek felé, amelyek a belső szorongásra apellálnak. Ilyenek például a kamarakörülmények között forgatott thrillerek. Ha ugyanis a főhős körül összezsugorodik a tér, ha a fenyegetés benyomul a hétköznapi életterébe, akkor mi is könnyebben azonosulunk a helyzetével.
Most következő összeállításunkban a legjobb zárt térben játszódó thrillereket vesszük górcső alá – természetesen a sorrendiség nélkül.
A 13-as rendőrörs ostroma: A 13-as rendőrörs ostroma
John Carpenter 1976-os remekműve, a A 13-as rendőrörs ostroma igazi kincs a krimikedvelők számára. A film a hetvenes évek paranoia atmoszférájában játszódik, és egy lepusztult Los Angeles-i rendőrörsön rekedt rendőrök és foglyok csoportját követi nyomon, akiket egy kegyetlen drogbanda ostromol.
Bár a sztori egyszerű – a túlélésért folyó küzdelem a bezárt térben -, Carpenter mesterien fokozza a feszültséget, és magával ragadja a nézőt. A film tele van ikonikus pillanatokkal, a finálé pedig lélegzetelállító.
Élve eltemetve: Egy lélegzetelállító klausztrofób dráma
Ha igazi klausztrofób élményre vágysz, és nem bánod a megrázó sztorikat, akkor Rodrigo Cortés 2010-es filmje, az Élve eltemetve neked való lesz.
A film főszereplője Paul Conroy (Ryan Reynolds), egy amerikai kamionsofőr, aki Irakban teljesít civil szolgálatot. Egy váratlan támadás után magához tér egy koporsóban, mélyen a föld alatt. A film végig Paul szemszögéből követi az eseményeket, ahogy küzd a túlélésért a fogyó oxigén és a reménytelenség ellen. Cortés mesterien fokozza a klausztrofóbiát és a rettegést, ahogy Paul egyre kétségbeesettebbé válik.
Nő csapdában: hatvanas évekbeli gyöngyszem
A történet egyszerű, mégis zseniális: Havilland egy sérült csípőjű gazdag özvegyet játszik, akit saját házi felvonója ejt fogságába, méghozzá villalakásának két szintje között. A nő kétségbeesetten próbál segítséget hívni, de süket fülekre talál. Imádott fia elutazott a városból, bejárónője jól megérdemelt szabadságát tölti, és mivel épp július negyedike van, senki sem figyel a magatehetetlenül vergődő hölgyre. De a feszültség itt még nem ér a tetőfokára.
Hátsó ablak: slampos alapanyag, mesteri megvalósítás
A sztori középpontjában a törött lábával otthonában lábadozó fényképész áll. Mivel tengernyi a szabadideje, a férfi furcsa hobbiba kezd: távcsővel kezdi kémlelni a szomszédait, ennek során rájön, hogy az egyik szomszédja különös kegyetlenséggel tette el láb alól a saját feleségét, s minden követ megmozgat azért, hogy a férfi lelepleződjön.
Furcsa játék: Nem a tipikus thriller
Michael Haneke 1997-es “Furcsa játék” című filmje első pillantásra talán klisésnek tűnhet: egy család békés nyaralását két idegen zavarja meg, akik hamarosan terrorizálni kezdik őket. Azonban Haneke mesterien kiforgatja a műfaj toposzait, és egy zavarba ejtő, talányos alkotást tár elénk. A film nem ad választ a támadók indítékaira, a feszültség pedig a kíméletlen erőszak és a kiszámíthatatlanság révén fokozódik.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
